Változnak az idők. Én el vagyok maradva a modern technológia kihasználásával. Számomra a számítógép talán mindig csak az az eszköz marad, ami elé az ember az asztalnál leül, püföli a billentyűzetet, toligálja az egeret, bámulja a képernyőt. Okostelefonból egy régi típus van nekem, amit netezésre egyáltalán nem használok. Talán csak a fényképezés miatt döntöttem úgy öt éve, hogy ilyen készüléket veszek, akkor is az egyik legolcsóbbat, mert tudtam, hogy sok mindenre úgyse kell. Az SMS írásától falra másztam, mert mindig kijavítja a gép a szavaimat, arra, amiről ő úgy gondolja, hogy az jobb, és ezt a funkciót ki se lehet kapcsolni. Továbbá, megjeleníti az egész billentyűzetet a marokban elférő kijelzőn, amin gépelni szintén szenvedés. Viber csak azért van a telefonomon, mert ha ott nem lenne, akkor nem tudnám az asztali számítógépen használni. Letöltöttem még a telefonra egy virtuális zongorát, amit félévente ha használok. Van egy alkalmazás, amivel sokkal olcsóbban lehet telefonálni, ezt szoktam is használni. Letöltöttem egy PDF nézegetőt, amin a vonatjegyet tudom bemutatni, ha vasúttal utazom, de a vonatjegyet is asztali számítógépen veszem meg neten keresztül, és onnan másolom át telefonra, még ha ez röhejes is. Az is röhejes, hogy kb. 5 év után jöttem rá, hogy van jack csatlakozó a telefonon, és le lehet tölteni hanglejátszó alkalmazást, így a 10 éves MP3 lejátszómra sincs már szükség, de még ezt a lejátszót se használtam. Ezzel vége is annak, hogy mire használom a telefont telefonáláson kívül. Illetve vége is lenne, ha nem lenne Biblia alkalmazás, amit szintén nem rég töltöttem le, erről már írtam is ebben a posztban.
Régebben nem gondoltam volna, hogy én is engedni fogok a modern technológiának, és istentiszteleten én is telefonról fogom nézni a Bibliában az igéket, melyek elhangzanak. Egyik vasárnap otthon felejtettem a jegyzetfüzetemet, és azon kezdtem gondolkodni, kitől lehet kérni tollat, papírt. Végül a telefonomba jegyzeteltem, és ez a fajta jegyzetelési mód annyira megtetszett, hogy azóta is oda jegyzetelek. Pedig egész addig utáltam azt, ahogy írni lehet a telefonnal akár sms-t is, kijavítja a szavakat teljesen másra, ezt a funkciót kikapcsolni se lehet, kicsi a képernyő és nehéz pont arra a betűre bökni, amelyikre kell. Istentisztelet alatt azonban mintha egy másik világba lépnék, és minden más, még a telefont használni is más, nem zavar, sőt tetszik, ahogy abba lehet jegyzetelni.
A modern bibliaalkalmazáshoz sokféle bibliafordítást lehet letölteni, le is töltöttem anno egyből vagy húszat. A képernyőn egyszerre akár két fordítást is lehet párhuzamosan olvasni. Legutóbb vasárnap jött egy ötlet, hogy egyiknek megnyitom az eredeti görög szöveget. Istentisztelet előtt elkezdtem olvasgatni a János evangéliumát a Károli-fordításban, és közben nézegettem a görög szöveget is. Sajnos nem jelzi ki jól a telefon az összes görög karaktert, néhány betű nem jelenik meg. De még így is szinte döbbenetes volt, hogy mennyi pluszt adott hozzá az a pár szó, amit a görögben felismertem. Régebben kicsit foglalkozgattam az újszövetségi görög nyelvvel, ami azt jelenti, a létigét és a névelőket ismerem, és néhány olyan igehelyet, ahol ezek fordulnak elő. Tehát gyakorlatilag semmit nem tudok ezen a nyelven. Talán mindenki, aki hallgat tanításokat, felszed valami nagyon alap görög szókincset is, sok év alatt megemlítenek dolgokat, akár istentiszteleteken is, hogy a görög hogyan fejezi ki. Közismert talán a pszükhé és a pneuma közötti különbség, vagy a biosz és a dzóé közötti különbség, vagy hogy a testre is több szava van a görögnek, például a szárksz fejezi ki magát a fizikai testet. Van pár közismert szó, pl. az anthroposz embert jelent (innen az antropológia szavunk), vagy kikövetkeztethető a fotó szavunk alapján, hogy a fósz fényt jelent. Na, szóval a János evangéliumát kezdtem olvasgatni Károli fordításában, és közben oda-odapillantottam a görög szövegre is. Az a pár szó, amit megértettem a görögből, megdöbbentő erővel hatolt belém. A János evangéliumának elején szó van az Igéről, hogy kezdetben volt, majd szó van emberekről. Szó van életről, ami az Igében volt, ami világosság az emberek számára. A világosság és az élet szavak az eredeti görögben mintha valami más jelentést is hordoznának, mint magyarul, valami mennyeit. Ott van mellette az ember szó is, akihez eljött a világosság, az élet, és a görög szavakat látva, sokkal jobban át lehet érezni, hogy ezek a nem hétköznapi, mennyei dolgok behatoltak a profánba, az emberi létbe. Ez pont olyasmi, mint amikor a Szentlélek megérinti az embert, vagy talán pont meg is érinti, ahogy ezzel az egésszel az eredeti görög szövegben a nyelv útján szembesülünk. A görög fósz (φῶς) és dzóé (ζωὴ) szavakban mintha valahogy fizikailag is ott lenne, amit jelentenek: az a világosság, az az élet, és megérintene olyankor, amikor olvasom. Talán megszoktuk a magyar szavakat, és önkéntelenül is gondolunk valamire, amikor halljuk, olvassuk ezeket a szavakat. Akaratlanul is elképzeljük az élet szót hallva vagy olvasva a biológiai életet, vagy a fény szót hallva a lámpafényt, napfényt. A görög szavakkal kapcsolatban nem tudtak kialakulni ilyen tudatalatti asszociációink, így azok jobban képesek nem profán jelentést is hordozni.
Istentisztelet alatt is megnyitottam a Károlival párhuzamosan a görög fordítást is, amikor felolvastak a Bibliából, és a Károlit követtem, de néha a görög szövegre is rápillantottam. Istentisztelet után rendkívüli "hiányérzetem" volt, hogy én másnap is azt szeretném, hogy legyen istentisztelet, és követni akarom a Károli fordítás mellett a görög szöveget is, annyira sokat adott, annyira jó volt kapni belőle valamit.
Ma délután gyaloglás közben felütöttem digitális Bibliámat, ott "nyílt ki", ahol istentiszteleten abbahagytuk, a Máté 15.29-nél:
És onnét távozva, méne Jézus a Galilea tengere mellé; és felmenvén a hegyre, ott leüle. És nagy sokaság megy vala hozzá, vivén magokkal sántákat, vakokat, némákat, csonkákat és sok egyebeket, és odahelyezék őket a Jézus lábai elé; és meggyógyítá őket, Úgy hogy a sokaság álmélkodik vala, látván, hogy a némák beszélnek, a csonkák megépülnek, a sánták járnak, a vakok látnak: és dicsőíték Izráel Istenét. (Máté 15. 29-31.)
Elolvastam ezt a részt, és gondoltam, megint megnézem a görögöt is, bár lehet, úgyse sokat fogok érteni belőle. Ott volt az a szó, "meggyógyítá". Egy pillanat alatt átfutott rajtam, hogy ilyen lazán elintézi egy szóval, hogy "meggyógyítá", mintha ez egy teljesen hétköznapi dolog lenne, pedig itt sánták, vakok, némák, csonkák és sok egyebek gyógyultak meg, épültek fel, ami azért orvostudományi szemszögből sem piskóta. Az ember meg csak olvassa a Bibliát, hogy ja igen, ez is volt, az is volt, ja, igen, meggyógyultak, olvassuk tovább. Egy pillanat alatt átfutott rajtam az is, hogy mi van, ha most a "meggyógyít" szóra valami olyat találok a görögben, amitől dobok egy hátast. Nem tudom, honnan jött ez a gondolat, de pont így is lett. Megnéztem, mi van a görög szövegben, és ezt olvastam: etherápeuszen (ἐθεράπευσεν). Rögtön a "terápia" szavunk jutott eszembe, és egyszerűen annyira telibe talált, hogy amikor Jézus betegeket meggyógyított, azt ezzel a szóval lehet kifejezni, hogy majdnem elejtettem a telefont gyaloglás közben. Ott akkor éreztem, hogy most úgy telibe kezd kapni Isten jelenléte, hogy csak na, egy nagy megtisztuláshoz, felszabaduláshoz hasonló érzés járt át, amit leginkább csak istentisztelet közben szoktam érezni. "Etherápeuszen, hát ez óriási!!!" - valahogy így folytattam utam, majd egyéb teendőim miatt félre kellett ezt tennem. De aztán újra bekapcsoltam később a telefont, és megint ott volt az az igevers. Tovább ízlelgettem magamban, hogy a "meggyógyította" görögül etherápeuszen, és valami leírhatatlan öröm járt át, és ahogy egyre csak ízlelgettem magamban ezt a magyar és görög szót, ez az érzés egyre csak fokozódott. Lehet, valamikor ilyen egyszerű Isten jelenlétébe belépni és Vele lenni, hogy nem kell mást csinálni, csak két szót "ízlelgetni" magamban.
Mindenki tudja, mit jelent pontosabban a terápia, itt nem is akarom osztogatni az észt és megmagyarázni, hogy miben más, mint egy gyógyítás, és miért jelent valami többet.
Korábban János evangéliumának egész első fejezetét meghallgattam a Youtube-on eredeti görög nyelven, bár nem sokat értettem belőle. Viszont egy kis rész nagyon megragadott: Az Ige testté lett. A görögben a testre a szárksz szót használják, és akkor hirtelen nagyon átjött és megérintett, hogy a mennyei az teljesen földi, hús-vér testben született meg. Valamiért az eredeti görög szavakból sokkal jobban átjön az, hogy a mennyei és a földi az két külön valóság. Átjön az, hogy a mennyei az mennyivel csodálatosabb, mint amit mi itt a Földön megszoktunk. És átjön az is, hogy ez a mennyei eljött ide a Földre, és egészen közel jött az emberhez.
Mintha a görög Bibliában a betűk is hordoznának valamit Isten jelenlétéből, nem csak a szavak. Ha csak nézegetek egy görög szót, vagy annak egy betűjét, akkor is mintha közelebb érezném magam Istenhez. Minden ióta, minden pontocska is hozzáad valamit, minden kis mellékjel számít a görög betűkön. Azt hiszem, ha ránézek az eredeti görög Bibliában egy görög betű mellékjelére, azon keresztül is szólhat hozzám Isten valamit, a jelenléte, ereje mintha ott lenne benne. Ez talán nem is olyan meglepő, hiszen az írott ige is maga Jézus. Egyszerre csak egy kicsi részével tudunk találkozni, nem láthatjuk szemünk előtt egyszerre az egész Bibliát eredetiben elejétől a végéig - pedig jó lenne. De ha látnánk is, akkor sem lenne képességünk egyszerre az egészet befogadni, hatékonyan érzékelni, fizikai korlátaink miatt.
Találtam egy jó netes, eredeti görög Bibliát: www.nestle-aland.com. Ez a betűtípus miatt tetszik jobban a többinél, és az összes mellékjel is szépen látszik, amik mind Isten jelenlétét hordozzák, akkor is, ha ma már nem is tudjuk rekonstruálni, hogy mit is jelölnek. Tényleg jó, ha egyetlen ióta vagy pontocska sem veszik el.
