Ma ért véget a gyülekezeti tábor, ma volt az imaverseny eredményhirdetése és a mi csapatunk lett az első. Csak az első helyezett csapat tagjai kaptak mindannyian külön-külön ajándékot, ami egy-egy könyv volt, a többi csapatnak csak a vezetője kapott valamit. Amikor a könyvet átvettem, világossá vált számomra valami hirtelen és ennek következtében lehetőségem lett szó szerint egy emberéletet megmenteni. (Hogy hogyan, azt nem fejteném ki, mert az illető nem adta ehhez beleegyezését.) Isten nyilván megtehette volna ezt más módon is, neki mégis valamiért úgy volt kedves, hogy a könyv átvételekor valamiben hirtelen megvilágosodjak.
Döbbenetes, hogy semmi sem történik véletlenül, mindennek célja van. Az sem volt tehát véletlen, hogy ezt a versenyt a mi csapatunk nyerte. És azon is újra meg újra megdöbbenek, hogy Istennek minden fölött van hatalma, élet és halál fölött is, és ezt a hatalmát időnként úgy gyakorolja, hogy a Szentlélek szelíd, kedves hangján szól az emberhez. Ez egyébként a második eset volt, hogy a Szentlélek hangja életet mentett meg a környezetemben, az első esetről ebben a bejegyzésben írok.
Mellesleg feltételezem, Isten valamit üzenni akar számomra azzal, hogy másodszor használ fel könyvet arra, hogy szóljon hozzám, vezessen, problémát oldjon meg. Lehet, hogy többet kellene olvasnom?
