Örvendezzetek ti igazak, az Úrban; a hívekhez illik a dícséret. Dicsérjétek az Urat citerával; tízhúrú hárfával zengjetek néki. Énekeljetek néki új éneket, lantoljatok lelkesen, harsogón. (Zsolt. 33. 1-3.)
Jó dolog dicsérni az Urat, és éneket mondani a te nevednek, oh Felséges! Hirdetni jó reggel a te kegyelmedet, és éjjelente a te hűséges voltodat. Tíz húrú hegedűvel és lanttal, hárfán való zengedezéssel. Mert megvidámítottál engem Uram a te cselekedeteddel, a te kezednek műveiben örvendezem. (Zsolt. 92. 2-3.)
Dicsérjétek az Urat! Dicsérjétek Istent az ő szent helyén; dicsérjétek őt az ő hatalmának boltozatán! Dicsérjétek őt hősi tetteiért, dicsérjétek őt nagyságának gazdagsága szerint! Dicsérjétek őt kürt-zengéssel; dicsérjétek őt hárfán és citerán; Dicsérjétek őt dobbal és tánccal, dicsérjétek őt hegedűkkel és fuvolával; Dicsérjétek őt hangos cimbalommal, dicsérjétek őt harsogó cimbalommal. Minden lélek dicsérje az Urat! Dicsérjétek az Urat! (Zsoltár 150.)
A Biblia, főleg a Zsoltárok könyve több helyen arra bíztatja a hívőket, hogy zenével dicsérjék az Urat, és ebben használjanak hangszereket is.
A leggyakoribb felállás, hogy van egy gyülekezet, akiknek kb. az 1-2%-a a dicséret alkalmával valamilyen hangszeren játszik, a többiek csak énekelnek. Természetesen ez nagyon jó, de az idézett igehelyeket nézve nincs bekorlátozva, meghatározva az, hogy hányan és kik játsszanak hangszeren, tehát úgy is lehetne értelmezni, hogy akár mindenki dicsérje az Urat hangszerekkel is. Ez persze többféle problémát felvet, de kissé furának tűnne, hogy a hangszeres dicséretre buzdítás csupán a gyülekezetből pár ember kiváltsága lenne, és ezek az igehelyek csak őhozzájuk szólnának.
Mi lenne, ha egyszerre sokan dicsérnék hangszerekkel az Urat? Zűrzavar, hangzavar lenne? Káosz lenne? Nem tudom. Eddig még sosem hallottam olyan összejövetelről (nem csak keresztény körökben), ahol sok ember egyszerre játszott hangszereken, és hogy ez milyen volt. Ami tény, hogy vonós zenekarok léteznek, és ott sokan játsszanak egyszerre. A fenti igehelyek pedig pont említik a hegedűt is. Jó sok éve voltam egy olyan keresztény összejövetelen, ahol a dicsőítésre külön hangsúlyt fektettek, valami nagyobb stadionban lehetett az egész, és a dalszöveg mellett a kivetítőkre az akkordokat is kivetítették. Láttam is ott pár embert a közönség soraiban, akik gitároztak. Tehát elvileg megoldhatónak tűnik, és ha mindenki az Úr dicséretét tűzi ki célul, nem kell, hogy káosz legyen belőle.
Egy másik felmerülő probléma, hogy nem mindenki ért a zenéhez. A mai világban eléggé szigorú keretek közé szorították ezt, kezdve az iskolai ének-zenei oktatással, ahol van elvileg valami zeneelmélet, de mindez úgy, hogy a tanuló egyetlen hangszert nem lát közelről, nem hogy megpróbálja rajta azt, amit az elméletben megtanult. El lehetne szakadni ezektől a tradícióktól és kulturális dolgoktól, és a gondolattól, hogy "nekem nincs érzékem a zenéhez", és pár óra alatt is meg lehetne ismerni a zene alapjait és akár megérteni, hogyan lehet egy hangszert megszólaltatni. Lehet, mi bizonyos hagyományokhoz ragaszkodunk, de az is lehet, hogy Isten el tudná képzelni, hogy a hívők jelentős része képes legyen hangszeren is dicsérni Őt, mert nem akkora ördöngösség az, mint amilyennek sokan gondolják. Nyilván nem mindenki zavarna le egyből gyors gitárszólókat, de nem is ez a cél. Aki akarja, nyilván képezhetné magát. Elég sokféle hangszer van, és talán mindenki találna kedvére valót.
A tánc is egy olyan dolog, ami nagyon ritka még karizmatikus keresztény körökben is. Igazából azonban a tánccal és hangszeres zenéléssel új kapukat lehetne megnyitni az Úr jelenléte felé, ha valóban az a cél ezzel, hogy Őt dicsérjük. Talán minden újjászületett hívőnek meg kellene tapasztalnia legalább egyszer, milyen az, amikor az Úr előtt táncol, vagy az Úrnak játszik a hangszeren, és milyen az, amikor közben a Szentlélek szinte átveszi a mozdulatait, és már nem is azt játssza az ember, amit eredetileg elkezdett, hanem valami mást. Ebbe az irányba talán kevesen "merészkednek" el, pedig lehet, a zsoltárokban is azért is írják ezeket, hogy ezáltal is közelibb megtapasztalásaink legyenek Isten jelenlétéből.
Lehet, hogy a dicsérjétek az Urat hangszerekkel felszólítás mindenkihez szól? Az is lehet, nem feltétlen a nagyobb gyülekezetekben kell ezt megvalósítani (bár ez se lenne feltétlen kizárt), hanem akár egyénileg, vagy kisebb csoportokban. A mi kultúránkra nem jellemző, hogy a hétköznapi ember csak úgy zenélgessen. Az jellemző, hogy sokan azt mondják, "nekem bot fülem van", "nem értek a zenéhez", stb. De ez is csak egy kulturális örökség lehet, és ha kevésbé zárkóznánk el az új dolgoktól, talán az sem lenne olyan meglepő, ha szinte minden ember zenélne valamilyen szinten. Az is lehet, így több dal, több dicséret születne.
Még valami. Karizmatikus keresztény vagy? Akkor szólsz nyelveken. Volt már, hogy nagyon sokat szóltál nyelveken egyhuzamban? Akkor bizonyára tapasztaltál olyat, hogy a nyelveken szólás egy idő után átmehet nyelveken éneklésbe. De talán vannak olyanok is, akiknél a nyelveken szólás eleve énekléshez hasonlóan indul. A lényeg, hogy átadod a szád és a hangképző szerveid az Úrnak, és ilyenkor ezzel Őt dicséred. A nyelveken éneklésnél nem gondolkozol, hogy mit énekelj, milyen dallamot találj ki, egyszerűen csak jön magától. Nem gondolkozol azon, hogy hány kereszt az előjegyzés, vagy hogy C-dúr vagy B-moll, vagy 4/4-es az ütem vagy 3/4-es, hanem csak énekelsz és kitalálsz egy új dallamot, zenét szerzel - új dalt énekelsz az Úrnak. Elvileg minden hívő megkaphatja a nyelveken szólás ajándékát, és mindenkinél előjöhet az is, hogy nyelveken kezd énekelni. Nem kell zeneprofesszornak, sem elismert tehetségnek lenni. Nem az számít, antitálentumnak vagy botfülűnek gondolod-e magad, vagy valaki más annak mond-e téged. Az egész az Úrtól jön, ő alapból belénk helyezte a zenéléshez a képességet. (Odaát majd valószínűleg örökké Őt fogjuk dicsőíteni, és valószínűleg nem úgy, ahogy itt a Földön, hogy a párszáz fős gyülekezetben talán legtöbbször mi sem halljuk a saját hangunkat. Miért ne kezdhetnénk el ezt már itt a Földön gyakorolni? Ahogy egyébként a problémáink sem lesznek már meg legkésőbb odaát, úgy a problémáinkhoz sem feltétlen kell olyan veszettül ragaszkodunk jelenleg, hanem elengedhetjük őket. Próbálhatunk már most berendezkedni a Mennyre, ha már úgyis ott fogjuk az örökkévalóságot tölteni.)
Énekeljetek az Úrnak új éneket; énekelj az Úrnak te egész föld! (Zsoltár, 96.1.)
Több helyen is megtalálhatjuk a Zsoltárok könyvében az új ének kifejezést, és a Jelenések könyvében is előfordul. A fenti igében az egész föld fogalmába véleményem szerint bőven belefér az összes hívő is.
A nyelveken éneklés képességével kapcsolatban még valami eszembe jutott. Talán sokaknak azt mondják gyerekkorukban, vagy akár később, hogy nincs tehetségük valamihez. Akár tanárok, akár szülők, akár mások elveszik a kedvet, lelkesedést valamitől arra hivatkozva, hogy nem vagy jó benne, ezért nem is kellene csinálod. Ahogy a zenével kapcsolatban erre a megoldás az Úrnál van, tehát az Úr jelenlétébe bemenve és hozzá imádkozva elkezdhetünk énekelni, akkor is, ha mindenki azt mondta, hogy semmi tehetségünk hozzá, ugyanígy más dolgokkal kapcsolatban is az a megoldás, ha az Úrhoz megyünk, és amiről addig azt gondoltuk, nincs hozzá tehetségünk, azt az Ő jelenlétében megtalálhatjuk és kibontakozhatunk.
