Az utóbbi időben sokszor jutnak eszembe régi dolgok, régebbi hitbeli megtapasztalások. Leginkább a Szentlélek-keresztségem utáni éveimben átélt dolgok ezek. Ebben a bejegyzésben állítottam is pár hónapja egy emlékoszlopot. Július 6-án, pénteken késő este elkezdtem beszélni Istennek a régi hitéleti emlékeimről, nagyon intenzíven elkezdett foglalkoztatni a Szentlélek ajándékai téma, ami annak idején a kedvenc témám volt. Felidéztem több alkalmat is, amikor természetfeletti módon a Szentlélek valamelyik ajándékának működését tapasztaltam közvetlenül, saját magamon keresztül. Elmondtam ezeket is az Úrnak, és azt éreztem, nincs jobb dolog a földi életben, mint amikor látja az ember, hogy a Szentlélek ajándékai működnek, és más ember számára áldást jelentenek. Számomra ez egy, talán egész hátralevő életemet meghatározó felismerés volt. Megértettem, hogy minden földi dolognál fontosabb nekem az, hogy a Szentlélek ajándékai működjenek rajtam keresztül, mert ennél jobb, ennél fontosabb dolog nincs semmi. Sokat birkóztam azzal mostanában, hogy vannak problémáim és van Isten, és nem is jutottam előbbre, a problémák nem engedtek. Ahogy elgondolkoztam régebbi megtapasztalásaimon, hogy a Szentlélek ajándékai mennyire jók, és hogy nekem ezek kellenek, mert minden földi dolognál fantasztikusabb látni, tapasztalni a működésüket, azt éreztem, hogy az évek óta belém csimpaszkodó problémáim elkezdenek ott lent maradni valahol, én pedig emelkedem felfele. Hiszen ezek a problémák nekem lényegtelenek, nem is érdekesek annyira már, mert a legfontosabb az lett, hogy a Szentlélek ajándékai működhessenek az életemben. Imádságom közben nem szerénykedtem, hanem azt kértem Istentől, adja nekem a Szentlélek összes ajándékát, hogy szolgálni tudjak velük az emberek felé. Kértem Istent, hogy gerjessze fel bennem a Szentlélek ajándékait, hadd működjenek úgy, ahogy régen, vagy annál akár sokkal intenzívebben. Emlékeztem, hogy régebben leírtam itt egy, a Szentlélek ajándékának működéséről szóló megtapasztalásomat, ezt vissza is kerestem, és még én is kicsit ledöbbentem, hogy ilyen volt. Miért ne lehetnének ilyenek most is és a jövőben is?
Elmélkedtem a Szentlélek ajándékain, az ezzel kapcsolatos megtapasztalásaimon, és arra jutottam, leírom ide, amik a témával kapcsolatban eszembe jutnak. Azonban mielőtt belevágnék, egy másik fontos dolgot kell megemlíteni. Mi az, amit a Biblia a Szentlélek ajándékainál is fontosabbnak tart? A szeretetet! Én zárkózottságom miatt sosem voltam az a hú de emberszerető típus. Azonban a Szentszellem ajándékai többnyire az embertársak felé való szolgálatban nyilvánulnak meg, tehát nem árt, ha szeretjük is az embertársainkat, különben mit akarnánk velük a mindenkit nagyon szerető Istenre hivatkozva? Ahogy kértem Istent, hogy a Szentlélek ajándékait gerjessze fel bennem, éreztem, hogy az embertársaim felé a viszonyom is kezd megváltozni. Azóta, ha meglátok egy embert pl. az utcán, máshogy nézek rá, mást látok benne, mint eddig.
Ha embereknek vagy angyaloknak nyelvén szólok is, szeretet pedig nincsen én bennem, olyanná lettem, mint a zengő ércz vagy pengő czimbalom. És ha jövendőt tudok is mondani, és minden titkot és minden tudományt ismerek is; és ha egész hitem van is, úgyannyira, hogy hegyeket mozdíthatok ki helyökről, szeretet pedig nincsen én bennem, semmi vagyok. (1Kor.13.1-3.)
Az angyaloknak nyelvén való szólás, másik szóval a nyelveken szólás a Szentlélek egyik ajándéka. Vannak hívők, akiknek megvan ez az ajándékuk. Azonban fontosabb, hogy a hívőben a szeretet legyen meg, mert ha az nincs, akkor semmit nem ér az egész. A Szentlélek más ajándékai pl. belelátást adnak a jövőbe, vagy valami olyan dolgot, titkot megmutatnak a hívőnek, amiről természetes módon nem lehet információja. Az ószövetségi próféták is a jövőről szóltak, mert Isten megmutatta nekik. Talán még karizmatikus hívő körökben sem annyira ismertek a Szentléleknek ezek a ma működő ajándékai, pedig működésük igen csodás, ahogy például az is csodás, amikor a démonok kimennek. Jézus azonban azt mondta a tanítványoknak, amikor nagy örömmel odamentek hozzá, hogy még a démonok is kimennek, hogy ne ennek örüljenek, hanem annak, hogy a nevük fel van írva a Mennyben. Nem szabad tehát elfelejteni, hogy a legnagyobb ajándék az örök élet, és a legfontosabb a szeretet.
A rövid, de semmiképpen nem elhanyagolandó bevezető után nézzük csak meg a Szentlélek ajándékait! Lehet, hogy tévedek, de nekem úgy tűnik, nagyon kevés hívő kerül szembe akár azzal is, hogy a nyelveken szólásnak lehet magyarázata is, ami akár őnála is előfordulhat, hogy működik. Emberileg értelmetlen beszédnek tűnik a nyelveken szólás, de igenis előfordulhat, hogy ember számára érthetővé tehető a jelentése, "lefordítható" emberi nyelvre. Ez a nyelvek magyarázatának ajándéka. A nyelveken szólás mindenekelőtt egy imafajta, titkos beszélgetés Istennel, amit még az ördög sem ért, csak Isten. Aki megkapja a Szentlélek-keresztséget, az képessé válik a nyelveken szólásra. De mi is a nyelveken szólás tulajdonképpen? Nem más, mint az, hogy az ember a száját, nyelvét, beszédét teljesen átadja a Szentléleknek, hogy Ő használja, Ő mozgassa, Ő adja a beszédhangokat, a szavakat, a "beszédet". Nem általános, hogy akár a hívő ember is képes teljes mértékben átadni testének akár csak kicsi részét is a Szentlélek fennhatóságának, vagyis nem megy könnyen. Azt kéri Isten, hogy alázzuk meg magunkat előtte, adjuk át magunkat Neki teljesen, de ez inkább csak részben szokott sikerülni, persze ahogy egyre érettebb keresztények leszünk, formálódunk, ezen a területen is egyre előbbre lépünk. Megpróbálhatjuk átadni Neki például a gondolatainkat, de mindig azon kapjuk magunkat, hogy megint valami olyanra gondolunk, ami nem Istentől van, valami lényegtelen dolgon kezdünk bosszankodni, hibát keresünk saját magunkban vagy valaki másban, ott jön az ördög a gondolatokkal, hogy az életed ilyen, olyan, amolyan rossz volt, rossz, vagy rossz lesz, vagy ezt sem úgy csináltuk, azt sem úgy csináltuk, ahogy kellett volna és most milyen rossz, stb. Tehát a gondolatok teljes átadása nem megy könnyen. A beszéd átadása sem megy könnyen általában: van, hogy olyat mondunk valakinek, amit nem akartunk volna, hirtelen érzések, indulatok jönnek ki a beszédünkön. Tehát vannak területek az ember életében általában, amiket nem tudunk egyik pillanatról a másikra Istennek teljes egészében átadni, az Ő uralma, fennhatósága alá. Ellenben a nyelveken szólás pont erről szól! Ilyenkor nem azt mondjuk, amit mi akarnánk, mi gondolnánk, hanem átengedjük a terepet Istennek, a Szentszellemnek, és gyakorlatilag teljes mértékben Ő irányítja a beszédünket. A nyelveken szólás tehát egy ritka áldott jelenség! Gyakorlatilag teljes mértékben a Szentlélek nyilvánul meg rajta keresztül. Felbecsülhetetlen érték, hogy itt a földi életünkben ilyen szinten át tudjuk adni Neki a beszédünket! A gondolatok átadásával általában elbajlódunk egy darabig és újra meg újra át kell adnunk gondolatainkat, akárcsak az érzéseinket. Óemberünket újra meg újra meg kell feszítenünk, mintegy "birkózni" kell, küzdeni kell azért, hogy Isten fennhatósága alá hajtsuk azt a területet életünkben, és ott is tartsuk. Azonban a beszéd átadása a nyelveken szólás által mindig azonnal megy. Bármikor ilyen hihetetlen közelségből tud maga a Szentlélek megnyilvánulni, annyira közelről, hogy onnan belülről, az ember belsejéből, velünk mintegy eggyé válva nyilvánul meg hallható módon!
A Szentléleknek másfajta megnyilvánulásai is vannak a nyelveken szóláson kívül. A Szentlélekkel betöltekező ember megnyilvánulása is ilyen, sokszor nevetés vagy egyéb jelenség kíséri, ha valaki betöltekezik Szentlélekkel. A gyülekezetben is ki ne örülne, ha ezt tapasztalja testvérein? Ezek a megnyilvánulások sokszor segítenek abban, hogy a másik hívő, aki a megnyilvánulást érzékeli, szintén betöltekezzen. A másik hívőt is meg tudja érinteni Isten egy ilyen megnyilvánuláson keresztül akár. Azonban nem szabad teljesen ezekre a megnyilvánulásokra figyelnünk, ezek külsőségek, és a lényeg még mindig az, hogy Jézus megváltott, és a nevünk fel van írva a Mennyben. Nem azt kell lesnünk a gyülekezetben, hogy na kin fog a Szentlélek megnyilvánulni, hanem magára Jézusra és az igehirdetésre, az elhangzó dolgokra kell figyelnünk. Ha lesz megnyilvánulás is, legyen, az jó, és akkor örüljünk neki, de ne ez legyen a figyelmünk középpontjában!
Nem szabad tehát elfelejtenünk, hogy a legnagyobb ajándék Jézus értünk történt halála, áldozata, valamint feltámadása volt. A legnagyobb szeretet, hogy értünk vállalta ezt a hatalmas szenvedést. Ennyire szeret minket, hogy vállalta a hatalmas szenvedést, hogy megnyissa számunkra a Mennyet, közösségünk legyen az Atyával, aki így megbocsátja minden bűnünket és meggyógyítja minden betegségünket. Ez a lényeg, és a szeretet, hogy ahogy Ő szeretett minket, mi is úgy szeressük egymást, mert erről lehet minket megismerni.
Tehát nem elsősorban azzal kell foglalkozni, hogy hogyan nyilvánul meg a Szentlélek másokon keresztül. Bár rossznak nem rossz az sem, ha valaki nyelveken szól, és arra odafigyelünk, ez minket is felfrissíthet, jó a Szentlélek megnyilvánulását hallani. Megérintheti az embert, ha nyelveken szólást hall. Beviheti az embert az Úr jelenlétébe ez is akár, betöltekezhet, szabadulhat általa. Megérintheti a nyelveken szólás az embert úgy is, hogy megért valamit, amit addig nem értett az Igéből, akár saját életére nézve - és ez már akár tekinthető a nyelveken szólás magyarázatának is. A lényeg, hogy megérinti az embert, és ezáltal egyfajta üzenet Istentől átjöhet. Ez az üzenet mindenképpen egy bibliailag alátámasztható dolog, vagy akár igehely, egy konkrét szituációra, és nem feltétlen a saját életünkre nézve, hanem akár valaki más életére nézve is. Ki lehet ez a valaki más? Bárki! Leginkább egy testvér. Lehet akár teljesen spontán, tetszőleges testvér is, vagy lehet olyasvalaki, akiért az utóbbi időben imádkoztunk és a problémáiban szeretnénk neki segítséget nyújtani. De lehet más ember is, akár nem hívő is. De lehet akár a gyülekezet számára egy üzenet. Istennek van joga eldönteni, kinek, mikor és mivel/kivel kapcsolatban szól a nyelvek magyarázata által, vagy a Szentlélek más megnyilvánulása által, vagy csak azáltal, hogy bennünk ég a tüze. A lényeg, hogy szól az Úr, személyesen, közvetlenül, akár aközben, hogy a Szentlélek valamilyen megnyilvánulását érzékeljük, akár megnyilvánulás nélküli kedves, túláradó jelenléte közben.
Hogyan hallhatjuk meg Isten hangját? Mi az alapfeltétele, hogy a nyelvek magyarázata működhessen, vagy akárhogy közvetlenül szólhasson hozzánk az Úr? Talán bonyolultnak tűnik, de igazából nagyon egyszerű: az alap a szeretet Isten iránt, az a lángoló szeretet, amit megtérésünkkor vagy a Szentlélekkel való betöltekezéskor megtapasztaltunk. Nincs szükség vallásosságra, hanem a tiszta szívből való nyitottságra az Élő Isten felé, a Megváltó felé. Ő legyen az első helyen! Tudnunk kell, hogy Ő mindennél fontosabb, és ezt minden erőlködés nélkül, egyszerű gyermeki hittel, tiszta szívből "kell" éreznünk. Nem is jó szó, hogy "kell", mert ahol kell valamit, ott már kényszer van. Kényszer nélkül, önszántunkból, tiszta szívből keressük Őt. Ha Ő van az első helyen, akkor Ő már húz magával felfele, a második helyen lévő problémák és egyéb dolgok kezdenek lemaradni ott lent valahol, és ha ezt érezzük, akkor a jó! A kis belső gondolataink, előfeltételezéseink, amik kialakultak bennünk talán természetes módon, nem biztos, hogy a valóságot tükrözik. Félre kell tolni ezeket a gondolatokat, hogy Isten gondolatait, Isten szavát be tudjuk fogadni a nyelvek magyarázata által akár. Ha imádkozunk valakiért, félre kell tolni a saját gondolatainkat azzal a személlyel kapcsolatban, előítéleteinket, mindent, amivel mi elképzeljük, hogy ővele pontosan mi van, mi is a problémája, vagy mit gondol, milyen ember ő, vagy bármi. Ez az igazi alázat, és Isten ilyenkor tud szólni hozzánk, ilyenkor tud üzenetet átadni. Ez talán bonyolultnak tűnik, de igazából nem az. Ha egyszer már sikerült, később is sikerülni fog. Amikor megkaptuk a Szentlélek-keresztséget, talán már utána is működött nálunk valami hasonló ajándék, akár a nyelvek magyarázata, csak talán fel sem tűnt. A Szentlélek-keresztség utáni időszakban mi is lángolunk Isten iránti szeretettől, így könnyen előfordulhat, hogy egyik-másik ajándék a nyelveken szóláson kívül is működésbe lép. Nekem ebből az időszakból vannak ilyen emlékeim, és főleg ezek tesznek képessé, hogy újra meg újra fel akarjam gerjeszteni magamban a Szentlélek ajándékát, mert tudom, hogy mennyire jó, mennyire csodálatos, amikor működnek. Szinte nincs jobb dolog az életben, mint amikor tapasztalom, hogy rajtam keresztül a Szentlélek ajándéka működik, és ez természetfeletti módon más embernek segít valamilyen módon.
Most két ajándékot megnéztünk kicsit közelebbről:
1. a nyelveken szólást, ami lényegében a beszéd és a beszélőszervek teljes átadását jelenti a Szentléleknek, hogy teljes mértékben Ő használja azokat, ahogy akarja.
2. a nyelvek magyarázatát (vagy Isten érintését, szavát a Szentlélek valamilyen más megnyilvánulása által, vagy akár nem érzékszervvel érzékelhető jelenléte által), melynek alapja az Isten iránti önkéntes, lángoló szeretet. (Természetesen ha nincs ott ez a lángoló szeretet Isten iránt, Ő akkor is szólhat az emberhez, különben hogyan térnénk meg Hozzá?)
Ez a két ajándék igazából két kategóriája a Szentlélek működésének az életünkben. Tehát egy tágabb kategóriába tartozik bele a nyelveken szólás, és a nyelveken szóláshoz hasonló más ajándékok is léteznek. A nyelvek magyarázata is egy tágabb kategóriába tartozik bele, ez a Szentlélek működésének egy másik módjának egyik fajtája. A két kategória egyéb elemeit talán nem is kifejezetten a Szentlélek ajándékai közé sorolja a Biblia. Mi tartozhat még az 1. kategóriába a nyelveken szóláson kívül? A nyelveken szólás, mint említettük, a beszédszervek teljes átadásán alapul. A Szentlélekre figyelünk, és közben engedjük, hogy kizárólag Ő mozgassa a szánkat. Nem zárható ki tehát más ehhez hasonló tevékenység sem, amikor engedjük, hogy a Szentlélek jelenléte elborítson, és ne csak a beszédünket, hanem akár más tevékenységünket is irányítsa. Így akár a gondolatainkat, vagy a beszédszervek mozgásán kívül egyéb mozdulatainkat. Nem muszáj testünknek csak kicsiny részét, a beszédképző szerveket adni oda Isten irányítása alá, átadhatjuk végtagjainkat is például. Amikor dicséretet énekelünk az Úrnak, közben akár nyelveken is szólunk, és teljesen az Úrra figyelünk, testünk többi részét is az Úrnak szánjuk oda, a tekintetünket is rá emeljük, a kezünket Őhozzá emeljük fel, vagy tapsolunk, mindezt úgy, ahogy érezzük, hogy jön belülről. Fontos, hogy ahogy belülről érezzük az Úr jelenlétében, úgy tegyük, úgy mozogjunk, mert akkor adjuk át testünket is az Ő jelenlétének. Amikor szívből úgy érezzük, akkor emeljük fel a kezünket, olyan magasra, ahogy belülről érezzük, hogy szükséges. De akár a lábunkat is átadhatjuk neki, ha már annyira ott vagyunk a jelenlétében, és ugrálhatunk, táncolhatunk az Úr előtt. Ha szívből átadjuk magunkat, akkor a Szentlélek "mozgat meg" minket. A szánkat is átadhatjuk még úgy is, hogy engedjük, hogy az a dallam jöjjön át rajta, ami belülről jön. El lehet szakadni az éppen aktuális dicséret dallamától és szövegétől is akár, átmehet a nyelveken szólás is nyelveken éneklésbe. De ez sosem kényszerből megy, hanem ahogy szívünkből érezzük, hogy az Úr előtt tegyük. Aki hangszeren játszik, az Úr jelenlétében az is eljuthat oda, hogy már nem annyira ő maga játszik a hangszeren tudatosan, hanem engedi, hogy a Szentlélek vezesse ebben. Az ilyenfajta, Szentlélek által vezetett megnyilvánulásoknak, mint akár a tánc, nyelveken éneklés vagy hangszeren játszás, szintén lehet olyan hatása, hogy ha valaki látja, hallja ezeket, annak számára üzenetet hordoz, és olyan, mint a nyelvek magyarázata. "Magyarázni" tehát nem csak a nyelveken szólást lehet, hanem a Szentléleknek mindenféle megnyilvánulását akár, természetesen csak akkor, amikor az Úr is úgy akarja, tehát erőltetni nem lehet, de nyitottá tehetjük rá magunkat. Ezért a szívből jövő, őszinte dicséretnek, az Úrnak való éneklésnek, Úrnak átadott éneklésnek, zenélésnek óriási szerepe lehet a keresztény életben. Ha valóban a Szentlélek fakasztja fel a dicséretet és egyre inkább az Ő vezetése hatja át, az olyan, mint a nyelveken szólás vagy a Szentlélek jelenlétének valamiféle érzékelhető megnyilvánulása, ami így megérinthet embereket, üzeneteket közvetíthet Isten felől az ember számára, személyes üzenetet! Maga a dicsőítés tehát egy fantasztikus eszköz lehet arra, hogy a Szentlélek ajándékai működésbe lépjenek. Ezért is van szükség a dicséretre. De ne feledjük, nem ez a lényeg! Az Urat nem azért dicsérjük, hogy természetfeletti megtapasztalásaink legyenek! Ne legyen szenzációhajhászás! Azért dicsérjük az Urat, mert méltó rá, mert szívünkben ott van, hogy dicsérni akarjuk. Ha az Úr erre válaszol, az csodálatos, de ne ezzel a céllal dicsérjük Őt! A dicséret nem feltétlen csak ének, zene, hanem egy életforma is lehet. Amit teszünk, az Úrért teszünk: ha élünk, az Úrnak élünk. Teljesen más úgy élni mindennapjainkat, hogy a munkánkat is nem pénzért, nem magunk szórakoztatására, vagy bármilyen más céllal végezzük, hanem az Úrért, mert Tőle kaptuk. De nem csak a munkánkat, hanem mindent. Így aztán elboríthat a mindennapokban is a Szentlélek tüze, és szólhat hozzánk bármikor. Azért mégis csak jobb így élni, mint a kis földi problémáinkat, nehézségeinket tenni az első helyre, nem? Persze a földi dolgokról sem szabad megfeledkezni és józannak kell maradni.
Ha felgerjesztjük magunkban az ajándékokat, előfordulhat, hogy a nyelvek magyarázatához hasonló módon kijelentést kaphatunk az Úrtól úgy is, ha nincs nyelveken szólás, vagy a Szentléleknek valamilyen más, érzékszervvel érzékelhető megnyilvánulása. Nem feltétlen a nyelveken szólás hallása által szól hozzánk az Úr például egy testvérünkkel kapcsolatban, hanem például úgy is, ha meglátjuk ezt a testvért és akkor ott helyben átjön Istentől egy üzenet a testvérrel kapcsolatban, hogy neki milyen problémája, nehézsége van, vagy éppen milyen kétségei vannak, milyen viszonyban van az Úrral. De az is lehet, hogy csak eszünkbe jut ez a testvér, és akkor szól az Úr is valamit vele kapcsolatban, hogy akár segíts neki ebben vagy abban, vagy mondd el neki ezt vagy azt az igét, vagy bármit. Kijelentést kaphatunk a testvér nehézségéről, vagy hogy az ördög milyen módon akadályozza őt, akár konkrét démoni erők munkáját is megmutathatja az Úr nekünk, ez a szellemek megkülönböztetésének ajándéka.
Természetesen a jobban megszokott módokon is szólhat az Úr, például tanítást hallgatunk vagy igét olvasunk, és akkor beugrik, hogy amit hallunk vagy olvasunk, azt egy testvérünknek át kell adnunk, mert segíteni fog neki. De természetesen a saját belemagyarázásokat el kell kerülnünk, a saját előfeltételezéseinket, előítéleteinket, gondolatainkat a testvérrel kapcsolatban, mert ezek hamisak is lehetnek. De még az sem kell, hogy testvérrel kapcsolatban szóljon hozzánk az Úr így, szólhat hozzánk a saját életünkkel, bűneinkkel, nehézségeinkkel kapcsolatban is. Hiszen az Ige alkalmas erre, alkalmas a prédikált és olvasott ige is a feddésre, megjobbításra, elsősorban saját magunkra nézve, de ha alázatos szívvel megragadjuk a Szentlélek szeretetét, akkor másokra nézve is működhet. Nem csak az Ige, hanem gyakorlatilag maga a Szentszellem is képes a feddésre, megjobbításra. Az is lehet, hogy amikor az igehirdetést hallgatjuk vagy a Bibliát olvassuk, akkor értünk meg valamit, és ha jól csináljuk, nem mi olvassuk az Igét, hanem az Ige olvas mibennünk. De amikor nincs prédikáció vagy Biblia, akkor pedig az is lehet, hogy a Szentszellem végzi el ugyanezt. Igazából az Ige és a Szentszellem karöltve együtt dolgoznak a mi érdekünkben: ha az Ige szól hozzánk, akkor az azért van, mert a Szentszellem megeleveníti számunkra, ha pedig maga a Szentszellem döbbent rá minket valamire, akkor az igeileg is alátámasztható.
Talán sokan valami bonyolult, szuperszellemi dologra gondolnak, amikor a "Szentlélek ajándékai" kifejezést hallják. Pedig talán szinte minden hívő életében működtek már ezek az ajándékok, csak észre se vette. Lehet, hogy kettesben voltál egy barátoddal, imádkoztál érte hangosan, és egy idő után nem is figyeltél, mit imádkozol, csak úgy jött, és pont azt imádkoztad, amit kell, a barátod meg kérdezte, hogy honnan tudtad, mit kell imádkozni, hiszen nem is beszélt neked arról a problémájáról. Vagy lehet, hogy az Igéről beszélgetsz valakivel, és olyan bibliai igazságot mondasz ki, ami betalál nála, de erről te nem tudsz semmit. Sokszor lehetséges, hogy működnek az ajándékai a Szentléleknek, csak mi magunk észre se vesszük. Ez nem baj, hiszen nem az a lényeg, hogy mi észrevegyük, hanem hogy működjenek. Elbizakodottá is tehet, ha észrevesszük, hogy az Úr hogyan használ minket. Ugyanakkor nagyon megerősítő, biztató is lehet, ha tudatában vagyunk, hogyan, mire használ az Úr. Ez adhat igazán értelmet, célt az életünknek, ha képesek vagyunk abból a tűzből, leírhatatlan szeretetből, amit Istentől kaptunk, mások számára is közvetíteni valamit!
Kegyelemből van minden, hogy senki ne kérkedjék. Mi egy arasznyit nem tudnánk közelebb lépni a Menny felé innen a Földről, ha Isten nem lépne felénk. Ingyen kegyelemből van, hogy Jézus eljött a Földre, meghalt értünk, helyettünk, feltámadt, elküldte a Szentlelket. Ezeket talán soha senki nem kérte Istentől, mert eszünkbe se jutott volna nekünk embereknek ilyeneket kérni Tőle. Ő mégis így gondolta, hogy kapcsolatba lép velünk itt a Földön, megszólít minket, hogy térjünk meg, és utána is szól hozzánk, az igehirdetésen keresztül, testvéreken, szolgálókon keresztül, a Biblia olvasásán keresztül, vagy a Szentlélek ajándékainak megnyilvánulása által. Ez ingyen kegyelem, ingyen adja Isten nekünk, nem tudnánk kiérdemelni, nem is lehet. Ha működnek a Szellem ajándékai, nem miattunk van, nem a mi érdemünk.
Isten sokféleképpen munkálkodhat az emberben. A hívő élet nyilván nem kezdődhet a Szentlélek-keresztséggel egyből (bár ki tudja, Istennél talán még ilyen sem zárható ki teljesen), előbb meg kell térni Jézushoz. Ugyanígy nem célszerű rögtön az egészet a Szentlélek ajándékaival kezdeni (bár kivétel mindig lehet, ezt Isten joga eldönteni), előbb saját magát kell a hívőnek rendbe tenni, a bűneit, korábbi életét átnézni, megbánni, letenni, amit kell, rossz dolgokból megtérni és hátrahagyni a bűnös életmódot. Ahogy említettem a legelején, a szeretetben én sosem voltam a toppon, ez pedig előfeltétele annak, hogy a Szentlélek ajándékai működjenek. Én mégis egyből azt kértem Istentől, gerjessze fel bennem az ajándékokat, de erre nem azt mondta, hogy "állj, és a szeretettel mi lesz?", hanem a szeretetet is elkezdte helyreállítani bennem. Lehet, hogy valakinek azt mondaná, hogy előbb a szeretetet tanulja meg, addig szó sem lehet a Szentlélek ajándékairól, de nálam most nem ez volt. Vagy mégis? Igazából nagy öröm töltött be, amióta elkezdtem kérni tőle a Szentlélek ajándékainak működését, ez kb. egy hete volt. Igaz, azóta nem tapasztaltam a Szentlélek ajándékainak működését, de ez nem is zavar. A felismerés, hogy ezek működése mindennél fontosabb ("keressétek először Istennek országát, és az ő igazságát") és mindegy, mennyi a fizetésem, hol lakom, mit eszem ("Ne aggodalmaskodjatok a ti éltetek felől, mit egyetek és mit igyatok; sem a ti testetek felől, mibe öltözködjetek. Avagy nem több-é az élet hogynem az eledel, és a test hogynem az öltözet?"), mert ezek ehhez képest sokadlagos dolgok, ez a felismerés mintha egy fordulatot hozott volna. Felismertem valósággal, hogy nem kell itt a Földön kincseket gyűjteni, amiket csak a moly és a rozsda megemészt, hanem a mennyben érdemes kincseket gyűjteni (amennyiben ezek a mennybeli kincsek a Szentlélek ajándékai működésének is megfeleltethetők), mert eszembe jutottak korábbi megtapasztalásaim, hogy ezeknek a kincseknek a működése fantasztikusabb a földi dolgoknál.
Gyakorlatilag nekem is majdnem azt mondja az Úr, a szeretetet tanuljam meg előbb, utána majd jöhetnek az ajándékok, de mégsem ezt mondja. Vagyis még csak közel sem mondja, hogy irgum-burgum, hol a szeretet benned, hanem elkezdi bennem kimunkálni a szeretetet, és azon kapom magam, hogy máshogy kezdek viszonyulni az emberekhez anélkül, hogy én ezért bármit is tennék. De nem lehet általánosítani, nem feltétlen mindenkinél munkálkodik Isten ezen a módon. Valaki másnak talán azt mondja, előbb a szeretetet tanuld meg és teremd meg a Szellem gyümölcseit. Talán nekem is ezt mondja, de nem tűnt fel, hogy el akarná előlem zárni a Szentlélek ajándékait Isten. Szóval lehet, hogy úgy érzed, nincs benned elég szeretet, nincsenek meg a Szellem gyümölcsei, vagy nem tértél meg minden bűnödből, attól még kérhetsz valami nagyobb célt Istentől, amire őszintén vágysz, ami ha jó cél, biztos nem fog a kérésedért kárhoztatni. Nem kárhoztatott engem, amiért a Szellem ajándékait kértem Tőle, még ha nem is lennék kész ezekre, hanem elkezdte rendbe rakni az életemben azokat a dolgokat, amik a Szellem ajándékainak működéséhez kellenek. Ez elgondolkodtatott. Kérjek nyugodtan valami magasabb, merészebb dolgot, célt Tőle, és nem baj, ha nem vagyok még kész rá, ő majd késszé tesz. A Szentlélek-keresztséget is hasonló módon kaptam meg régen. Utólag több dolgot hallottam, milyen feltételei vannak, hogy valaki a Szentlélek-keresztséget megkaphassa, ezekről a feltételekről én nem hallottam, amikor a Szentlelket hívtam, hogy töltsön be. Pár hónapon keresztül imádkoztam a Szentlélekért, és ezalatt is éreztem a megtisztító erejét, míg végül be nem töltött. Nem kárhoztatott, amiért olyat kértem Tőle, amire még nem voltam kész, hanem elkezdett késszé tenni rá, és késszé is tett. Lehet, ez egy üzenet számomra, hogy mindig valami nagyobb dolgot kell kérnem Tőle (ami persze jó dolog igei szempontból is), amire nem vagyok még kész talán, és Ő késszé fog tenni. Mi az erőfeszítéseinkkel nem sokat tudnánk elérni (persze kell a jóra való törekvés is), inkább csak kérni kell Tőle valami nagyon jó dolgot, és Ő késszé tesz rá.
Melyik atya pedig az közületek, akitől a fia kenyeret kér, és ő talán követ ád néki? vagy ha halat, vajjon a hal helyett kígyót ád-é néki? Avagy ha tojást kér, vajjon skorpiót ád-é néki? Ha azért ti gonosz létetekre tudtok a ti fiaitoknak jó ajándékokat adni, mennyivel inkább ád a ti mennyei Atyátok Szent Lelket azoknak, akik tőle kérik. (Lk. 11. 11-13.)
Alighanem a Szentlélek ajándékaira is vonatkozik, hogy ha kérjük Tőle, megadja nekünk. Ha valami jót, biblikus dolgot kérünk Tőle, nem fog valami rosszat adni helyette.
