HTML

Nameless blog, hiszen a cím részletkérdés

Hitbeli megtapasztalásaimat, gondolataimat gyakran le szoktam írni. Először csak szórakozásból nyitottam a blogot, majd jött az ötlet, hogy ha úgyis leírom a hitbeli dolgokat, akkor miért ne írjam azokat ide a blogba. Bízom benne, hogy aki olvas a blogomból, annak áldáseső fog a nyakába zúdulni és telibekapja őt Isten szeretete, ami ugyebár finoman szólva felülmúlja piciny kis képzeletünket. Na, nem azért bízom ebben, mintha olyan ügyes lennék a blogírásban, hanem azért, mert az áldáseső egyrészt mindenkinek mindig jól jön, másrészt meg hátha Isten van olyan kegyelmes, hogy a "grafomániámat" valami értelmesre felhasználja. A Szentlélek könnyeket felszárító és terheket a vállunkról leemelő szeretete ragyogja be a blog olvasóinak bensőjét, ahogy a felkelő Nap egy téli reggelen beragyogja a hóval fedett friss, csillogó tájat!

Friss topikok

Személyiségünk ontologikus alapjainak megmutatója 2.

2010.08.29. 22:18 Czimby

avagy:
Az odaszánásról és a hitről 2.

 

Egy régebbi bejegyzésben (itt) már hivatkoztam egy viccre, amit most újra leírok:

És Jézus kérdé követőit: "És ti mit gondoltok, ki vagyok én?"
Simon így válaszolt: "Te vagy a földi létünk eszkatologikus manifesztációja, a személyiségünk ontologikus alapjainak megmutatója."

Számomra ez a vicc azért jelent sokat, mert megértettem belőle valamit: Jézus létezésünk, személyiségünk, identitásunk alapjainak is az alapja. Személyes problémáim miatt régebben sokszor elfogott a nyugtalanság, hogy annyira az alapok alapjainál van nekem valami rendbetennivalóm, ami még Jézus hatókörén is kívül esik. Nem volt számomra teljesen világos, személyiségem és identitásom mennyire kell, hogy összeszedett legyen ahhoz, hogy Jézus egyáltalán kezdeni tudjon velem valamit. Komoly problémát jelentett ez számomra, mert semmi esélyt nem láttam arra, hogy önerőből olyan szintre hozzam magam, hogy Jézus kezdeni tudjon velem valamit. Sok évvel ezelőtt nagyon komolyan ott volt bennem, hogy énvelem olyan szinten nincsenek rendben dolgok, hogy amíg ezekkel nem csinálok valamit (amire azonban teljesen képtelen voltam és lennék ma is magamtól), addig Isten sem tud mit kezdeni velem. Sokáig nem volt világos, hogy Isten hogyan viszonyul ehhez a dolgomhoz.

Több keresztény közösségben (szám szerint háromban) fordultam meg eddig és jártam oda aránylag hosszabb ideig (évekig), most jópár éve járok a negyedikbe. A "vándorlást" többnyire az okozta, hogy egy adott városból egy másikba kerültem, ill. a harmadik közösségből én magam jöttem el. (A közösségeket direkt nem nevezem meg, nem akarok ugyanis semmilyen közösséget vagy felekezetet negatív színben tüntetni fel, és, ahogy talán az blogomból is kiderült már, nem akarom felekezeti hovatartozásomat felfedni, kizárólag arról az útról igyekszem írni, amelyen Isten vezet engem, és személyes megtapasztalásaimról.) Éreztem, hogy ez a negyedik közösség, ahova most járok, ez az igazi, de nem tudtam megfogalmazni, hogy miért, egészen addig, míg egy barátom (tudtán kívül) le nem rántotta a leplet bizonyos felekezeti különbségekről.

Többször szembesültem azzal, hogy közösségenként különbség van abban, hogy az egyén mennyire szánja oda magát Jézusnak. Bár talán itt is, ott is azt mondja valaki, hogy nem érzi akadályát, hogy teljesen odaszánja magát, mégis, van valami különbség, amit sokáig csak "éreztem", de "leleplezni" nem tudtam. De nem is teljesen helyénvaló közösségekről és felekezeti különbségekről beszélni, mert olykor egyetlen felekezeten belül is igen nagy különbségek lehetnek hívő és hívő között - erről sokat tudnék mesélni, mert többféle felekezetből is vannak ismerőseim, de nem célom ebbe belemenni itt.

A tárgyra térve, az odaszánásnak eddig három lépcsőjét ismertem meg (és a "lépcsőfokok" létezésének elismerése ill. hangsúlyozása többé-kevésbé felekezetfüggő):

1. Megtérés. Megtéréskor az ember odaszánja az életét Jézusnak, de konkrétan többnyire nem tudja (én legalábbis akkor még nem tudtam), hogy pontosan mik is azok a dolgok az ember életében, amikről "le kell mondani", amikkel kapcsolatban alázatot kell gyakorolni.
2. A Szentlélek vezetése konkrétan és egyértelműen belép a hívő életébe. Ilyenkor a Szentlélek (pl. Ige által, prédikáció által, "belső hang" által vagy sok más módon) megmondja a hívőnek, hogy merre akarja vezetni az élet ösvényén, a személyesen számára kijelölt keskeny úton. Nálam az első ilyen eléggé "radikális" volt (itt írok róla). Ekkor már egész konkrétan letisztul az ember előtt, mik azok a személyes dolgai, melyeket háttérbe kell szorítani ahhoz, hogy az Úr akarata szerint jusson előbbre az úton.
3. Az ember nem ragaszkodik saját identitásához, tradícióihoz, múltból hozott dolgaihoz, hanem ezeket is felülbírálja az Ige fényében, és csak azt tartja meg, ami értékes, a többit pedig kárnak és szemétnek ítéli. A tradíciókat és az őseinktől hozott dolgokat hajlamosak vagyunk egy az egyben értékesnek tekinteni, talán mert tiszteljük az őseinket, vagy mert identitásunk alapjait a múltba vetjük. Talán hajlamos az ember úgy gondolkozni, hogy identitását a múltja határozza meg. Talán hajlamosak vagyunk úgy nevelni utódainkat, hogy múltjukat beépítsük az identitásukba. Vagy identitásunkat egy az egyben sajátunknak, felülbírálhatatlannak érezzük és meg se fordul a fejünkben, hogy Jézus át szeretné azt is rendezni.

Igen, ez a harmadik pont az, ami miatt most blogbejegyzést írok. Talán másoknál nem válik így külön ez a három pont, ahogy nálam, ezt nem tudom.
Kényes ez a harmadik pont, több szempontból is. Először is azért, mert sok ember cipel magával olyan értékesnek tartott hagyományokat, örökségeket, melyek akár alapjaiban élvezhetetlenné teszik az életét, és ez olykor talán nem is tudatosul - ezzel az ember lelkivilágának a legmélyét bolygatjuk meg, ami néha félelmetesnek tűnhet, ezért kényes pont ez a harmadik. Félelmetesnek tűnhet, amikor olyan mélységben szembesülök önmagammal, ahogy még soha. (Erről a témáról is írtam már, ebben és ebben a bejegyzésben.) Másodszor pedig azért kényes pont ez a harmadik, mert sokan vannak, akik különös fontosságot, jelentőséget tulajdonítanak a hagyományoknak és a származásunknak identitásunk meghatározásában, és ezért a számukra radikálisnak tűnő gondolkodású keresztényeket és felekezeteket szektásnak, romboló jellegűnek tekintik.  Számukra romboló, ha egy ember vagy embercsoport identitását, örökségét és hagyományait bármilyen alapon is felülbírálják. Ez persze először a hívő személyiségi jogait és identitását is sérti, ezért kell általában nagyobb alázat ahhoz, hogy Istentől el tudjuk fogadni, ha felülbírálja. Vannak viszont speciális "emberi sorsok", melyek alapjaiban élhetetlenek egy ilyen "fanatikus" hit nélkül. Erre nincsen más megoldás, csak az, ha az odaszánásnak mind a három lépcsőfokát megmásszuk. Mint írtam, nekem olyan személyes problémáim voltak, melyekre kételkedtem, hogy Jézus tud megoldást, azonban az említett harmadik pontban kiderült, hogy mégis nála van a megoldás. Korábban más keresztény közösségekben nem tudtak megoldást ajánlani a problémámra, mert nem ismerték ezt a harmadik pontot. Ha ilyen közösségbe járnék, csak tengetném az életem, nem jutnék se magammal, se Istennel semmire. Én szeretem, ha valami történik is, amikor Istennel kapcsolatban vagyok.

Most már tudom, hogy mindenem át kell adnom az Úrnak, és a mindenbe az identitásom és az ősöktől örökölt örökségem is hozzá tartozik. Vannak, akik azt hangsúlyozzák nagyon, hogy magyarok az őseink, ennek különös jelentőséget tulajdonítanak és már-már gyűlölettel néznek egyesekre, akik nem magyarok, miközben az ősi magyar örökség olyan elemeit is újraélesztik, melyek a Bibliával ellentétes vallást képviselnek. Vannak, akik az evolúcióban hisznek és a majommal közös őstől származtatják az embert. Ezek az ideológiák mindannyiunkra hatnak többé-kevésbé, az iskolában is ezt tanítják. Fontos azonban tudatosítani magunkban, hogy őseink nem is állati ösztönlények, akikre hasonlítunk, és nem is az ősi magyar pogány vallásban van lefektetve, hanem Istentől származunk: Ő alkotott minket az Ő képmására, Őrá hasonlítunk, aki Önmagánál különbnek tart másokat, nem pedig az ösztönei kiélésére törekszik, mint egy állati lény. Ő az életét adja értünk, és olyanná akar formálni, hogy mi is képesek legyünk másokért önzetlenül letenni az életünket - Őtőle származunk, Őrá hasonlítunk és az Ő hasonlatossága szerint változunk el. És nem egyéb isteni erővel felruházott teremtményektől származunk és nem őrájuk hasonlítunk.
Identitásunkat tehát a világból sok hatás befolyásolja. Vannak, amik mindenkit érintenek (pl. az evolúcióelmélet, mert lényegében minden iskolában tanítják), ezen belül van, amivel valaki többé-kevésbé azonosulni is tud, és van, amivel kevésbé. Amivel azonosulni tudunk, azt is engednünk kell, hogy Isten felülbírálja. És vannak olyan hatások, amik egy-egy ember identitását befolyásolják, ezek a szülőktől hozott örökségek és a családi háttér. Olyan is van, hogy más emberek mondogatnak ránk valamiket, hogy milyenek vagyunk vagy milyenek nem vagyunk, illetve úgy viselkednek velünk szemben, mintha ezek, azok vagy amazok lennénk. Ezt is meg kell szűrnünk és csak azzal szabad ebből azonosulnunk, ami az Igével és a Szentlélek személyre szóló vezetésével nem ellenkezik.
Sok esetben akkor lehet csak igazán átadott az életünk és akkor lehetünk az Úrban igazán szabadok, ha ezeket mind engedjük, hogy a Szentlélek felülbírálja és kidobáljuk belőle azt, ami értéktelen. Olykor az ember élete bizonyos szinten megreked, nem tud emberhez méltó életet élni. Mint írtam, erre a problémára több keresztény felekezetben többféle megoldást próbálgattak javasolni, de most már tudom, hogy a megoldás abban van, hogy az alapjaim alapjait, a gyökereim gyökereit is Jézusba vetem. Ő az, aki igazán emberhez méltó élettel tud megajándékozni az odaszánásért cserébe.

Mert a ki meg akarja tartani az ő életét, elveszti azt; a ki pedig elveszti az ő életét én érettem, az megtartja azt. (Lk.9.24.)

Szólj hozzá!

Címkék: odaszánás

A bejegyzés trackback címe:

https://nameless.blog.hu/api/trackback/id/tr552257357

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása