Az elmúlt sok-sok év alatt többször felfigyeltem arra, hogy Isten "csínján" bánik azzal, hogy a nehézségeimben kitől, mikor kapok segítséget. Valahogy mindig csak bizonyos mértékben engedte meg, hogy valaki a problémáimmal foglalkozzon. Valahogy mindig földrajzilag vagy egyéb módon távol kerülnek tőlem azok az emberek, akikhez a bajaimmal fordulhatnék.
Néha kicsit "furcsa" is ez. Mikor pár éve a jelenlegi gyülekezetbe kerültem, eleve már nem is gondoltam arra, hogy majd megkeresek ott vezetőket vagy egyéb embereket és a nehézségeimről beszélek nekik. De ha akartam volna, se engedte volna ezt Isten. Egyrészt részben az a tapasztalatom hosszú távon, hogy az én nehézségeim eléggé különösek, és azokat ember úgyse érti meg, és maximum valami sablon választ próbál adni rá. Mégis, azért akad egy-egy ember, akihez tudom, hogy bármikor fordulhatok (persze a gyüliben lényegében bármikor bárkihez fordulhatnék), de egyre azt látom, mintha ezek az emberek is egyre kevésbé lennének számomra elérhetők, különböző összetett okokból.
De egy valaki mindig hozzáférhető marad számomra: a Szentlélek. Isten azt akarja, hogy csak Őbenne bízzak, csak Ővele együttműködve oldjam meg a problémáimat is. Nem olyan régen írtam egy esetről (ebben a bejegyzésben), hogy egy angyal megjelent és levett rólam terheket. Talán nem kell bizonygatni, hogy itt már igencsak lehetett valami "levennivaló" rajtam, ha Isten ilyen szokatlan módon avatkozott be. Mégis, inkább küld egy angyalt, mint hogy egy ember által nyújtson segítséget.
Ebben a bejegyzésben arról írok, hogy nem volt internet egyik este. Interneten keresztül is tartom a kapcsolatot néhány emberrel, és ezzel az internetproblémával arra is akart még Isten rámutatni, hogy ezek az emberek ne legyenek számomra túl fontosak.
Újra levonom a tanulságot: senki ember nem azért van, hogy bármit is segítsen rajtam, nem láthatom ezt semelyik embertársamban. Az embertársaimban sosem nézhetem azt, hogy mit tudnak vajon segíteni nekem, hanem csak azt, hogy én mit tudok segíteni nekik.
