Azon vagyok sokszor, hogy hallani akarom az Úr hangját, mi az akarata, mit akar üzenni nekem. Szeretnék valami üzenetet kapni tőle, szeretném, ha szólna hozzám. Nem is tudatosult, de ezt úgy képzeltem el, hogy átjön valami üzenet, amit én rögtön észreveszek. Persze, hogyan máshogy is lehetne elképzelni?
Tegnap jöttem rá egy dologra az életemben, hogy az az ördögtől lehet. Sokat küzdöttem azzal, hogy változtassak rajta, vagy hogy elfogadjam magamban ezt a tulajdonságot, de sehogy sem ment. Imádkoztam is ezért a dologért, mellesleg aznap egy rövid böjtöt is tartottam. Mindig azt éreztem, hogy bizonyos esetekben, amikor tennem kéne valamit, valamiért nem megy, és nem tudtam elfogadni, hogy ilyen vagyok, mert ennek sokszor negatív következménye volt rám nézve. Most, nem is tudatosult, de azt fogalmaztam meg magamnak, hogy mintha valami furcsa erő akadályozna, hogy megtegyek valamit. Ez a furcsa erő nem nagyon lehet más, mint valami démoni dolog, amit emberi akarattal és próbálkozásokkal nyilván nem fogok tudni legyőzni. Körülbelül ezt értettem meg tegnap este. Ezt nyilván az Úr mutatta meg nekem, de ez nekem fel sem tűnt, nem is tudatosult. Másnap reggel egy keresztény barátom írt messengeren, és pont az ezzel a tulajdonsággal rendelkező emberekkel kapcsolatban érezte úgy, hogy szólt hozzá az Úr. Azt mondta, nem várja el az Úr az ilyen emberektől, hogy megtegyenek valami olyat, amit nem tudnak, hanem az Úr az ilyen szituációban maga segít, közbeavatkozik. Úgy fogalmazott, hogy nem várja el az Úr a haltól, hogy tudjon fára mászni. Az az érdekes, hogy tegnap este nem is tűnt fel, hogy az Úr mutatta nekem ezt a dolgot, amire rájöttem. Csak akkor jöttem erre rá, amikor a barátommal elkezdtünk erről beszélgetni.
Talán lényeges, hogy az ördögtől van az az akadály, ami akadályoz bizonyos dolgok megtételében. Így most már nem lelki, akarati módon, hanem szellemi módon, Jézus nevét használva kell harcolnom ellene.
