Időnként egy nehezebb szituációban váratlan segítség ér. Eszembe jutott két eset is, amikor egy-egy keresztény barátom egy kevésbé kellemes szituációban hirtelen segítséget kapott egy másik, egyébként teljesen idegen embertől.
Az egyik durván húsz éve lehetett. Valamilyen hivatalos ügyet ment intézni, talán sok elintézni valója is volt, és páran vele tartottunk. Valamilyen hivatalba bementünk, már nem emlékszem, hova. Kiderült, hogy sorszámot kellene húzni, és jóval többet kellene várni, mint ahogy elképzeltük. Amikor ez kiderült, a barátomra ez némi teherként ránehezedett, és kissé kezdett ideges lenni, bár nem volt az, csak látszott rajta, hogy ez a szituáció most nagyon nem hiányzott neki, és csak annyit mondott, egyébként mindenféle negatív indulattól mentesen, hogy "felrobbanok". Körülbelül 5-10 másodperc múlva odalépett hozzá egy hölgy, és megkérdezte, nincs-e szükségünk a sorszámára. Odaadta a sorszámát, majd kiment a helyiségből. Valószínűleg közben máshogy alakultak a dolgai, és mégsem volt szüksége arra a sorszámra. Így nagyon gyorsan sorra tudtunk kerülni. Az Úr kegyelmes volt, és egyszer csak a semmiből küldött oda valakit, aki pont a kezünkbe nyomta, amire szükségünk volt.
A másik pár hónapja volt. Egy keresztény barátommal autóval érkeztünk valahova, fizetős volt a parkoló, és valamiért nem tudta megoldani a fizetést. Nem szálltunk még ki a kocsiból, és gondolkodott több megoldáson is, hogyan lehetne kifizetni a parkolást. Talán én is felajánlottam, hogy beszállok, de valami miatt az sem volt jó akkor. Végül kiszálltunk az autóból, és valaki odajött hozzánk, hogy nincs-e szükségünk egy parkolójegyre, amit ő nem akar felhasználni. Elfogadtuk a parkolójegyet, de kis időbe telt, mire nekünk is leesett, hogy mi is történt. Akkor a barátom utána ment az embernek és megkérdezte tőle, mennyivel tartozunk. Azt mondta, semmivel.
Velem is történt valami hasonló egy-két hete, de már nem tudom, mi volt az. Az ember már csak ilyen, elfelejti. Talán ez volt az, vagy talán valami más is volt: Gondoltam, imádkozom azért, hogy anyagilag áldjon meg az Úr. Mások is szoktak ilyenért imádkozni, gondoltam, én is kipróbálom, mert miért ne. Pár napra rá találtam az íróasztalom egyik fiókjában 12000 forintot. Lehet, hogy nagyon sok évvel ezelőtt én tettem azt oda, ez lehetett akár 10 éve is, de az is lehet, hogy több, vagy kevesebb. Teljesen megfeledkeztem róla, és most pont megtaláltam. Kicsit később megint imádkoztam anyagi áldásért. Pár napra rá megint találtam az íróasztalom egyik fiókjában 10000 forintot, egy borítékban, melyre egyébként rá volt írva az is, hogy "szeretettel". Mindenféle felesleges papírral tele volt a fiókom, és kicsit megpróbáltam rendet rakni, akkor találtam ezt a borítékot. Mellékes információ, hogy hosszú idő után (jó pár évet kell ezalatt érteni) pont teljesen elfogyott a készpénzem, és teljesen kiment a fejemből, hogy automatából fel kéne venni. Emiatt a gyülekezetben sem tudtam adakozni. Még jobb lett volna, ha gyülekezeti alkalom előtt találom meg ezt a borítékot, így adakozhattam is volna. Lehet, Istennek fontosabb volt, hogy Ő adjon most nekem.
Isten kegyelmes, és néha egy teljesen váratlan segítséget küld egy nehéz helyzetben. Nyilván a fent említett helyzetek nem az élet legnehezebb helyzetei voltak, mégis, milyen jó, hogy ilyenkor is gondja van ránk!
