Nagyon hasonló témában írtam már a napokban. Az alapfelállás: azt várnánk, hogy ha szól az Úr, akkor az azonnal tudatosul és azt azonnal megértjük. Ez sem kizárt, de más variációk is előfordulhatnak. Lehet, hogy nem azonnal tudatosul. Az is lehet, hogy azonnal tudatosul, de nem értjük meg azonnal.
Még 2003 nyarán volt egy nagy megtapasztalásom. (Bővebben itt írtam le: Egy régebbi élményem Istennel.) Egy dicsőítő koncert közben szinte számomra láthatóan ott volt Isten jelenléte. Lehet, furcsa, de a koncert alatt ez nem is igazán tudatosult, pedig érzékeltem. A koncert végén kimentem a helyiségből és akkor kezdtem elgondolkozni, hogy hoppá, itt volt valami. Rövidesen utána több dolgot megértettem, amiről azelőtt csak halványabb elképzeléseim voltak. Az előző bejegyzésben is arról írtam, hogy megmutatott valamit az Úr, amit egyébként rögtön meg is értettem, de nem tudatosult, hogy szólt hozzám az Úr.
Az is előfordulhat, hogy azonnal tudatosul, hogy most az Úr szól valamit, de hirtelen nem tudjuk megemészteni, nem tudjuk hova tenni, nem tudunk egyáltalán mit kezdeni vele. Talán sok egyszerre. Ilyen is volt velem nemrég. Eltelt kb. fél óra, és az a dolog, amivel kapcsolatban az Úr szólt hozzám, már kevésbé volt idegen, pedig semmi különöset nem tettem ennek érdekében.
Olyan is volt, hogy délelőtt olvastam a Bibliát, különösebben nem éreztem semmit. Este pedig azon kaptam magam, hogy valami, amit reggel olvastam, beépült, és valamivel kapcsolatban megváltozott a gondolkodásom az olvasottak alapján.
Ma úgy érzem, hirtelen átláttam, hogyan is működik ez, ha szól az Úr. A kulcs: kell egy kis idő, és az is lehet, nem olyan feltűnő a dolog. Talán mindig létezik az Úrral a kommunikáció, de nem mindig nyilvánul meg egyből. Ez talán sokat hozzáadott a hitemhez: Ha imádkozom valamiért, lehet, hogy nincs egyből válasz, és lehet, később se tűnik fel, hogy lenne rá válasz. Pedig van, csak lehet, nem azonnal, vagy nem tűnik fel, vagy nem tudatosul. Sokszor még azt is elfelejtem, hogy mi az, amiért imádkoztam, így aztán az imára a válasz sem tudatosul, hiszen, mivel el is felejtettem, nem is foglalkoztam a válasszal, pedig lehet, meg is kaptam.
Egy kicsit azért korszakalkotónak tűnik most ez az egész, amit most értettem meg. Mindig szól az Úr, csak nem mindig vesszük észre, nem mindig tudatosul, vagy nem mindig azonnal jön. Hozzá kell tenni, most is tartottam egy rövid böjtöt azért, hogy az Úr hangját jobban meg tudjam hallani, és hogy jobb legyen Vele a kapcsolatom, ezek szerint erre az volt a válasz, amit most kifejtettem.
