Egy keresztény barátommal beszélgettem hitbeli dolgokról. Akaratán kívül az ő szavai döbbentettek rá valamire.
Isten azt szereti bennünk, ami új. Tehát nem a régi természetünket, hanem az újat. Igazából mi is ezt szeretjük magunkban és az újjal tudunk most már csak azonosulni. Valamikor még kedvesek voltak számunkra a régi dolgok, de az az időszak elmúlt. Miután megtértünk, Isten megváltoztatott bennünk valamit, amit aztán kézzelfoghatóan tapasztalhattunk is saját magunkon. Régebben még elmentünk valamilyen helyre, ahova ha megtérésünk után mentünk, nem éreztük ott jól magunkat és nem akartunk tovább ott maradni. Már ez a régi dolog nem kedves számunkra, már mi is az újat szeretjük és az újjal tudunk azonosulni. És Isten is ezt szereti bennünk. Ez jó hír, mert Istenhez hasonlóan gondolkodunk.
