Még mindig nem akarok ételrecepteket megosztani itt. A bécsi szelet kapcsán sem ilyen célok vezéreltek.
Mielőtt útra keltem elintézni pár dolgot, megnéztem, melyik étteremben mi lesz a menü, hova lenne érdemesebb mennem. Az egyikben a címben említett étel volt A menüként feltüntetve, és gondoltam, ez jó is lenne. Azonban eléggé közelgett a dél, és csak a tennivalóim után terveztem az étterem útba ejtését. Megint imádkoztam, hogy maradjon még ebből az ételből, ha lehet, amikor az étteremhez érek. Fél 1-kor sem biztos, hogy az A menüből még marad, én meg majdnem fél 2-kor értem az étterembe. Isten meghallgatta kérésem, és most is volt még az az étel, amit kiszemeltem magamnak.
Ebéd előtt a tennivalóim intézése lassabban ment, mint gondoltam. Sokan voltak, többször is sorba kellett ott állnom, ahol eddig nem, ami bosszantó volt. Szerencsére túlságosan azért nem estem melankóliába ezen problémák miatt, ez felesleges is lett volna, mert ennek ellenére is még odaértem időben az étterembe. Igazából mindegy, hol mekkora sor áll vagy mennyit kell várakozni, az így elvesztett időt nem kell úgy felfogni, mintha egy hatalmas tragédia történt volna. Általában semmi nem múlik rajta.
