Az eredeti ógörög mondat így hangzik Márk evangéliumából (5. rész, 36. vers):
Μὴ φοβοῦ, μόνον πίστευε.
Az egyes szavak kiejtése, jelentése:
Μὴ (mé) - ne
φοβοῦ (fobu) - félj
μόνον (monon) - csak
πίστευε (piszteue) - higgy.
A φόβος (fobosz) szó származéka a magyarban is tovább él, innen van a fóbia szavunk. Mint tudjuk, a fóbia egy eléggé rossz dolog, a félelem, szorongás egy sajátos formája, melyet gyógyszeresen is kezelnek. A hétköznapi, profán, földi életünkben mindenhol előfordulhat ez a szó, mindenki ismeri, hívő és nem hívő egyaránt, is mindenkinek negatív dolgok kapcsolódnak hozzá. Ezzel szemben a mondatban nem sokkal utána az áll ott, hogy „higgy", erre az ógörög nyelvű Újszövetség egy olyan szót használ, ami egyáltalán nem tartozik a profán, mindennapi szókincshez, sőt nem is lehet egykönnyen lefordítani magyarra vagy más nyelvre úgy, hogy az eredeti jelentését maradéktalanul visszaadjuk. A hétköznapi értelemben vett „hit", „hinni" szó nem adja vissza megközelítőleg sem azt, amit az eredeti görög szó, sőt még félrevezető is lehet. A bibliai hit meggyőződést és bizalmat is jelent. Meggyőződést, tehát nem csak egy „azt hiszem" szintű, „inkább valószínűbbnek tartok valamit, mint valami mást" dolgot, hanem ennél szilárdabb meggyőződést. Bizalmat, tehát megbízom abban, akiben hiszek, rábízom magam. Jelent hűséget is, és talán még más jelentéseit is ki lehetne keresni a Bibliából. A lényeg, hogy a bibliai értelemben vett hit nem hétköznapi, hanem egy természetfeletti dolog, az Istennel való személyes találkozás következtében kezd az emberben kialakulni, ez a nem hívő számára teljesen elképzelhetetlen, megfoghatatlan, mivel nem a körülöttünk lévő, érzékelhető világhoz kapcsolódik, hanem transzcendens természetű.
Engem nagyon megfogott, hogy ebben a rövid, görög mondatban ennyire egy szintre kerül az immanens, a minden ember által érzékelhető és megtapasztalható rossz, profán, és a transzcendens, a természetfeletti, az Istenhez kapcsolható, nem látható. Egy súlyos, mindenki által nehezen kezelhető probléma, betegség után egyből jön rá a megoldás, a természetfeletti, a szent dolog. Szó szerint ég és föld a különbség a földi világunk és Isten világa között, itt mégis egy szintre kerül a kettő. Bejön a kis földi nyomorunkba a teljesen más világ, a megoldás.
