Nem tudom, mentem-e már az elmúlt 3 év alatt valaha egy vizsgára olyan felkészületlenül, mint most. Kb. 13 tétel volt, amiből talán egyet-kettőt tudtam úgy, ahogy. Végső soron saját magamat hibáztathattam, amiért nem készültem fel rendesen, mindig volt valami más "fontosabb" és amúgy is nehezen veszem rá magam a tanulásra.
A vizsga napján teljesen Istenre bíztam az egészet, mondtam: Legyen meg a Te akaratod! Én nem sokat készültem, teljesen jogos lesz, ha pótvizsgára vissza kell mennem. Végső soron gyakorlatilag erre voltam felkészülve.
A vizsga napján, ahogy beléptem az egyetem aulájába, látom, megint ott van a könyvárus és az aula tele van könyvekkel. Belépés után azonnal "Az amerikai irodalom története" című könyvet pillantottam meg, rögtön az ajtóval szemben - na, mondom, itt még a könyvárus is tudja, hogy miből vizsgázom. Vizsga előtt gondoltam, lazításként kicsit szétnézek, milyen könyvek vannak ott. Rögtön meg is találtam Mark Twain Huckleberry Finn kalandjait, spanyol nyelven. Hm, ebből is kellett volna készülni, mondom magamban. Mivel spanyol nyelvű volt a könyv, gondoltam, megveszem, igaz, kicsit előbb jobban jött volna. Azonnal találtam egy Edgar Allan Poe könyvet is - úgy látszik, a vizsgáztató tanár és a könyvárus összebeszéltek? Gondoltam, legalább elolvasom, mit írnak a szerzőről a könyv hátulján, legalább ennyit tudjak a vizsgára. De jött egy gondolatom is, hogy ezt a Poe-t jobban is át kéne nézni. Ez utóbbi könyvet, úgy döntöttem, már nem veszem meg, hiszen az olyan lenne, mintha eső után egy esernyőboltba mennék ernyőt venni. A pénztárhoz fáradtam, ahonnan már azelőtt is angol nyelvű beszélgetés hallatszott, egy külföldivel beszélgetett a pénztáros. Mutatom neki a könyvet, hogy ezt kérem, erre kérdezi, tudok-e spanyolul. Mondom, egy kicsit. Erre mondja, hogy akivel beszélget, spanyol anyanyelvű. "¡Buenos días!" - mondtam volna neki mediterrán temperamentumossággal, ha vizsga előtti zsibbadt állapotomban eszembe jutott volna, hogyan kell spanyolul köszönni. Azért annyit hirtelen sikerült megkérdeznem tőle, hogy milyen országból jött és melyik városból, meg még pár szót kipréseltem magamból spanyolul. Valószínűleg érdekes élmény lehetett számára látni, hogy Magyarországon valaki spanyol nyelvű szépirodalmat vásárol. "¡Adiós!" - na, ennyi még eszembe jutott és mentem a folyosóra szenvedni a terem előtt, ahol a vizsga folyik és fejest ugrottam abba a tételbe, amelyiknek 50%-át Poe teszi ki. Egyszerűen csak elmerültem ebben a tételben és bele se gondoltam talán, mi lesz, ha ezt húzom ki, mi lesz, ha valami mást. Egy diáktársam kivételével mindenkit beengedtem magam előtt, hogy amit lehet, még megtanulhassak ebből a tételből.
Sorra kerültem. Tételt kellett húznom. Kihúzom a hozzám legközelebb lévő számot: 13-as, odaviszem a tanárnőnek, elmondja, miről kell majd beszélnem, ami számomra úgy hatott, mintha kínaiul mondott volna valamit. De hirtelen felkiált: "Mégsem, húzzon másikat"! Előttem is járt úgy egy vizsgázó, hogy egy olyan tételt húzott ki, amit előtte már kihúztak és újat kellett húznia. Húzok egy újat, de előtte magamban szóltam nyelveken pár szót: 3-as tétel, ebben van Poe, ez óriási... leültem kidolgozni a tételem és hirtelen olyan érzésem támadt, most fog a Szentlélek betölteni és szakadni fogok a nevetéstől, folyni fog a könnyem. Telibe kapott Isten szeretete és tudtam, ezt most Neki köszönhetem. Ilyennek kell lennie az utolsó évben az utolsó tárgyból a vizsgának, ez a legjobb, amikor vizsgán valami olyan természetfelettit tapasztal meg az ember, amit talán még soha. Kidolgoztam a tételt és levizsgáztam belőle négyesre... nem akartam elhinni, hogy ez megtörtént. Visszafelé az aulában még ott volt a könyvárus és gondoltam, emlékbe megveszem még a Poe-könyvet is. Mondta az eladó is, nagyon jó könyv, éppen aznap rakta ki. Mondom, én meg éppen most vizsgáztam - ebből. Aztán siettem a vonathoz. Utólag sajnáltam, hogy nem tettem bizonyságot a könyvárusnak - de lehet, nem is kellett volna, talán ő maga is keresztény és talán imádkozott is azért, hogy a könyvei áldást jelentsenek az embereknek.
Az Úr tudja, hogy nehezen megy nekem a tanulás. De azt is tudja, hogy attól még legalább valamennyire felkészülhettem volna. Sokszor nem is értem, miért szeret ennyire... :)
