Majdnem egy éve írtam az üdvbizonyosságról, megigazulásról (Üdvbizonyosság - egy őszinte vallomás). A téma újra előkerült istentiszteleten, fontossága miatt ide leírom az ott hallottakat is.
„Kicsoda vádolja az Isten választottait? Isten az, a ki megigazít.” (Róm.8.33.)
Nem a hit cselekedetei által üdvözülök, hanem hit által. Nem a cselekedeteim miatt vagyok igaz ember, hanem mert Isten megigazít.
ISTEN MÁR MEGIGAZÍTOTT! Nem a jövőben fog csak.
„Ki a mi bűneinkért halálra adatott, és feltámasztatott a mi megigazulásunkért.” (Róm.4.25.)
Történelmi tény a hit (nem cselekedetek) általi üdvösség.
A HÍVŐ MEGIGAZULÁSÁT MÁR NEM LEHET MEGVÁLTOZTATNI. ISTEN MÁR ELDÖNTÖTTE, HOGY IGAZ EMBER VAGYOK.
Isten már megbékéltette Jézus által az embert önmagával. Tény a hívő megigazulása: 2Kor. 5.18-19. „ [Isten] minket magával megbékéltetett a Jézus Krisztus által, és … nékünk adta a békéltetés szolgálatát; Minthogy az Isten volt az, a ki Krisztusban megbékéltette magával a világot, nem tulajdonítván nékik az ő bűneiket, és reánk bízta a békéltetésnek ígéjét.”
Róm. 4.2-6.:
„Mert ha Ábrahám cselekedetekből igazult meg, van mivel dicsekedjék, de nem az Isten előtt. Mert mit mond az írás: Hitt pedig Ábrahám az Istennek, és tulajdoníttaték az ő néki igazságul. Annak pedig, a ki munkálkodik, a jutalom nem tulajdoníttatik kegyelemből, hanem tartozás szerint; Ellenben annak, a ki nem munkálkodik, hanem hisz abban, a ki az istentelent megigazítja, az ő hite tulajdoníttatik igazságul. A mint Dávid is boldognak mondja azt az embert, a kinek az Isten igazságot tulajdonít cselekedetek nélkül.”
A megigazulás ajándék, jutalom, kegyelem, ingyen kapjuk (nem cselekedetekért cserébe).
Hit által vehető át a megigazulás, nem cselekedetek által. Objektív tény, hogy az ÉN bűneim miatt halt meg Jézus a kereszten. Nem vagy hát bűnös, hanem megigazult.
ApCsel.16.30-31: „Mit cselekedjek, hogy üdvözüljek?” A válasz nem ez volt: „cselekedj jót” vagy „kötözd be a sebeimet”. Hanem: „Higyj az Úr Jézus Krisztusban, és idvezülsz mind te, mind a te házadnépe!”
A megigazulás drága kincs! Nem szabad engedni, hogy az ördög ellopja. Akkor sem, ha olyat csináltam, amit nem kellene.
NEM VESZÍTHETI EL A HÍVŐ A MEGIGAZULÁSÁT!
Róm.8.1-2: „Nincsen azért immár semmi kárhoztatásuk azoknak, a kik Krisztus Jézusban vannak, kik nem test szerint járnak, hanem Lélek szerint. Mert a Jézus Krisztusban való élet lelkének törvénye megszabadított engem a bűn és a halál törvényétől.” Ha Jézus Krisztusban vagyok, nincs kárhoztató ítélet ellenem. Amíg a hívő Jézusban van, nem veszíthető el az üdvösség.
Mi van, ha akkor jön vissza az Úr, amikor éppen hülyeséget csinálok?
Mielőtt visszajön az Úr, lesz szél. A Szentszellem vitte fel a mennybe Jézust, Ő hozza vissza is. A Szentszellem a kegyelem szele. Az utolsó pillanatban még rendbe hoz az Úr, mert SZERET.
Ne aggódj, csak maradj meg Jézusban! – bemerítkezés: azonosulás Jézus halálával és feltámadásával, tehát megigazulás.
Ha rosszat csinálsz is, igaz ember vagy!
Mi van, ha a hívő bűnt követ el?
Az engesztelő áldozat a megigazult állapotban elkövetett bűnökre is vonatkozik!
Ne vétkezzetek, de ha mégis 1Ján.1.9. „Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz, hogy megbocsássa bűneinket és megtisztítson minket minden hamisságtól.” Nem akkor igazulsz meg, amikor megvallod, megbánod a bűnöd, hanem már előbb, megtéréskor megigazultunk! NEM KELL VEZEKELNI!
2Kor.7.1. „Mivelhogy azért ilyen ígéreteink vannak, szeretteim, tisztítsuk meg magunkat minden testi és lelki tisztátalanságtól, Isten félelmében vivén véghez a mi megszentelésünket.” A megigazulás nem zárja ki, hogy a megszentelődés állapotában vagyunk.
Az ember nem tudja a dolgot elrontani, ha nem hagyja el Jézust. Ha nem vagyok tökéletes, akkor is igaz ember vagyok.
L. még: ApCsel 16.23-34. A börtönőr megtérése. Az elején megverte Pálékat, de megtérése után nem bántotta őket, hanem bekötözte sebeiket. De nem e cselekedetei miatt üdvözült, hanem mert hitt az Úr Jézus Krisztusban. A cselekedetei csak azután jöttek, hogy elfogadta, hogy üdvössége van.