Nem tudom, ki hogy van vele, én sokszor nem veszem észre, hogy a hitemnek lennének cselekedetei. Nem látom azt, hogy a hitem cselekedetek formájában megnyilvánulna. Sőt, sokszor azt sem értem, hogy milyen cselekedeteknek kellene egyáltalán lenniük, milyen cselekedetekben nyilvánulhatna meg egyáltalán a hitem. Vannak-e egyáltalán cselekedetei a hitemnek? Hogyan lehetne több ilyen cselekedet? Nem olyan rég kaptam erre egy választ.
Talán valami bonyolultra gondolunk akkor, amikor a hit cselekedeteire gondolunk. Pedig ezek lehetnek egyszerű dolgok is. Egyszerűen csak bele kell gondolni: milyen dolgok vannak, amiket azért teszek, mert hívő vagyok, és ha nem az lennék, nem tenném? Hogy a legegyszerűbb dolgokat említsem: istentiszteletre járás, bibliaolvasás, imádkozás. Ezeket nyilván azért teszi az ember, mert hívő, és ha nem hívő lenne, nem tenné. Valamiért úgy érezzük, jó, ha tesszük ezeket. De lehet más, egyszerű dolgokra is gondolni. Valaki otthon a falra felragaszt kis papírra Igéket a Bibliából, mert úgy érzi, segít neki, ha szem előtt van. Vagy úgy rendezi át lakását, hogy a régi, bűnökkel kapcsolatos dolgai már ne kapjanak benne helyet, hanem az Istentől kapott békesség tudjon megnyugodni az emberen, ha otthon van. No meg, nyilván mindenkivel történt valami érdekes, amikor megtért, vagy utána is, és ezt elmondja másoknak is. Vagy ha nem mondja el, leírja, és elküldi emailben barátainak, ismerőseinek. Igazából ez a blog is, amit itt írok, egyfajta megnyilvánulása a hitem cselekedetének, hiszen ha nem lennék hívő, nem írnám.
Nem kell bonyolult dolgokra gondolni, nem kell rögtön olyanra gondolni, hogy Ábrahám kész lett volna feláldozni Izsákot, és mi még nem jutottunk erre a szintre. Mik azok a dolgok, amiket csak azért teszek, mert hívő vagyok, és különben nem tenném? Tehetnék-e több ilyen dolgot?
Természetesen lehet másra, ennél többre is gondolni, de elindulásnak mindenképpen jók a fentiek. Meg vagyunk bizonyosodva arról, hogy Isten létezik, és hogy szeret minket. Ezzel együtt jár az is, hogy bízunk benne. Tehát tehetünk olyan dolgokat is, amiket egyébként nem tennénk meg, de mivel Istenben bízunk, és mivel Isten fontos számunkra, ezért megtesszük - természetesen nem szórakozásból, hanem adott szituáció, esetleg nehéz helyzet miatt például belevágunk valami olyasmibe, amibe egyébként nem vágnánk vele (kilépve ezzel a komfortzónánkból), de mivel úgy gondoljuk, Isten szeret minket és megbízhatunk benne, ezért ebben sem fog magunkra hagyni és segíteni fog benne minket. Konkrétumokat most direkt nem írok.
Ha már itt tartunk, írnom kell az „anticselekedetekről" is. Mi az, amiket megcselekszünk ugyan, de nem visz minket előre, sőt inkább negatív következményei lesznek? Megcselekesszük, de nem lesz jobb emiatt Istennel a kapcsolatunk, vagy esetleg még lelkileg rosszabbul is érezzük magunkat utána? Vagy bármilyen módon negatív következménye lesz? Az ilyen cselekedeteket próbáljuk mellőzni, mert nem a hit cselekedetei, hanem éppen ellenkezőleg. Természetesen a hit cselekedeteinek is lehetnek negatívnak tűnő következményei, így például bizonyságtételünket nem mindenki fogja örömmel fogadni, de ez ne zavarjon! Az emberek is bőségesen elénk tárják az olyan dolgokat, melyek nem építőek, már csak ezért is jogunk van nekünk is elmondai, mi hogyan gondoljuk. De természetesen ne ez vezéreljen, hogy bosszúból csak azért is elmondom én az evangéliumot, hanem a szeretet vezéreljen.
De ha belegondolunk, amiket itt fent írtam, majdnem mind egy szabályrendszer. Ne szabályrendszerekre építsünk, hanem erősítsük meg Istennel a személyes kapcsolatunkat és a Szentlélek jelenléte legyen erős bennünk, és akkor ezek szinte maguktól fognak menni. Hogy mit tehetünk ezért, mit nem? Nem mindig egyszerű a válasz, de az jó, hogy Isten képes minket mindig utolérni a szeretetével. Valamikor kérjük Istent, hogy „adj még többet magadból", de nem érezzük, hogy adna, máskor meg nem kérjük, és jön, megtalál, szól hozzánk.
