Az emberi érzések közül a gyász és a szerelem igen intenzív érzések, ha nem a legintenzívebbek. Amikor az ember elveszít valakit, vagy beleszeret valakibe, sokszor koncentrálni sem tud igazán.
Talán sokszor előfordul az embereknél, hogy a gyász és a szerelem érzése nagyon elhúzódik, nem tudja az ember feldolgozni a veszteséget, illetve nem képes túllépni egy reménytelen szerelmen. Sokan mondják azt, hogy egy közeli hozzátartozó halála soha sem dolgozható fel teljesen. Előfordul, hogy a gyász miatt valakinek hosszabb szabadságot kell kivennie, mert képtelen rendesen koncentrálni a munkájára, nem tud enni, aludni, emiatt lefogy, még megviseltebb lesz. Az is előfordul, hogy a szerelem miatt nem tud valaki enni, aludni, esetleg aggódik, hogy sikerülni fog-e közelebb kerülni a szeretett személyhez, nem fog-e akadni valaki más, akivel előbb egymásba szeretnek, stb. Az tehát biztos, hogy a gyász és a szerelem is eléggé erőteljesen ki tudnak hatni az ember életére, életének több területére is, mégpedig negatívan.
Egy darabig számomra sem volt teljesen egyértelmű, hogy az Úr ezeket a rossz dolgokat is ki tudja venni belőlünk egészen könnyen. Sajnos én pár napja apámat vesztettem el. A gyülekezetből egy testvérrel beszélgettem, és ő mondta, hogy ezt a rossz érzést az Úr simán ki tudja venni belőlem. Igaz, ezzel nem is mondott újat, mert én is tapasztaltam, hogy ha egy kicsit imádkozom, és a Szentlélek betölt, akkor ezek a rossz érzések eltűnnek. Ha újra elkezdek gondolkodni a haláleseten, akkor a rossz érzések visszajönnek. A testvér mesélte, hogy amikor ő veszítette el hozzátartozóját és a temetés végén kijött a temetőből, érezte, hogy azt a terhet leveszi róla az Úr.
Természetes érzés, hogy ha elvesztünk valakit, akkor ez hirtelen egy lórúgás a léleknek, az agynak, felfogni sem bírjuk, és hogy elborít egy olyan érzés, ami közben nem sok mindenre vagyunk használhatók. Én próbáltam dicséreteket hallgatni, de semmi nem jutott el hozzám belőle. Az is feltűnt, hogy ez a lelkiállapot határozottan gátolja Istennel a személyes kapcsolatomat. Ha tehát a mindennapi személyes kapcsolatomat fenn akarom tartani az Úrral, akkor ezt az érzést valahogy félre kell tolni. Ilyenkor az embernek nincs ereje semmihez, még imádkozni se. Mégis, érdemes minél előbb erőt venni és elkezdeni imádkozni, és így gyorsan ki lehet kerülni ez alól az érzés alól. Be lehet töltekezni Szentlélekkel. Az Úr öröme a mi erősségünk, és képes ez az öröm újra belénk költözni.
A testvér, akivel beszélgettem, a feleségével való megismerkedésről is beszélt. Elmondta, hogy a felesége szívébe Isten a szerelem érzését adta úgy, hogy előtte sosem vonzódott ahhoz a férfihoz. Ma visszaolvasgattam néhány régi bejegyzésem ebben a blogban, és akkor botlottam ebbe a bejegyzésbe is. Itt pont az ellenkezőjéről írtam, amikor az Úr a szerelem érzését egyik pillanatról a másikra kivette belőlem egy olyan lány iránt, akibe nem lett volna célszerű tovább szerelmesnek lennem. Ekkor jutott eszembe az, amiről a testvér beszélt, neki pedig a felesége szívébe az Úr szerelmet adott. Mi emberek mennyit küzdünk ezekkel az érzésekkel, hogy valakit meg akarunk szerezni magunknak és mindent megteszünk ezért, és a végén esetleg mégsem sikerül, ami miatt elkeseredünk! Az Úr pedig egy pillanat alatt meg tudja ítélni ezeket a szándékainkat és ki tudja venni belőlünk, vagy éppen a semmiből oda tudja tenni nekünk, ha annak van az ideje.
Ezek után már csak azt érzem kicsit nevetségesnek, hogy ha ilyen komoly érzelmeket is ki tud venni belőlünk az Úr egy pillanat alatt, amiket mások akár évekig cipelnek, akkor mi miért cipelünk néha olyan terheket, amikor azon rágódunk, hogy valaki miért mondta ezt vagy azt, miért így reagált ránk, miért bántott meg, stb.
