Csak néha-néha megy a rádió, és bemondják, hogy hány ember fertőződött meg coviddal, hányan vannak lélegeztetőgépen, és hogy mennyivel lett rosszabb a helyzet, mint korábban. Ilyenkor belegondolok egy pillanatra, hogy ha minden nap menne a rádió és a tévé, és ezeket a híreket hallanám állandóan, az mennyire megterhelne, és valószínűleg elkezdenék rettegni. Nem kell tévét nézni, rádiót hallgatni, elég, ha tudunk arról, kb. mi a helyzet, és milyen biztonsági intézkedéseket kell betartani, maszkot kell viselni, be kell tartani a távolságot, minél gyakrabban kell kezet fertőtleníteni, stb. Így teszem, mindent megteszek józanul, és közben nincs bennem félelem, nincs bennem rettegés.

Többször hallottam már istentiszteleteken, hogy Isten keze nincs megkötözve, és amit Ő cselekedni akar és tud, az nem függ attól, hogy milyen körülmények vannak körülöttünk. Ő a sivatag közepére is képes lenne a semmiből ásványvizes palackokat ledobni nekünk. Eddig csak hallottam erről, de csak mostanában tapasztaltam meg. Ez az időszak sajnos olyan, hogy sokan elvesztik a munkájukat, vagy kevesebb a munkájuk, kevesebb a bevételük, mert például az éttermek is bezárnak és sok más hely is bezár, mely embereknek ad munkát. Gyülekezetbe sem lehet menni, nem lehet gyülekezni. Viszont az történt, hogy az ősszel megkeresett egy testvér a gyülekezetből, hogy a munkahelyén szükség lenne egy emberre helyettesíteni a recepcióst, és én jutottam az eszébe. Először csak 5-10 alkalomról volt szó, de úgy alakult, hogy kétszer-háromszor annyiszor kellett már bemennem. Ez anyagilag is egy nem várt fellendülést jelent, de nem az anyagi része a lényeges, hanem sok más szempontból is jó ez most nagyon. Mivel eleve is jóval kevesebb munkám volt, mint azelőtt, könnyen bele tud süppedni az ember egy lagymatag állapotba, egy olyan életmódba, amiben nincs rendszer, és erőszakot kell vennie magán az embernek, hogy tartsa a rendet, időben felkeljen és ne süppedjen a semmittevésbe. Természetesen erre törekedtem is, viszont ez a munka, amit a testvér ajánlott, még inkább kiemel ebből, sőt jobban, mint akár az egész vírusos időszak előtt. Nyelvtanárként régen volt már úgy munkám, hogy egész nap el legyek foglalva és reggel is viszonylag korán fel kelljen kelnem, és mindezt rendszeresen. A munkahelyen 2-3 másik kolléga is ott van, akikkel nem kötelező különösebben kommunikálni, mégis szabadok vagyunk arra, hogy beszélgessünk, amikor épp nincs annyi munka. Nyelvtanárként, bármilyen hihetetlen, ez nem annyira valósult meg: megtartottam egy órát, ami előírásszerűen tanulás volt, ezen kívül csak nagyon kevés személyes kapcsolat, kötetlen beszélgetés volt a tanulókkal, a kollégákkal meg gyakorlatilag semmi, mert a főnökön kívül csak néha-néha láttam egy kollégát messziről. Pont ilyenért is imádkoztam még a nyáron, hogy jó lenne akár a gyülekezetben valami szolgálat, vagy olyan munka, ahol emberekkel kötetlenebb formában vagyok kapcsolatban, mert ez eléggé hiányzott. Azért is jó ez a munka, mert ahogy végzem a munkámat és emberekkel is kommunikálok, látom magamon, hogyan reagálok bizonyos szituációkra, miket váltanak ki belőlem, és látom azt is, mi az, ami nem az Úrtól van bennem és változtatni kell rajta. A munkahely felé útközben buszon utazom, aminek nagyon jó hangulata van, sokszor olvasgatom közben az okostelefonon a Bibliát is és más dolgokat is, például nyelvkönyveket és tanulok nyelvet. Ha akkor nem is érzem, hogy az olvasott Ige olyan nagyon hatna rám, de később, a nap végén érzem, látom magamon, hogy ott él bennem, és meghatározza a gondolkodásomat pont az, amit a buszon olvastam. Itt az egészben a legmellékesebb dolog tehát az, hogy mindezért a munkáért pénzt is kapok, és hogy mennyit. De ez is egy pozitívum ebben természetesen. Nyelvtanárként nagyon gyakran összevissza voltak óráim, és sokszor eléggé lehetetlen időpontokban, mert például amikor véget ér az emberek munkája, utána érnek rá nyelvet tanulni, vagy éppen előtte hajnalban, és ez is nagyon rendszertelenné, szétesetté tudja tenni az ember életét. Akadtak olyanok is, akik az óra előtt fél órával vagy egy perccel szóltak, hogy bocsánat, de mégsem érnek rá, mert ez és ez közbejött, amikor már teljesen összekészítettem mindent az órához, vagy már a vasútállomáson álltam, táskámban 3 súlyos nyelvkönyvvel a nyelviskola felé. És még sok más, furcsa eset is volt, amikbe nem mennék bele. Bár elkötelezett nyelvtanárnak érzem magam, de az ilyen „apróságok" miatt többször megfordult a fejemben, hogy abbahagyom az egészet. Igaz, nem akartam erről a részéről ilyen részletesen írni. A lényeg, hogy ez az álláslehetőség így a pandémia kellős közepén még jobban kiemelt abból az állapotomból, amibe nagyon sokan a pandémia miatt süppednek bele, a pozitív anyagi részéről nem is beszélve. Annyi pozitív velejárója van ennek a kis átmeneti álláslehetőségnek, ami akkor szokott lenni, amikor Istentől van valami. És itt most lehetne abba belekötni, hogy de hát ebben az időszakban mennyire nem lenne tanácsos kimozdulni otthonról, elbuszozni a munkahelyre, mert milyen következményei lehetnek. Viszont ha azt veszem, az élet nem állhat meg. Munkába járni kell, sok ember ugyanúgy jár munkába most is, mint régen, mert kell. Rá lehetne fogni, hogy nem olyan fontos, és maradjon mindenki otthon, de nem állhat meg az élet. Ezt nyilván nem lehet csak úgy kijelenteni nagy mellénnyel, hogy márpedig így gondolom és kész. Azért gondolom így, mert egyértelműen látom, hogy az Úrtól van ez a lehetőség, és a legnagyobb bolondság az lenne, ha lemondanám. Ha az Úr adja az áldást, akkor megóv attól is, amitől kell. Kegyelem ez, hogy megtart, és nem is akárhogyan tart meg. Nem úgy tart meg, hogy éppen hogy csak átvészeljük valahogy az egészet, hanem még áldással is jöjjünk ki belőle. Nem azért, mert annyira ügyes vagyok, hanem mert Ő kegyelmes. A kegyelmet nem lehet természetesnek venni és nagyon meg kell becsülni! Van ok a hálaadásra bőven, éppen ebben az egyébként nagyon ijesztő, sokakból nem is alaptalanul rettegést kiváltó időszakban, amihez hasonló időszak nem is tudom, mikor lehetett. Természetesen fontos a józanság, és meg kell tenni minden tőlünk telhetőt, hogy a vírus terjedését megakadályozzuk, még akkor is, ha értelmetlennek tűnnek az intézkedések.

Akik Istent szeretik, azoknak minden a javukra van - idézte egy prédikációban a pásztor a Bibliából egy videóban a Youtube-on. Magamra ismertem, hogy Isten a javamra fordít dolgokat ilyenkor is. Az ördög sokszor támad mindenféle lehetetlen hitetéssel, például hogy nem is szeretem Istent, vagy nem eléggé szeretem, és ez az Ige most jól odatesz ennek a hitetésnek is: „Akik Istent szeretik...." Talán ennyire még sosem volt számomra kézzelfogható, hogy Istennek gondja van az életemre. Pedig nem vagyok tökéletes, a munkahelyen is látom magamon, hogy nem mindig úgy reagálok emberekre, ahogy az a legjobb lenne, és más fogyatkozások is vannak, de Isten nem ezekkel foglalkozik, hanem egyszerűen csak gondja van az életemre. Kell ennél több? Persze, több mindig jobb, de a legjobb megbecsülni és értékelni azt, amink van. Itt az országban vagy szerte a világban rengeteg sok ember él rosszabb körülmények között, mint én.