Arról beszélt nekem ma valaki, hogy fizika vizsgán csak példákat kellett megoldani, elméletet semmit nem kérdeztek. Ahogy erről beszélt, beugrott nekem valami, amit régóta szerettem volna megfogalmazni a hitélettel kapcsolatban, erről fogok most írni.
Régebben vallásos voltam. Ez számomra azt jelenti, hogy talán sokat foglalkoztam az Igével, sok Igét megjegyeztem kívülről, de ebből semmit nem tettem át a gyakorlatba. Minden vasárnap eljártam templomba, ott egy órát eltöltöttem és tetszett is, amit hallottam. Ezen kívül otthon is volt, hogy hívő emberek könyveit olvasgattam, Bibliát is volt, hogy sokat olvastam, sőt akkor elolvastam végig az egész Újszövetséget. Ezt ahhoz tudnám hasonlítani, mint amikor valaki végigolvas egy olyan fizikakönyvet, amiben nincsenek példák, talán még képletek sincsenek, esetleg előfordul egy-egy képlet, de leginkább szabályok, elméletek vannak leírva csak, amik alapján akár képleteket is fel lehetne állítani. (Ettől függetlenül olykor felszabadító ezeket az igazságokat olvasni.) A prédikációk pedig számomra olyanok voltak, mint amikor valaki egy fizikakönyvből egy fejezetet elmond, szépen hosszan kifejti pl. a gázok tulajdonságait, némely tulajdonságban kicsit jobban elmélyed, elmondja, hogy ha nagyobb helyen van egy gáz, akkor szétoszlik benne, és ha ezt a helyet összenyomjuk, akkor kevésbé oszlik szét, stb. Vagy éppen arról van szó, hogy ha egy lejtőre ráteszünk egy golyót, akkor az legurul rajta, és ha meredekebbre állítjuk a lejtőt, akkor gyorsabban gurul le, ha pedig a vízszinteshez közelítjük, akkor egyre lassabban gurul, míg a teljesen vízszintes "lejtőn" meg is áll. Vagy, szépen rímekbe szedve el is mondhatják, hogy "Minden vízbe mártott test a súlyából annyit veszt, amennyi az általa kiszorított víz súlya". Elgondolkozhat az ember, milyen érdekes, hogy ha vízbe belenyomunk valamit, akkor annyival "lesz könnyebb", mint amennyi vizet kiszorít. Ezeken el lehet gondolkozni, elmélkedni anélkül, hogy eszünkbe jutna akár egy képletet is felírni, vagy ha fel is írunk egy képletet, eszünkbe sem jut, hogy abba számokat helyettesítsünk be, amikkel egy konkrét esetre alkalmazhatjuk az elméletet. El lehet szórakozni a fenti szabályon úgy, hogy nem nyomunk bele a gyakorlatban semmit a vízbe és nem mérjük meg, hogy pontosan mennyi vizet is szorított ki és nem vonjuk le a tanulságot, hogy akkor éppen annyival "volt könnyebb" a vízbe rakott cucc.
A vallásosság is erről szól: nagyon szépen hangzanak az Igék, de eszünkbe sem jut, hogy azokat konkrét, gyakorlati szituációkra alkalmazzuk. Akár egy életet le lehet élni úgy, hogy az ember csupán gyönyörködik az Igékben, de igazából nem is tudja, mikre képesek. Egyik ilyen példa volt számomra a következő Ige: Hogy a Jézus nevére minden térd meghajoljon, mennyeieké, földieké és föld alatt valóké. (Fil.2.10.) Vallásos időszakomban is tetszett ez az Ige, számomra azt jelentette, hogy Jézus az Úr, Ő mindenek felett való. De eszembe sem jutott belegondolni, kik azok a mennyeiek, földiek és föld alatt valók, és mit jelent, hogy a térdük tényleg meghajol Jézus nevére. Nem is jutott eszembe belegondolni, hogy ez azt is jelentheti, hogy ha kimondják azt a nevet, hogy "Jézus", akkor "valakiknek" a térde meghajol, és hogy valójában milyen gyakorlati következménye is lehet a "térd meghajlásának". Ennél persze "bonyolultabb" Igék is vannak, amiket vallásos ember egyáltalán nem tud hova tenni, és ha meg is kérdezi másoktól, hogy mit jelent az az Ige, mindenki mást fog mondani. Egyik ilyen volt a Boldogok a lelki szegények, mert övék a mennyeknek országa (Mt. 5.3.). A "lelki szegény" fogalmára többféle meghatározást hallottam, de egyik sem vette figyelembe, hogy az eredeti görögben semmi köze az egésznek ahhoz, amire mi azt mondjuk, hogy "lelki". Szintén nagyon nagy problémát okozott a következő Ige: ... Ne imádd és ne tiszteld azokat; mert én, az Úr, a te Istened, féltőn szerető Isten vagyok, aki megbüntetem az atyák vétkét a fiakban, harmad és negyedíziglen, akik engem gyűlölnek (5Móz. 5.9.). Itt számomra akkor soha senki nem tudta feloldani a feszültséget, miért ilyen kegyetlen az Isten, hogy olyanokat büntet, akik nem is vétkeztek.
Az is lehet, hogy akkor csak nekem okoztak problémát ezek. De Igazából elképzelni nem tudom, egy "hagyományos" gyülekezetbe járó keresztény mit tud kezdeni magának a Bibliának a nagy részével. Attól függetlenül, hogy alig tettem akkor át belőle valamit a gyakorlatba, nagyon súlyos, érthetetlen, megmagyarázhatatlan, felfoghatatlan részek kerültek elő. Az 1Kor. 14 végig lényegében teljesen értelmezhetetlen a "hagyományos" kereszténység számára és olyasmit mondanak rá, hogy ez a napjaink kereszténységét egyáltalán nem érinti. De a "gyakorlati kereszténység" számára ez is és a fent idézett Igék is egyszerűen megérthetők, és ez a megértés azon túl, hogy feszültség helyett békességgel tölti el az embert, egyéb pozitívumokkal is szolgál.
