HTML

Nameless blog, hiszen a cím részletkérdés

Hitbeli megtapasztalásaimat, gondolataimat gyakran le szoktam írni. Először csak szórakozásból nyitottam a blogot, majd jött az ötlet, hogy ha úgyis leírom a hitbeli dolgokat, akkor miért ne írjam azokat ide a blogba. Bízom benne, hogy aki olvas a blogomból, annak áldáseső fog a nyakába zúdulni és telibekapja őt Isten szeretete, ami ugyebár finoman szólva felülmúlja piciny kis képzeletünket. Na, nem azért bízom ebben, mintha olyan ügyes lennék a blogírásban, hanem azért, mert az áldáseső egyrészt mindenkinek mindig jól jön, másrészt meg hátha Isten van olyan kegyelmes, hogy a "grafomániámat" valami értelmesre felhasználja. A Szentlélek könnyeket felszárító és terheket a vállunkról leemelő szeretete ragyogja be a blog olvasóinak bensőjét, ahogy a felkelő Nap egy téli reggelen beragyogja a hóval fedett friss, csillogó tájat!

Friss topikok

Érdekes emlék több mint 10 évvel ezelőttről - Van megoldás

2010.03.10. 00:15 Czimby

Valahogy eszembe jutott ma egy régi emlék, elgondolkodtató.

12-14 évvel ezelőtt jártam egy iskolába, ott kollégiumba. Nem sok csoporttársammal voltam közelebbi kapcsolatban, beszélőviszonyban. Mégis egyszer az volt, hogy az egyikük (aki akkor ittas állapotban is volt) elhívott beszélgetni. Elmondott nekem magáról dolgokat, olyan dolgokat, amiket egyébként talán szinte mindenki tudott róla a kollégiumban. Az élet értelmével kapcsolatban voltak igen súlyos fenntartásai. Nagyon boldogtalannak érezte magát, talán pszichiáterhez is járt, talán a normálistól eltérő megnyilvánulásai is voltak, pontosan már nem emlékszem.
Arról beszélt, mit nem talál meg az életben, mutatta verseit, írásait is, amik olyanokról is szóltak, hogy ő már túl öreg az élethez. Később elmondta, időnként az ereit is fel szokta vágni.

Akkor én még nem sokat tudtam Istenről, Jézusról, csak jártam templomba, ahol évekkel azelőtt volt egy erőteljes élményem Istennel és életem nehézségeiben is segítséget kaptam Tőle akkor, amit egyébként nem teljesen tudtam hova tenni, ésszel megmagyarázni. (Erről részletesebben a blog legelső bejegyzésében írok.) Amikor a kollégiumban a csoporttársammal beszélgettem és arról beszélt, hogy nincs kiút, nincs megoldás, beugrott ez a régebbi élményem Istennel. Beugrott, hogy amikor az történt velem Isten jelenlétének következtében, amit nem tudtam hova tenni, az éppen az ellenkezője volt, mint amiről a csoporttársam beszélt. Amire mondta, hogy nincs kiút, nincs megoldás, pont olyasmire tapasztaltam meg a megoldást Istentől évekkel azelőtt a saját életemben. Ez akkor bevillant nekem és mondtam a csoporttársamnak, hogy "de elhiszed, hogy van megoldás?" Persze nem nagyon értette és én sem tudtam igazán elmondani neki, mert magam sem tudtam akkor még hova tenni, amikor Isten megsegített engem. Talán még mondtam olyanokat a srácnak, hogy Isten ezen tud segíteni, már nem emlékszem. Utólag visszagondolva erre, érdekes, hogy most tudatosult bennem egy olyan emlék, amikor szembesültem azzal, hogy Isten megoldást tud adni egy olyan problémára, amire ember azt mondaná reményvesztetten, nincs kiút, nincs megoldás, nem találva az élet értelmét.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://nameless.blog.hu/api/trackback/id/tr801827404

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása