HTML

Nameless blog, hiszen a cím részletkérdés

Hitbeli megtapasztalásaimat, gondolataimat gyakran le szoktam írni. Először csak szórakozásból nyitottam a blogot, majd jött az ötlet, hogy ha úgyis leírom a hitbeli dolgokat, akkor miért ne írjam azokat ide a blogba. Bízom benne, hogy aki olvas a blogomból, annak áldáseső fog a nyakába zúdulni és telibekapja őt Isten szeretete, ami ugyebár finoman szólva felülmúlja piciny kis képzeletünket. Na, nem azért bízom ebben, mintha olyan ügyes lennék a blogírásban, hanem azért, mert az áldáseső egyrészt mindenkinek mindig jól jön, másrészt meg hátha Isten van olyan kegyelmes, hogy a "grafomániámat" valami értelmesre felhasználja. A Szentlélek könnyeket felszárító és terheket a vállunkról leemelő szeretete ragyogja be a blog olvasóinak bensőjét, ahogy a felkelő Nap egy téli reggelen beragyogja a hóval fedett friss, csillogó tájat!

Friss topikok

Az egyre tökéletesebb egyház

2020.11.02. 00:23 Czimby

Az ember megtér, és elindul a tökéletesedés útján. Vannak dolgok, amik megtéréskor egyből radikálisan megváltoznak, mert Isten valami olyat megváltoztatott bennünk egy pillanat alatt, amit mi vagy a környezetünk évek alatt nagy szenvedéssel akartunk magunkon változtatni saját erőből, de nem ment. Valamikor megtéréskor látványos változások történnek a megtérővel, amit a környezete is azonnal észrevesz. Mások megtérésekor nem történnek látványos változások. De a lényeg, akár látványos, akár nem, elindultunk, és változunk, formálódunk, tökéletesedünk, egészen életünk végéig vagy az Úr visszajöveteléig. Olykor hívő életünk során is látványos változások történnek, olykor nem, de nem is a látványosság a lényeg.

A jelenlegi időszakban különösen gyakran előjön a téma: Jézus visszajövetele. Én is sokat szoktam ezen gondolkozni. Talán eleinte nem gondol bele az ember annyira, hogy ez mennyire valóságos dolog, és átélni is egy nagyon rendkívüli élmény lesz, hogy finoman fogalmazzak. Igazából bármikor megtörténhet, mert nem tudni, mikor jön el. Éppen tesszük a dolgainkat, és a következő pillanatban már nem vagyunk itt a Földön. Itt a Földön csak annyi érzékelhető az egészből, hogy az előbb még volt ott valaki, és a következő pillanatban nincs ott senki. De hogy hol van, abba elképesztő belegondolni is. Megtérés óta a szellememmel érzékelem valahogy Jézust és van egy határozott tudásom a létezéséről, és ez természetfeletti tudás, ami nem hívőknek bolondság, de ami elragadtatáskor fog történni, az valami elképesztő lehet.

Igazából nem is az elragadtatásról akarok írni, hanem az odavezető útról. Jézus azokért a hívőkért jön el, akik az eljövetelére tökéletesek lesznek. Ez az, ami elképzelhetetlen, hogyan válhat az ember tökéletessé. Megtérünk, utána személyes kapcsolatunk van az Úrral. Rámutat dolgokra, amikben meg kell változnunk, és erőt is ad a változáshoz. Máskor meg nekünk nem is annyira fontos, hanem a kis dolgaink fontosabbak, az Úr kiszorul az életünkből. Később újra rájövünk valamiért, hogy eltávolodtunk, és ez nem jó, újra közeledünk Felé és Ő is közeledik felénk. Aztán idővel talán sikerül stabilizálni vele a kapcsolatot, és még inkább megismerjük az utat Őfelé és a tökéletesség felé. Talán ilyesmi lehet a forgatókönyve ennek úgy átlagban, de lehetnek ehhez képest kisebb-nagyobb eltérések egyénenként. Ő közben látja a bukdácsolásainkat, és nem akar még visszajönni, mert látja, nem vagyunk még készen, hiszen nagyon szeret minket, és nem az a célja, hogy eljöjjön, mi pedig itt maradjunk. Mégsem tudni, mikor jön el, mert bármikor eljöhet.
Ami biztosnak tűnik, hogy a hívők egyre tökéletesebbek. Máshogy nem lehetséges ez. Belegondoltam ebbe a napokban, hogy nekem is még kéne változnom sok mindenben, úgy gondolom, és néha valami foszlányt elkapok abból, amit mintha az Úr üzenne nekem ezzel kapcsolatban vagy észreveszem a vezetését életem eseményein, hogy egy-egy kisebb-nagyobb esemény miben segít változni, mire döbbent rá, de még elég messze érzem magam attól, hogy kerek-perec meghalljam, amit Jézus személyesen nekem mond a Szentlélek által, és ezt tökéletesen megértve próbáljam az akaratát megvalósítani az életemben. Inkább csak úgy halványan kezd valami kirajzolódni. Látom a tökéletlenségemet, hogy milyen dolgok vannak bennem, amik nem egyeztethetők össze a tökéletességgel, és néha arra várok, hogy Isten mond erre valamit, de nem nagyon mond, inkább csak halványan mintha valami átjönne, amitől nem érzem, hogy tökéletesebb lennék. De elméletileg én is és a többi hívő is egyre tökéletesebb, és ennek előbb-utóbb látványosnak is kellene lennie, mert az Úr azokért jön vissza, akik készen állnak rá. Ha pedig már tényleg csak napokban, hetekben lehetne mérni az időt a visszajöveteléig (ha tudnánk, mikor jön vissza), akkor annak a tökéletességnek eléggé látványosnak kellene lennie. Ezek csak találgatások, és nem tudhatjuk, hogyan, miként leszünk tökéletesek. De valahogy beugrott a napokban a fejemben egy állapot, hogy hogyan is nézhet ki az egyház, a hívők közössége nem sokkal az elragadtatás előtt: Szinte tökéletessé lettek a hívők a szeretetben, egymást megelőzőek, rendkívül türelmesek, megértőek, szelídek egymással és mindenkivel. Szinte tökéletesen betöltik a "szeresd embertársadat, mint önmagad" parancsolatot, egymást különbnek tartják saját maguknál. Néha eszembe jut egy film, amely talán egy koncentrációs táborban játszódik, az őrök nem éppen kedvesek a foglyokkal, és talán épp olyan helyre akarják vinni őket, ahol nem sok jó vár rájuk. Az egyik fogvatartó megbotlik, mire az egyik fogoly kedvesen odahajol hozzá, és megkérdezi tőle, nem ütötte-e meg magát, minden rendben van-e. Amikor eszembe jut ez a jelenet, mindig elgondolkoztat, hogy hogyan képes valaki a szeretetnek, béketűrésnek és mindennek ennyire a csúcspontjára eljutni. Nem sokkal az elragadtatás előtt talán mindannyian ilyenek leszünk, és ez eléggé szembetűnő lesz a világ számára. Erre fel kell, hogy figyeljenek, hogy egy sereg olyan ember él itt köztünk, akikben valami megmagyarázhatatlan nagy szeretet és segítőkészség van. Lehet, hogy már most is nagyon sok ilyen ember van itt köztünk, csak sokaknak fel sem tűnik. Emlékszem én is, hogy találkoztam már olyan emberekkel, mint akikhez hasonlót az előbbi filmrészletben próbáltam körülírni, és nagyon jó érzés a társaságukban lenni, mert egyáltalán nem frusztráltak és tökéletesen elfogadnak olyannak, amilyen vagy, és szinte zavarba ejtenek azzal, hogy mindenben a segítségüket ajánlják fel, olyan dolgokban, amikben eddig még senki nem ajánlotta fel a segítségét. Persze sokféle embertípus, személyiségtípus létezik, és nem feltétlen mindenkinél kell pont ilyennek lennie a majdnem tökéletes állapotnak, ez csak nekem valahogy beugrott a napokban és elgondolkoztatott.

2 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://nameless.blog.hu/api/trackback/id/tr1716269176

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Meg nem értett 2021.03.24. 18:05:59

"(megtérésünk után)Isten valami olyat megváltoztatott bennünk egy pillanat alatt" Azért vigyázzunk,túl sok dolgot tulajdonítunk Istennek. Valójában Isten semmi újat nem csinál,ellenben mi magunk,annál többet.Ezért írom,hogy mindig mi vagyunk az elsők.Mi változunk,Isten mint mindennel,a lehetőséget biztosítja számunkra. A lehetőség pedig ,hogy rájöjjünk ki is Isten. Lehetőség a megtérés is,mert mi akarunk,nem pedig Isten akarja ezt. Ha mi akarjuk,már mi vagyunk a legfontosabbak,hisz felismertük ennek a jelentőségét és a jelentőségét. E felismerés a kulcs,ezt te csinálod.
"Megtérünk, utána személyes kapcsolatunk van az Úrral." Az Úrral mindig személyes a kapcsolatod,legfeljebb nem érzékeled. Amit annak vélsz,az az,hogy rájöttél,Isten szabad akaratot adott neked,feltétel nélkül szeret,stb.Istennel a kapcsolatunk azért állandó és személyes,mert nem rajtunk múlik.Ha rajtunk múlna,olykor elvágnánk ezt a köteléket,olykor közelebb húznánk vele Istent,olykor ellöknénk.Azaz a kapcsolatunk nem lenne folyamatos,de szerencsére Istennél van a kötél és ő nem engedi el soha. Amire te gondolhatsz,az az érzelem.Érezhetem úgy,hogy nincs velem Isten.Érezhetem,hogy most nem segít,hogy nehézségeket támaszt,stb. de ezek csak a te érzéseid.mindenki Isten gyermeke,az ateista gyilkos,a merénylő és te is.Minden gyermekével kapcsolatban van,annak ellenére is,hogy ez az igazságérzetedet sérti.
"Ami biztosnak tűnik, hogy a hívők egyre tökéletesebbek." Ez nem igaz. Sőt talán egyre rosszabbak.Istenképzetük kusza,igazságtalan,hamis,gyerekes,kivételező,önző,stb. A régi keresztények valószínűleg tökéletesebbek voltak,mert (talán)kevesebb lelki problémáik lehettek azon oknál fogva,hogy kevesebb volt a lehetőség a hibára.Nekik is voltak sérüléseik,talán ugyan annyi mint a miénk,csak mások,ki tudja.Ma a hívők többsége Istent a vágyai után képzeli el.A vágyak azonban illékony dolgok,könnyen jönnek mennek.
"Látom a tökéletlenségemet," Nem láthatod azt,csak vágyhatsz rá. Azért nem láthatod,mert a lelki sérüléseid megakadályoznak abban,hogy tudatában legyél a tökéletesség fogalmával,azaz beteg elme beteg tökéletességet lát.Pár dolgot azért elképzelhetsz,de még azt sem jól.Ha koszos a szemüveged,meresztheted a szemeid,nem látsz tisztán.
A gondolataid egyébként érdekesek,előre mutatók csak tele vannak dogmákkal,elképzelésekkel és az irány sem jó. Hogy hová kerülünk és mikor,lényegtelen.Nem azért kell jó embernek lenni,mert jutalommal kecsegtetnek minket,hanem rá kellene jönnünk végre,hogy bár különbözőek vagyunk és sokan vagyunk,mégis egyek vagyunk itt a földön.Egy vagyok veled és a környezettel. A jutalom az,hogy a gyermekeinknek teszünk jót,ha jók vagyunk.Azaz a szeretetet nem visszaadni kell csak,hanem tovább adni. De megalkottuk a jó és a rossz fogalmát,amit leválasztottunk a hasznos és a káros fogalmáról az életet elősegítő és életre ártalmas fogalmáról.Ennek a következménye a büntető és jutalmazó Isten.Feltaláltuk a túlvilágot a pokollal ami büntet és a mennyországot ami jutalmaz. Milyen ügyesek vagyunk néha.

Czimby 2021.03.24. 18:32:36

@Meg nem értett: "Azért vigyázzunk,túl sok dolgot tulajdonítunk Istennek." Itt annyiból túllőttél a célon, hogy nem tudhatod, valójában mi megy végbe, mi történik azzal, aki megtér. Úgy érzed, mindenre van rálátásod, mi megy végbe az emberben és mindent leírhatsz a pszichológia módszereivel, pedig itt el kellene ismerned: nem tudod, mi történik. A megtérés sem ilyen egyszerű, hogy az ember akarja. Épp ez az, hogy az ember alapból általában nem is akarja, mert halovány fogalmunk sincs Istenről és az Ő akaratáról, ahogy egy másik kommentedben erről beszélgettünk. Ugyanígy alapjáraton halovány fogalmunk sincs arról se, mi az a megtérés. Alapból Isten nem akarja, hogy az emberek elvesszenek, hanem azt akarja, hogy megtérjenek. Ahogy látható, nem minden embert érdekel ez, különben nem ilyen lenne a világ, és őrájuk sem erőszakolja rá magát Isten. Leegyszerűsítve és elnagyoltan annyit mondanék: akit Isten megérint valamilyen módon, az az ember fog akarni megtérni.
"Amire te gondolhatsz,az az érzelem."
Az a baj, nem tudod, mit jelent pontosan a személyes kapcsolat Istennel, amiről itt írok, és így van előre elkészített véleményed róla. Nagyon felszínesnek tartom a gondolkodásod, hogy így egy az egyben ráhúzod az előre elkészített pszichológiai elemzésedet az összes emberre, anélkül, hogy jobban meg akarnál ismerni, és csak utána mondanál véleményt. Valóban felvet számos problémát az Istennel való személyes kapcsolat, és az is igaz lehet bizonyos esetekben, amit írsz. Valóban létezik olyan is, hogy az érzelmeinek túl nagy jelentőséget tulajdonít az ember. De ettől még létezik Istennel személyes kapcsolat, ami nem az ember érzelmein áll vagy bukik. Nekem sokáig nem volt személyes kapcsolatom Istennel, megtérés után kezdődött el valami, de valóban először az érzelmek nagyon beleszóltak, és nem láttam tisztán az egészet. Később kezdett bennem is helyreállni, hogy az érzelem az kicsit más. De miért ne hathatna az ember érzelmeire is, ha Istennel közösségben van? Az ember olyankor boldog, örül. Van is a Bibliában ilyen: Az Úr öröme a mi erősségünk. Ez az öröm nem jön önszuggesztióval vagy bármi mással, csak az Istennel való személyes kapcsolattal, amit te állandóan cáfolni akarsz annak ellenére, hogy nem tudsz róla semmit.
A lelki sérüléseink valóban beleköphetnek a levesbe, de ezt én is tudom, ne gondold, hogy annyira új dolgokat írsz nekem, amiket csak te tudhatsz, és senki más nem.
A régi keresztényekről nem tudom, honnan lehetnek bármiféle ismereteid. Egyáltalán kikre gondolsz? 50, vagy 100 vagy 200 évvel ezelőtti keresztényekre? És honnan tudod, nekik milyen lelki sérüléseik lehettek? Én egyébként inkább azt látom, hogy a Szentlélek munkája és jelenléte az utóbbi évtizedekben erőteljesebb, mint azelőtt. A Szentlélek sok hívőt betölt, személyes kapcsolatban vannak a Szentlélekkel is, ami egyébként bibliailag is alátámasztható. Nyilván te erre azt fogod mondani, hogy ez egy érzés, hogy azt merem állítani, hogy a Szentlélek jelenlétében vagyok, pedig fogalmad sincs róla, mi ez, és már korábban volt szó itt nem megmagyarázható, természetfeletti dolgokról is, például a Szentlélek ajándékaival foglalkozó bejegyzésemben, és a kommentekben is valamikor utaltam rá.
"Hogy hová kerülünk és mikor,lényegtelen." A halálos ágyadon valószínűleg nem így fogsz gondolkodni a mögötted lévő, jelentéktelennek tűnő röpke 100 évhez képest eléggé lényegesnek fog tűnni az örökkévalóság, ami még utána jön.
"Ma a hívők többsége Istent a vágyai után képzeli el." És vannak olyan hívők is, akik ezt észre is veszik és korrigálják, mert Isten rádöbbenti őket. Csak te ezt nem gondolnád.
Úgy próbálod beállítani, mintha mindent tudnál és teljesen átfogóan látnád a világot, közben fogalmad sincs, mi zajlik le a hívő emberben. Szóval feltaláltuk a túlvilágot, a pokolt és a menyországot. Szóval ezek szerinted nem léteznek, de akkor mik léteznek, ha ezek nem, és ezeket cáfolod? Feltételezem, elég jó ismereteid vannak erről, ha ennyire mindenről meg tudod mondani, hol mi a hiba, én érdeklődéssel hallgatnám a valószínűleg jól megalapozott, sőt tudásra alapozott írásod arról, mi lesz a földi halál után.
süti beállítások módosítása