Egyre bizarrabbak ezek a címek, a bécsi szeletről és a csirkemellről szóló bejegyzés után. Most az történt, hogy a gyülekezet Viber csoportjában egy testvér felkínálta eladásra a mikrohullámú sütőjét, mert másmilyen színűt vettek helyette. Pár éve is adódott egy lehetőség, hogy a gyülekezetből haza lehet vinni egy mikrót, de akkor nem éltem vele, amit utólag bántam. Jelenleg nincs igazán szükségem még egy mikrohullámú sütőre, mégis lecsaptam arra, amit a testvér felkínált. Később azon gondolkozom, visszavonom az igényem, mert még helyet is foglalna az új szerzemény, és mostanában éppen azon vagyok, hogy a lakásban minél több helyet fel tudjak szabadítani.
Végül megegyeztünk a testvérrel, hogy istentiszteletre elhozza a készüléket, és ott átveszem. Belegondoltam abba is, hogy elhozni sem feltétlen lesz olyan egyszerű autó híján. Elkezdtem imádkozni, hogy ha már hoztam egy döntést, ami vagy jó, vagy nem, és megvettem ezt a konyhai eszközt, akkor Isten áldja meg ezt, hiszen olyasmi van megírva, hogy akármit is teszünk, Isten jót hoz ki abból is és megáld minket. Azért is imádkoztam, hogy legyen valaki, aki autóval el tud hozni haza a sütővel együtt. A múlt héten pont volt egy testvér, aki felajánlotta, hogy elhoz, és arra gondoltam, milyen jó lenne, ha megint ott lenne és megint haza tudna hozni.
Nem sokkal azután, hogy beléptem a gyülekezetbe, nagy szeretettel köszöntött a mikrós testvér és mondta, hogy a sütő a kocsiban van, és majd oda tudja adni. Rögtön azt is felajánlotta, hogy autóval elviszi velem együtt haza a végén. Istentisztelet után aztán a másik testvér látta, hogy mit kaptam, és ő is rögtön felajánlotta, hogy hazavisz engem a szerkezettel együtt. Így végül ő vitt haza.
Nem annyira jellemző, hogy istentisztelet után autóval hazavigyen valaki, ez elég ritkán szokott megtörténni, évek alatt talán párszor volt ilyen. Erre meg, amikor ezért imádkozom, egyből akad erre két önként jelentkező is, anélkül, hogy kérném. Mellesleg azért is imádkoztam, hogy amikor megérkezem, különösebb feltűnés nélkül sikerüljön hazahozni. Nem is volt feltűnés, csak pont az a szomszéd volt kint, aki ugyanazon az emeleten lakik, ahol én, vele együtt jöttem be a lépcsőházba és fel a lifttel, így az ajtónyitásban is tudott segíteni. Neki egyébként nem működött az új kaputelefonnal a kapukód, így be tudtam engedni, tehát mindenki csak jól járt.
Egyébként istentisztelet előtt szokás szerint imádkoztam az alkalomért, és azért is, hogy lehetőleg a Szentlélek áradjon ki és töltsön be mindenkit. Pont ilyen lett az istentisztelet, a végén még külön elénekeltünk több dalt, amikor Isten jelenléte még nagyobb erővel leszállt.
