Talán nagyon ígéretesnek tűnik ez a cím, de lehet, csalódást okozok. Nem azt fogom most leírni, hogyan szól az Úr, és nem receptet adok arra, hogyan érhető el, hogy szóljon, halljuk a hangját. Csak egy legutóbbi félig-megtapasztalásomat írom le. Korábban írtam arról, hogy álom által szólt az Úr hozzám többször is.
Mostanában igyekszem több időt tölteni az Úrral. Ez okoz valamifélre érzelmi állapotot is, vagy ahhoz hasonlót, akár odafigyelek erre, akár nem, akár feltűnik, akár nem. Idővel viszont feltűnik, de nem közvetlenül. Egy régebbi „érzelmi állapotom" eszembe jut, vagy az életem, vagy a tetteim, amiket a régebbi „érzelmi állapotom" alatt éltem, csináltam. Ezáltal a jelenlegi, az Úrhoz közeli állapotomban átélt „érzelmi állapotomat" összehasonlítom akaratlanul is a régebbi „érzelmi állapotommal", és így feltűnik valami magammal kapcsolatban. Valami ilyesmi történt egy hete, de az is lehet, hogy kettő. Hogy pontosan mire jöttem rá akkor, mit mutatott meg nekem az Úr? Sajnos még ezt sem tudom. Éppen feküdtem és már majdnem aludtam, és képtelen voltam felkelni leírni. Belegondoltam abba is, egyáltalán hogyan írnám le. Ott volt előttem az az állapot, amiben akkor vagyok éppen, és egy régebbi állapotom, amit meg se tudtam volna fogalmazni. Ha előttem lenne a füzet vagy a billentyűzet, egyáltalán mit írhatnék bele? Ezt se tudtam. Lehet, hogy ha elkezdtem volna írni, akkor idővel jött volna a többi. Vagy nem. Ezt lehet, nem tudom meg, de még az is lehet, hogy igen. Egyelőre itt tartok. Másnap már füzetet és tollat is készítettem az ágyam mellé, de a következő napokban még ezt is elfelejtettem. Valami majd csak lesz azért.
Lehet, túl sok zagyvaság pörög a gondolataimban, amikor ébren vagyok. Amikor aludni megyek, akkor kezd kuss lenni, és akkor lehetne hallani azt a halk, szelíd hangot, ami az Úr hangja. Még kicsit gyakorolni kell a gondolatok intenzív áramlásának megfékezését, vagy valami ilyesmit.
