Éppen egy dallam írása közben mutatott rá az Úr a következőre:
Sok zenei stílus létezik, egyes zenei stílusokat (a hangzás, dallamvilág, ritmus miatt) pont olyan dolgokra használnak, amik Istentől eltávolítanak. Egyesek szerint a számítógépekkel előállított modern diszkózene igénytelen is, és nagyrészt olyan célokra használják, amik bűnbe visznek, Istentől eltávolítanak. A számítógéppel előállított, nagyrészt torzított hangzások egy része kifejezetten depresszív életérzéseket vált ki az emberben (ami ellentétes azzal az erővel és örömmel, amit az Úr akar adni nekünk a mindennapok kihívásaival való megbirkózáshoz).
Teljesen általánosítani nem lehet, de a zenében erősen hangszerfüggő, milyen életérzést fejezünk ki, ártunk-e vagy építünk a zenével.
És most fogom megcáfolni, amit eddig írtam. Mindannyian hangszerek vagyunk, van egy hangzásunk, ami teljesen egyedi. Ez a hangzás alapból bennünk van, illetve az Úr is formálja ezt a körülmények által és egyéb módon. Természetesen nem az emberi hangra gondolok, hanem arra, hogy viselkedésünk, jelenlétünk, "kisugárzásunk" milyen hatással van azokra az emberekre, akikkel kapcsolatba kerülünk, akár csak egy pillanatra is.
Látszólag vannak emberek, akiknek "kellemesebb a hangzása" alapból, másoknak "kevésbé kellemes". Van, aki látszólag egy síphoz hasonlít, mely egyetlen hang kiadására alkalmas csupán, valaki egy dobhoz, ami ugyan nem rossz hangszer, de hosszú ideig csak az ő hangját hallgatni elég fárasztó. Aztán ott van az orgona, melynek igen telt a hangja, rendkívül sokféle hangzást lehet kifacsarni belőle, viszont a hozzá nem értő "zenész" olyan disszonáns hangokat szólaltathat meg rajta egyszerre, amitől mindenki hanyat-homlok menekül, akkor már inkább az egyhangú síp, ott a harmóniaviszonyokat nem lehet olyan fülsértően elszúrni.
Arra akarok kilyukadni, hogy végső soron mindegy, milyen a hangszer, milyen hangzása van, mert egy hozzáértő zenész bármely hangszerből ki tud hozni olyan hangzást, ami a meglepetés erejével hat. Ez a hozzáértő zenész Isten. Ha engedjük, hogy Ő játsszon húrjainkon, Ő használjon minket, nagy meglepetés érhet. Amikor egyszer csak Isten szólaltatja meg hangszerünket, az olyan, mint amikor addig egy zongorán hozzá nem értő gyerekek játszadoztak, majd egyszer csak jön egy olyan zongorista, aki jobban tud zongorázni minden eddig valaha élt zongoristánál. Ekkor derül ki, mire jó valójában a hangszer, miket lehet kihozni belőle - olyan dolgokat, amikre senki nem gondolt volna.
Én azt gondoltam magamról, hogy természetemből kifolyólag leginkább depresszív, nem túl lelkesítő hatással vagyok az emberekre, alapból ilyesmi vagyok. Viszont ha engedni fogom, hogy Isten játsszon rajtam, ezt a látszólag nem túl érdekes hangzást valami olyanra fogja használni, amit nem is gondoltam volna, és kiderül, hogy miért is ilyen alapból a hangzásom - mert amire Isten akar használni, ahhoz pont ez kell, meg fogom látni.
Még valami: léteznek kürtök, melyeken csak egy-két hang szólalatható meg, ill. a nagyon ügyes ember számára három is. Az Ószövetségben Isten népét mindig ilyen hangszerekkel hívták egybe, és Jézus is kürtzengéssel fog visszajönni.
