Sokat írtam itt Isten szeretetének végtelen nagyságáról. Ez azonban sosem volt igazán gyakorlatias. Isten kijelentette nekem egyszer-kétszer, milyen nagy a szeretete, ezt átéreztem, amennyire emberileg lehet. A gyakorlatban ez azonban egész érdekesen, ledöbbentően, sőt lesokkolóan érhet minket. A leginkább az sokkolná le az embert, ha Jézus szenvedését élőben végignézné, abban a tudatban, hogy mindez őérte történik. Emlékszem, egyszer régen A Passió című film végére odamentünk néhányan megtérésről szóló szórólapokat osztogatni. Többeken, akik kijöttek a moziból, látszott, hogy le vannak sokkolva. A mai napig emlékszem azokra az elgondolkodott arckifejezésekre. Nem tudom valójában, hogy mi sokkolta le őket, maga a sok szenvedés, amit a filmben láttak, vagy valamit sikerült megérteniük abból is, hogy minden őértük is történt.
Pár hete láttam egy videót. A Szeretetnepper című filmről van szó. Itt most a film végkifejletéről, rám gyakorolt hatásáról fogok írni, így aki még nem látta a filmet és nem szeretné egyből megtudni a végét, előbb nézze meg, és csak utána olvassa tovább!
Tömören, a film egy ikerpárról szól, két férfiről, akik külsőre teljesen egyformának tűnnek. Az egyikük hívő keresztény, a másik a maffia tagja. Ez utóbbi meglehetősen embertelenül bánik az emberekkel: ha olyan kedve van, bever kettőt valakinek minden ok nélkül, elszedi az emberek pénzét és az sem zavarja egyáltalán, ha vér is folyik. Így telnek a mindennapjai. A film elején több esetet is bemutatnak, amikor az illető így vagy úgy bántalmaz másokat, csak poénból saját szórakoztatására, ami eléggé irritáló. Feltettem magamnak a kérdést, hogyhogy a rendőrség ennyire tehetetlen, már rég börtönben lenne a helye ennek az embernek, miért nem képes tenni senki semmit, hogy az embereket megvédjék tőle, miért nem korlátozzák le ezt az embert. A film lényegében végig ezeket a bicskanyitogató, felháborító cselekedeteit mutatja be ennek az embernek, így lassan egyre jobban elegünk lehet a személyéből. A film vége felé éppen szórakozásból leszúr valakit, véres is lesz tőle a ruhája, miközben a rendőrség a nyomában van. Ekkor betoppan hirtelen az ikertestvére lakására, hisz pont a közelében folytatta áldásos tevékenységét. A testvérét (aki hívő keresztény) kéri, hogy segítsen, mert mindjárt elkapja a rendőrség. A testvére gyorsan azt javasolja, cseréljenek ruhát, így a bűnöző véres ruhája kerül a hívőre, a hívő ruhája pedig a bűnözőre. Így a rendőrség, akik azonnal odaérnek, az ártatlan embert tartóztatják le, akin a véres ruha van, hiszen az ikerpár két tagja teljesen egyformának néz ki. Meg is rugdossák, le is köpködik, hiszen azt hiszik, ő az a bűnöző, akit kerestek. És végül halálbüntetéssel büntetik. Később aztán az igazi bűnöző megérti, miért is történt ez, először nem akarja elfogadni és meg akarja ölni magát, de végül elfogadja és megtér.
Ez a film jól bemutatja Isten szeretetét a bűnös ember iránt. Az emberben csak feszültséget kelt, felháborodik, hogy hogyan engedhet meg magának valaki ilyet, amit az a bűnöző, hogy bánhat így az emberekkel, legtöbben talán a halálát kívánnák. Isten viszont nem így néz az ilyen emberre sem, hanem azt a lehetőséget keresi, hogy jó útra, megtérésre indítsa ezt az embert. Engem az sokkolt le ebben az egészben, hogy míg nekem elegem lesz valakiből, nagyon felháborít a viselkedése, megutálom, a büntetését akarnám, addig Isten nem így viszonyul hozzá, hanem a jót akarná kihozni őbelőle is, és nem az a célja, hogy megbüntesse. Azzal szembesültem, hogy az én gondolkodásom nagyon más, mint Isten gondolkodása, én nem lettem volna képes az ikertestvére helyében szerepet cserélni vele, sőt.
Isten akarata mindig szeretet által ér célba! Ezt értettem meg. Mi emberek láthatjuk, hogy sokan mindenfélét csinálnak, amit nem kéne vagy nem úgy kéne, erre van egy reakciónk, talán beszélünk is az illető fejével, de nem érünk el vele általában semmit. A legjobb módszer a szeretet, de számunkra nem mindig a legkényelmesebb. Alapvetően teljesen meg kell változtatni az emberekhez való viszonyunkat, hogy hogyan látjuk őket, hogyan állunk hozzájuk, mit gondolunk róluk, mit váltanak ki belőlünk a tetteik, a bűneik. És ehhez kell igazítanunk a mi tetteinket is, a szeretettel betöltekezve. Akkor mondhatom, hogy elértem valamit a hívő életben, ha Isten szeretete van bennem. Minden, ami ezután jön, csak erre épülhet. Ha Istent akarjuk szolgálni, alapvető ezt megérteni és elkezdeni beépíteni a gondolkodásunkba, cselekedeteinkbe. Nekem is meg kell tanulnom, hogy ne a felháborodás vezéreljen, ne akkor nyugodjak meg, ha a valójában jogos börtönbüntetést megkapja, aki megérdemli. Ne arra vágyjak, hogy elégtételt kapjon az, aki másoknak árt. A cél nem a bűnökért járó jogos büntetés megvalósulása, hanem a bűnös ember megtérése Istenhez. Elgondolkodtat, hogy sosem volt szó a filmben arról, hogy Isten meg akarná büntetni ezt a maffiózót, inkább a lehetőséget kereste mindig arra, hogy megmutassa neki a szeretetét, ami végül sikerült is. Utána a maffiózó maga önként bánta meg mindazt, amit tett. A végeredmény szempontjából ez tényleg jobb is, mint ha csak emberi módon megbüntetnénk és börtönbe zárnánk, attól nem lenne jobb ember! Isten valami elképesztően gondolkozik a bűnös emberről, olyan szeretet van benne, amit mi emberileg elképzelni sem tudnánk. Nekünk embereknek is az az életcélunk, hogy megtanuljunk Istenhez hasonló szeretettel viszonyulni embertársainkhoz.
Ha szeretet nincs bennem, semmi vagyok. A Szentszellem ajándékai is akkor lépnek működésbe, ha szeretet van bennünk. Ez az alapja mindennek.
