Talán sokan nem értenek engem, és én sem gondoltam volna pár órával ezelőtt, hogy amikor vészesen közeledik a 2020-as év, itt fogok üldögélni a Nameless Blog előtt és gépelni a bejegyzéseket. Délután elkezdtem imádkozni, és közben több gondolat is feljött bennem. Az egyik ilyen gondolat ihlette a szintén ma délután írt másik bejegyzést a keskeny útról és a szeretetről. Más emberek leginkább valami buliba készülnek, hogy majd mulatnak egy nagyot, és imádkozás előtt én is éreztem picit, hogy milyen dolog már, hogy én nem ezt teszem, hanem elvagyok a kis világomban. Ahogy imádkoztam, átjött újra, hogy nincs fontosabb Istennél, mert annál többet, jobbat, mint amit Ő nyújthat, nem nyújthat senki, semmi, sem a szilveszteri bulizás. Nem lenne a bulizástól előbbre az életem, viszont Isten előreviheti azt. Vannak az életemben területek, ahol érzem, hogy valami hiányzik, valamit másképp kéne csinálnom, és nem jövök rá, mit, hogyan kéne másképp csinálnom, de ahogy most van, az nem az igazi. Míg más területeken nagyon is azt érzem, hogy a helyemen vagyok. Keresni kell Isten akaratát, közben a saját elképzeléseimet is át kell gondolni és nem riadni vissza a saját elképzelésektől sem, és majd ha Isten úgy gondolja, kiigazítja azokat. Vagy az is lehet, teljes egészében Isten elképzeléseit kell keresnem - ami viszont jöhet úgy is, hogy a sajátomat kezdem megvalósítani. Nem tudom még. Keresni kell az Ő jelenlétét, hogy megmutassa... de mit is? Azt mutassa meg, hogy mivel tudom Őt a leginkább szolgálni. Tehát saját elképzeléseimet ennek alá kell rendelnem, Isten országát és az Ő igazságát kell keresni, nem pedig azt, hogy nekem hogy lenne a legjobb vagy mi lenne a legjobb. Persze a kettő nem is zárja feltétlen ki egymást, később az nekem is a legjobb lesz, szóval csak menni kell előre, nem egy helyben maradni, aztán a többi majd idővel kiderül. Menni előre, és nem a múlttal foglalkozni. Igazából azért kezdtem írni ezt a posztot, mert a blog.hu feldobott egy másik blogot, ahova a blogíró tegnap ezt írta az elejére, először csak ezt akartam ebbe a posztba beilleszteni:

Mit adott nekem 2019?

Ahogy a híres dalszöveg is mondja: Menj az úton, menj tovább. Ne nézz, ne nézz vissza már! Nem vagyok egy múltban élő típus és nem is szokásom sopánkodni azon, ami elmúlt, inkább előre tekintek...

Ennyi jelent meg elsőre abból a másik blogból, amit egy számomra ismeretlen ember ír (traveladdict néven). Az biztos, hogy az idézett rész teljesen összhangban van a Bibliával. Ahogy az előző posztomban írtam, a keskeny út nem egy kényszer, hanem egy lehetőség, ez az út előrefelé vezet, előre kell menni rajta tovább, és, ahogy Pál apostol is írja, félretenni minden megkörnyékező bűnt és a múlt dolgait, és előre nézni:

Annakokáért mi is, kiket a bizonyságoknak ily nagy fellege vesz körül, félretéve minden akadályt és a megkörnyékező bűnt, kitartással fussuk meg az előttünk levő küzdő tért. (Zsid. 12.1.)

 

Bízd Újra Életed Krisztusra!