Ez a meglehetősen fura cím a teljes odaszánásra buzdítás megfogalmazása akarna lenni, kicsit másképp, még ha furcsán, félreértelmezhetően is hangzik.

Minden mindegy. Itt a földi életben nincs olyan dolog, olyan esemény, ami annyira számítana, hogy traumát kellene, hogy okozzon. Ha történik is valami jó, örüljünk neki, de ne tulajdonítsunk neki túl nagy jelentőséget! Ha valami rossz történik, rendben, elszomorít, megvisel, lesokkol először, de utána be kell látnunk, nincs akkora jelentősége, mindegy. Ha akár egy jó, akár egy rossz dolognak túl nagy jelentőséget tulajdonítunk, bálvány lehet belőle, fontosabbá válhat Istennél. Isten a legfontosabb az életünkben, megismertük Őt, és olyat kaptunk és kaphatunk Tőle minden nap, amihez nincs hasonló. Ha valami számít, akkor ez! Személyes kapcsolat magával a Teremtőnkkel, és milyen nagy dolog ez, hogy erre lehetőség van! A teremtőnk tudja a legjobban, milyen célból alkotott meg minket, így Tőle tudhatjuk meg életünk igazi célját, igazi küldetésünket itt a Földön, és ebben lehetünk a legboldogabbak. Ha valami jó vagy valami rossz dolog túl fontossá válik számunkra, akkor az magával ragadja a figyelmünket, megtöri a szabadságunkat, és egy másik irányba visz bennünket az életben. Ha az így vagy úgy adódó jó vagy rossz lehetőségeknek és azok követésének túl nagy jelentőséget tulajdonítunk, akkor az a dolog kezdi el irányítani az életünket, függni kezdünk tőle, ami azért veszélyes, mert itt a Földön semmi sem biztos. Lehet a jó dolog egy ház vagy egy autó, vagy sok más is. De bármikor bármi történhet. Történhetnek természeti katasztrófák és sok más dolog, és volt autó, nincs autó, volt ház, nincs ház. Ha nem úgy tekintünk a házunkra vagy az autónkra, mint a boldogságunk nagy forrására, akkor nem érhet nagy trauma, nagy csalódás. Ettől még nyilván nem rossz dolog az autó és a ház (bár az autóban nem vagyok teljesen biztos, a környezetre gyakorolt káros hatásán kívül nagyon sok más káros hatása van, de ez az én véleményem, ebbe most nem megyek bele), ne ezekben lássuk a boldogságunkat! Mindegy, van-e házam, mindegy, van-e autóm. Az autó és a ház csak egy-egy példa, de millió példát lehetne sorolni, ami az embereknek a boldogságot jelentheti. Lehet egy párkapcsolat is, a család is, egy hangszer, a számítógép, a mobiltelefon, ezek egyébként nem rossz dolgok, de csak mértékkel! Például a párkapcsolat is rámehet, ha túl fontosnak tartja az ember az életében, túlaggódja, túlságosan belekapaszkodik a párjába, ami ilyen mértékben már a párjának is terhére van, átmehet az egész féltékenykedésbe, megfojtja a „szeretetével" a másikat. Ha pedig a számítógép válik valakinek túl fontossá, előfordulhat, hogy játékfüggővé válik, végigjátszik egy-egy éjszakát, másnap már nem tudja egészséges módon ellátni a teendőit. Ne vegyünk semmit se biztosra! Bármikor történhet bármi, és bármikor elképzelhető, hogy az életünk radikálisan megváltozik. Lehet, egy perc múlva történik valami, és a házból, ahol most vagyunk, ki kell mennie mindenkinek, és pár napig vissza se lehet menni. Vagy elmegy az áram, és pár napig nem is lesz áram az egész megyében. Addig mit csinálunk? Nálunk volt olyan egyszer, hogy egész nap nem volt áram. Ilyenkor jól lelepleződhet, ha valakinek valami elektromos készülék a bálványa, mert nem találja a helyét. Semmit ne vegyünk tehát biztosra, hogy ez lesz vagy az lesz! Benne van a pakliban, hogy ha elindulok bárhova is, például boltba, nem a szokásos dolgok fognak történni. Lehet, a boltban nem fogom megkapni azt, amit mindig megkaptam. Lehet, valakivel találkozom vagy felhív közben egy ismerősöm, és nem is a boltba fogok menni, hanem az ország másik végébe. Lehet, hogy XY személy mondta, hogy jönni/menni fog ide vagy oda, ami biztosnak tűnt, de mégsem úgy lesz. Elhatározom, hogy ezt és ezt fogom csinálni ma délután, és látszólag semmi akadálya, nem is jöhet közbe semmi, de valamiért mégis meghiúsul. Eltervezzük, hogy elmegyünk valahova nem sokára, és hú de jó lesz ott, de aztán vagy el se jutunk oda, vagy furcsa módon nem is lesz olyan jó, és alig várjuk, hogy vége legyen a bulinak, amit annyira vártunk, vagy még az elején el is jövünk onnan. Ha semmit se veszünk 100%-osan biztosra, nem érhet csalódás, de igazából miért is kéne csalódni, és miben, kiben? Nincs olyan dolog a Földön, ami megérne egy kisebb-nagyobb érzelmi mélypontot. Lehet, így és így alakult régebben az életem, ami így és így hat a jelenlegi életemre? Mit számít az is? Ennek se szabad túl nagy jelentőséget tulajdonítani. Az ember sokszor ott rontja el, hogy túl nagy jelentőséget tulajdonít dolgoknak, és onnan kezdve az ember nem is veszi észre, de feladja a szabadságát, és már nem ő maga irányítja az életét, hanem az a dolog, aminek túl nagy jelentőséget tulajdonított. Egy báb lesz az ember annak a dolognak a kezében, és a bizonytalan létben rángathatja kedvére, már ha megszemélyesítjük azt a dolgot, ezzel csalódást, összetöretést okozva az embernek.
A koronavírus megjelenése is radikálisan megváltoztatta több ember életét is. Az embereknek túl sokat jelentett a munkahelyük, bevételük, ami nem csoda, hiszen ha nem ismerik Istent, akkor a földi dolgokban bíznak. Isten egyedül az, aki soha nem változik meg, mindig stabil marad és mindig odamehetünk hozzá, erőt ad, vezetést, tanácsokat ad. Ha valami túl fontos az életünkben, akkor az Ő vezetését, tanácsait is nehezebben halljuk meg, vagy egyáltalán meg se halljuk.
Ha rendszeresen szomorú, ingerült vagy, rendszeresen bosszankodsz, az annak lehet a jele, hogy valami dolog túl sokat jelent az életben, és nem kellene vele annyit foglalkozni, NEM KELLENE AKKORA JELENTŐSÉGET TULAJDONÍTANI NEKI. Elképzelhető, hogy nem is tudunk ezen változtatni, de amit tehetünk, leleplezzük magunkban: ez a dolog nagyon erős érzelmeket vált ki belőlem rendszeresen, leginkább negatív érzelmeket, túl fontos számomra, és ennek nem így kéne lennie. Ha ezt szívből felismerjük és Isten elé visszük, Ő kész segíteni.

Nem azt mondom, hogy minden dologról mondjunk le, és ne legyen semmink! Jó dolgok a földi dolgok, földi javak (bár nem mind feltétlen az), jó is, ha vannak, csak ne ezekre építsük az életünket és a boldogságunkat! A boldogság az, hogy közösségünk lehet Istennel, megtapasztalhatjuk a jelenlétét és szól hozzánk. Legyenek céljaink és törekedjünk a céljaink megvalósítására! De legyünk rugalmasak is arra, hogy ha úgy alakul, akár teljesen más célokat tűzzünk ki magunk elé! Ha a saját céljaink elérése közben valami nem úgy sikerül, ahogy szeretnénk, általában bosszankodunk, ki jobban, ki kevésbé. Ez a bosszankodás is jele lehet annak, hogy túl fontos nekünk az a cél, nem ér meg annyit, hogy bosszankodjunk rajta!