Az elmúlt napokban megdöbbentem azon, mi van bennem, önmagamon. Nem vagyok még tökéletes és ez időnként furcsa módon jelenik meg. Jobb nem is beszélni róla. Persze, hogy jobb, pont erről írtam kb. egy hete. Ez az írásom eszembe jutott és beugrott, hogy egy hete a Szentlélek leíratta velem azt az állapotot, amibe nem sokkal azután, nemrég kerültem. Visszaolvastam az Önmagunkról című írásom és megdöbbenéssel tapasztaltam, hogy nekem szól. Elcsodálkoztam, honnan tudhatja valaki ilyen pontosan, mi megy végbe bennem. Valóban teljesen másképp áll hozzá az ember ahhoz, ami önmagában van benne. És tényleg teljesen másképp is látja ezt, valamikor eltúlozva a probléma súlyosságát, valamikor elbagatellizálva, és nincs éles rálátásunk arra, ami bennünk van. Valóban sokkal megközelíthetetlenebb az, amit önmagunkban veszünk észre, mint ami a külvilágban van, ahogy ezt le is írtam.
Egyébként egy tesónak írtam le még az Önmagunkról című írást. Úgy éreztem, arra mutat rá a Szentlélek, hogy neki ezt kell írnom. És kb. egy héttel később látom, hogy énrám is érvényes. Az is döbbenetes, hogy az írásom egyes részeit az életem konkrét dolgaira tudom vonatkoztatni, amit nem tudtam még akkor, amikor az egészet leírtam.
