Boldog ember az, aki nem jár gonoszok tanácsán, bűnösök útján meg nem áll, és csúfolódók székében nem ül; Hanem az Úr törvényében van gyönyörűsége, és az ő törvényéről gondolkodik éjjel és nappal. (Zsoltárok 1. 1-2.)
Régóta előjött bennem újra meg újra a fenti igeszakasz. Mindig észrevettem, hogy nem gondolkodom éjjel-nappal Isten igéjéről, hanem mindenféle más gondolatok vannak a fejemben, és ezek a más gondolatok nem éppen jók. Ahogy az ember él a világban, abban a környezetben, ami körülveszi, az a környezet kivált az emberből így vagy úgy különféle érzéseket, gondolatokat. Ezek az érzések, gondolatok a legtöbbször nem pozitívak, legalábbis az én esetemben. Elmegyek valahova, sorba kell állni, ez nincs jó hatással a gondolataimra, érzéseimre. Várni kell a buszra, a liftre vagy bármire, ettől sem lesznek felemelőek a gondolataim, érzéseim. Az utcán a közlekedés közben is általában nem pozitív irányban változnak az ember gondolatai, sokszor megharagszunk másokra, amikor arra jött, amerre mi is menni akartunk, így elállta az utunkat, meg kellett várni, stb. A munkahelyen is előfordul, hogy nem pozitív irányba változnak a gondolataink, érzéseink a kollégáink, feletteseink vagy beosztottaink miatt. De sokszor ki sem kell mozdulni ehhez otthonról. A lényeg, az ember környezete kivált az emberből mindenféle gondolatokat és érzéseket, és ezek általában nem jók. Ezért érdemes arra törekednünk, hogy ne ezeken a kis apró dolgokon gondolkodjunk, hanem Isten törvényein, igéjén. Adjuk át a gondolatainkat, érzéseinket, egész életünket Neki! Ne a saját érdekeinket tartsuk szem előtt és ne a saját önérzetünket, amire más emberek sokszor negatív hatással vannak! Mi ilyen kicsinyes dolgokkal kötjük le sokszor magunkat és ezek miatt mérgesek, dühösek vagyunk, és közben nem vesszük észre, hogy Istennek valami teljesen más terve lenne abban a pillanatban velünk. Például a liftre várakozás közben lehet imádkozni is. Mindenféle várakozás közben imádkozhatunk vagy gondolkodhatunk azon az igeszakaszon, amelyet legutóbb olvastunk, és ez pozitív módon hat ránk is, jobb érzések váltják fel az idegeskedést, dühöt, mérgelődést a várakozás miatt. Ha imádkozni kezdünk várakozás közben és elmondjuk az Úrnak, hogy olyan rossz, hogy most várakozni kell, lehet, hogy szól, csak nem halljuk meg, és azt mondja, hogy miért akkora baj ez a várakozás, mi olyan nagyon fontosat csinálnék most helyette, ha nem kéne várni. Előfordulhat, hogy szokatlan, furcsa dolgok miatt bosszankodunk, de ha belegondolunk, igazából teljesen mindegy, ott van-e az a szokatlan, furcsa dolog vagy nincs. Nemrég volt valami szokatlan dolog, amit alapból valamiért negatívnak értelmeztem magamnak, és imádkoztam is emiatt. Elmondtam az Úrnak ezt a furcsa dolgot, mire Ő ezt válaszolta: "És akkor mi van, miért zavar az téged?" És igaza volt, tényleg nincs igazából semmi jelentősége annak a dolognak, csak mert mások is furcsának tartják, én is alapból furcsának tartottam, de rájöttem, nem is kell vele foglalkozni.
Ha az ember rendszeresen olvassa a Bibliát, az jó hatással van rá. Érdemes az olvasottakon gondolkodni, elmélkedni, és nem más, sokszor bosszantó dolgokon gondolkodni. A bosszankodás, rossz érzések helyett az Úr az adott szituációban lehet, hogy valami teljesen mást akarna. Lehet, sorban állás közben kialakulhat beszélgetés az előttünk állóval, amiből bizonyságtétel is lehet, és az illető meg is térhet. Érdemes a sorban előttünk állóra is emberként tekinteni, nem pedig bosszankodni miatta, hogy minek van ő is itt, még tovább kell állni a sorban. Ha tovább is kell állni a sorban, mi van akkor? Semmi. Ha kicsit tovább ott vagyunk valahol, általában az sem vesz el időt más létfontosságú tevékenységek elől.
Érdemes előre felkészülni arra, ha valahol várakozni kell, hogy ne bosszankodás legyen belőle. Legrosszabb esetben egy telefonos játék is kéznél lehet, vagy akár a telefonban a jegyzeteinkben is rendszerezhetjük teendőinket. Vihetünk magunkkal könyvet, akár valódit, akár digitálisat, és azt olvashatjuk. Ha ezekkel elkerülhetjük a rossz érzéseket a várakozás miatt, már azzal is nyertünk. De a legjobb az Úrral foglalkozni valamilyen módon. Minden percben ott vannak azok az előre elkészített jó cselekedetek, amiket észrevehetünk. De ha bosszankodunk és a másik emberben, aki a sorban áll előttünk, vagy aki előttünk sétál át a zebrán, az ellenséget látjuk, úgy nehezen fogjuk észrevenni. Az két külön dolog, hogy mi mit látunk éppen a közvetlen környezetünkben és hogyan értelmezzük azt, és hogy Isten mit lát a világban és hogyan lát minket és a közvetlen környezetünket onnan fentről. Ebbe a fenti dimenzióba akar minket is bevonni és megismertetni az Ő gondolatait velünk, mert a mi gondolataink alapesetben távol vannak az Övéitől.
