Egy testvér emlékeztetett, hogy Isten megsegített, amikor nem készültem semmit a vizsgára. Na, persze ez nem igazán jó, ha az ember semmit nem készül, bár léteznek érdekes szituációk, élethelyzetek, de nem is erről szeretnék írni most.
Egy olyan vizsgám volt most, amire aránylag sok volt a készülni való. Igyekeztem is felkészülni, de, mint mindig, egy pici rész az anyagból kimaradt, amit egyszer sem tudtam átolvasni. Vizsga előtt kihúzta mindenki a tételét. Elsőre rosszul néztem, mit húztam, és mikor másodszorra figyelmesebben elolvastam a tétel címét, akkor esett le, hogy azt húztam, amit egyszer sem olvastam el. Talán valami azt súgta belül, hogy aggódni nincs értelme, mégsem tudtam, mihez kezdjek. Persze néhány alapvető dolog eszébe jut ilyenkor az embernek, de lehet, hogy az kevés, de a semminél azért több. Bevallom itt nyilvánosan, hogy végül puskázáshoz folyamodtam, nem is tudom, nem kevés egyetemi évem alatt ezen kívül valaha puskáztam-e. Igaz, kicsit érthetetlen volt többünk számára, hogy a felkészüléshez mit lehet használni, és olyan rengeteg időnk maradt a felkészülés és a beszámoló között, hogy kb. fél órára még el is mehettünk (volna) máshova az időnket tölteni, ez alatt persze akár a kidolgozandó tételnek is utánanézhettünk volna akár pl. az interneten... érdekes szituáció volt.
Mivel a felelet térképnél történt, azoknak a dolgoknak egy része, amikről fogalmam sem volt, a térképről könnyen leolvashatók voltak. Kb. két részt ügyesen kipuskáztam, a harmadik részt pedig már "becsületből" nem akartam kipuskázni, így arról nem írtam semmit felkészülésnél és csak azt mondtam róla feleléskor, ami eszembe jutott. Érdekes módon a tanárunk ebbe a részbe sem kérdezett bele. A feleletnek volt egy másik része is, egy szöveget kellett elemezni, amihez nem is lehetett hogyan puskázni, ez a rész ötös lett. A másik, háromnegyedében kipuskázott rész is ötös lett, viszont elgondolkoztam: ha nem is kérdeztek bele abba a részbe, amiről csak azt mondtam, ami eszembe jutott, talán a többiből is elég lett volna az, amit mondtam? Elképzelhető... Még az is lehet, hogy puskázás nélkül erre a részre kb. 4-est kaptam volna, és a másik rész ötöse felhúzza az egészet ötösre, ahogy az az előttem felelőnél is történt. De legrosszabb esetben is valószínűleg négyest kaptam volna. Kár volt puskázni. Sokkal érdekesebb lett volna, ha elmondhatom, hogy puskázás nélkül akárhányasra is lefeleltem abból, amit pont nem volt időm átolvasni se. Ez jobb bizonyság lett volna. Sajnos így nem hagytam Istent "labdába rúgni", kevés volt a hitem, ezért emberi módszereimmel igyekeztem kipótolni. Pedig igazán tétje sem volt a vizsgának, mivel ösztöndíjat nem kapok, így gyakorlatilag lényegtelen, hányast kapok. Ez egyrészt az emberi gyarlóságomról és hitetlenségemről szól, másrészt annyiban Istenről, hogy Ő akkor is kész lett volna megsegíteni, ha azt a tételt húzom, amit nem volt időm megtanulni. Hogy mit tett volna Isten, nem tudhatom, de minden bizonnyal egy jó bizonyság kerekedett volna ebből is. Ebben nincs semmi poén, hogy kimásolom a könyvből a tételt és ebből jól felelek, ezt bárki meg tudja tenni. Az lett volna valami, ha engedem Istent, hogy megdicsőüljön ezen a módon is.
Részben érthető, ember vagyok, csak ilyen vagyok, van, hogy elfog a hitetlenség, a kétely és nem engedem Istent munkálkodni, hanem magam akarom magamnak összeszedni, ami "kell". Ebből is meg lehet térni. Annyi vizsgán megsegített már Isten, miért kéne kételkednem, miért ne bízhatnék Isten segítségében, és miért kéne nem becsületes emberi eszközökhöz nyúlnom? Nem kell, nincs erre szükség, enélkül is talán akár ötös is lehetett volna a vizsgám, esetleg négyes.
Ne légy hitetlen, hanem hívő. (Jn.20.27.)
