Sok ember mondta (főleg antikarizmatikusok), hogy milyen dolog már olyanokat imádkozni, hogy „Jézus nevében megtagadom", „megkötözöm", „távozz tőlem Jézus nevében" és hasonlók. Egész filozófiát építettem fel erre, hogy nem jó szuperszelleminek lenni, de valamikor mégis jó így imádkozni. Talán évekig is eltartott, hogy ilyenekről filozofáltam, elméleteket alkottam. Ez nem feltétlen akkora baj, talán természetes, hogy idő kell, mire az emberben helyreállnak a dolgok, hogy Isten kicsoda is valójában és miből áll a Vele való kapcsolatom, miből nem. Gyakorlatilag egész életünkben tanuljuk ezt - is.
Újabban nem szoktam gondolkozni azon, hogy szabad-e így imádkozni vagy nem, és ha igen, mikor. A legfontosabb az Igével, Istennel a kapcsolat, Bibliaolvasás által, ima által. Az imában a hálaadás a fontos, és hogy szívből jöjjön, és hogy Isten jelenlétébe menjek be, Őrá nézzek. Ha ezek megvannak, lehet kötözni, űzni is, vagy kérni valamit az Úrtól. Azt hiszem, ez most ennyi.
