Munkából hazafele sétálva elmélkedtem a Szentlélek ajándékairól és imádkoztam, megvallásokat is tettem magamban. Megvallottam, magamat erősítve, hogy az a Szentlélek van bennem, Aki Jézust a halálból feltámasztotta, akinek segítségével kettéválasztotta Mózes a vizet, és akinek segítségével Jézus betegeket gyógyított, sántákat, vakokat például. Egy pillanatra elgondolkoztam azon, hogy Jézust a Szentlélek feltámasztotta a halálból, és hogy ezt én honnan tudom. Honnan tudom, hogy ezek a csodák mind az élő Isten és az Ő Szentlelke által történtek, és ezzel a Szentlélekkel vagyok én, vagyunk mi hívők is kapcsolatban? A másodperc töredékrésze alatt beugrott az, amit megtérésemkor átéltem. A Szentlélek a megtérő ember számára kijelent olyan dolgokat, mint igazságokat, tényeket, amiket korábban nem tudott, vagy ha hallott is róla, nem volt meggyőződése, biztos ismerete róla. Megtéréskor a Szentlélek odalép, és titkokat kijelent az ember számára! Ez óriási dolog! Az ember addig mindenféle vallásos dolgokat látott, hallott, például kereszteket a templomokban vagy keresztre feszített alakokat, amelyek nem közvetítettek több életet, több mondanivalót, mint bármely más műalkotás. De a Szentlélek megtéréskor egyszer csak örömhírré változtatja az ember számára, hogy Jézus meghalt érte, hiszen az embernek ez szabadulás, mert ezáltal mi élhetünk. De nem csak örömhírré, hanem meggyőződéssé, ténnyé, ami addig egy mese, elmélet, vallás volt. Megtéréskor tehát a Szentlélek KIJELENT valamit az ember számára, azt, hogy Jézus meghalt a bűneiért, magára vette a bűneit, és feltámadt, és most is él. Ez a hívő számára már nem egy nehezen megfogható dolog lesz, hanem tény, amiben nem kételkedik. Ez tehát már a Szentlélek egyfajta ajándékának is tekinthető, hiszen a Szentlélek egyik ajándéka a tudás szava, és olyan dolgokat ki tud jelenteni nekünk (ajándékai, karizmái által), amiket természetes módon nem tudhatnánk meg. A Szentlélek kijelentheti például azt, hogy tegyük fel, a szomszédunknak van egy problémája, például elfogyott minden készpénze vagy valamilyen okból nem tud élelmet venni, és egy napja már nem evett. Na persze nem árt, ha a szomszédhoz nem úgy állunk hozzá, hogy ő az, aki tegnap megint úgy húzta el a függönyt, hogy azt mind a tíz emeleten hallották, áthallatszott a kutyájának az ugatása, megint fúrták a falat, stb. Ezek is lehetnek jogosan zavaró dolgok és lehet róla beszélni, de ne ezek legyenek az első helyen! Az első helyen mindig, mindennel és mindenkivel kapcsolatban, például a szomszéddal kapcsolatban is a gondolatainkban Istennek kell lennie! A többi kis gondolatot, ami személyes, szubjektív és csak mérgelődésre, bosszankodásra, tehát nem áldott dolgokra alkalmasak, félre kell tenni. Így aztán kedvünk szottyanhat egy kis kiflivel átsétálni a szomszédhoz, aki annak nagyon megörül, és nem érti, honnan tudtuk, mire van szüksége. (A gyülekezetben is így lenne ideális, ha működnének a Szentlélek ajándékai, és mi is erre nyitottak lennénk!)
De visszatérve a közvetlenül megtérés utáni kijelentésekhez, ez is hasonló módon működik, mint amikor valami mást jelent ki a Szentlélek nekünk, valami más tényt, igazságot az ajándékán (karizmán) keresztül. Megtérés előtt is kicsit rendbe rakja az ember az addigi gondolatait, előítéleteit (vagy aki az evangéliumot hirdeti neki, ő segít rendbe rakni): lehet, teljesen máshogy képzelte az egészet, mást látott, hallott az egyházban, más elképzelése volt a kereszténységről, de ezeket a kis személyes elképzeléseket, sokszor téves közhelyeket háttérbe kell szorítani, így hallhatjuk meg az élő Isten hangját, így térhetünk meg. Mivel megtéréskor a Szentlélek valósággal kijelent dolgokat nekünk és lakozást vesz bennünk, ez egy rendkívüli élmény is, hiszen az átlagember ilyen természetfeletti dolgokat nem él át. (A Biblia írja is, hogy ehhez az állapothoz kell újra és újra visszatérnünk, az első szeretethez!) A Szentlélek általában nem csak egyetlen dolgot ad egyszerre: nem csak a bűnök bocsánatát adja, hanem a meggyőződést is, hogy Jézus tényleg létezik, sokszor gyógyulást vagy egyéb szabadulást is, hiszen Jézus gyógyít, megtisztít, szabadít. Ezeket Jézus is mind Isten Szelleme, a Szentlélek által teszi, tette, amikor testben itt járt a Földön. Jézus és a Szentlélek együtt dolgoznak, együtt jönnek hozzánk vendégségbe és szolgálnak felénk.
A Szentlélek ajándéka tehát, hogy megtéréskor is már kijelent nekünk valamit, egy természetfeletti meggyőződést hoz létre bennünk arról, hogy Jézus valós személy, meghalt a bűneinkért, és feltámadt, most is él, nem mellesleg személyes kapcsolatot alakít ki Vele. Gyakorlatilag Jézus korában is a Szentlélek alakította ezt ki az emberekben. Ahogy az emberek látták a csodákat, amiket Jézus tesz a Szentlélek által, kialakult bennünk a meggyőződés, hogy Jézus az Isten fia. Amikor Jézus megkérdezte a tanítványokat, kinek tartják Őt, Péter meg is mondta, őbenne már megvolt ez a meggyőződés:
Monda nékik: Ti pedig kinek mondotok engem? Simon Péter pedig felelvén, monda: Te vagy a Krisztus, az élő Istennek Fia. És felelvén Jézus, monda néki: Boldog vagy Simon, Jónának fia, mert nem test és vér jelentette ezt meg néked, hanem az én mennyei Atyám. (Máté 16.15-17.)
(Akkor persze Jézus testben itt járt a Földön, a Szentlelket csak később küldte el a Földre saját maga helyett. Tehát akkor a megtérés, Jézus megismerése nem teljesen úgy működött, mint most. De a lényege ugyanaz. Itt az igében nem az áll, hogy a Szentlélek jelentette meg ezt az ismeretet Péternek, hanem hogy a Mennyei Atya.)
Ha ilyen kijelentéseket kapunk megtéréskor, mint amikhez hasonló módon szólhat hozzánk a Szentlélek más dolgokkal kapcsolatban (pl. a szomszéddal kapcsolatban) is a karizmákon keresztül, akkor egyértelműen Ő működteti ezt az egészet! Nem holmi telepátia vagy belemagyarázás van a dologban, hanem tényleg egy olyan Erő, egy olyan Személy áll mögötte, aki a halálból feltámasztotta Krisztust, és ezt ki is jelentette nekünk, amikor megtértünk! Nem fog rajtunk a halál, minket is fel fog tudni támasztani, ha kell, nem hagy magunkra! Van bűnbocsánat, van keskeny út, van örök élet, vezet a Szentlélek, van menny, van feltámadás!
