Szó szerint kell érteni, hogy "újratöltve". Sokat volt már szó itt Jézus nevéről, de most egy más megközelítés következik.
Aki még nem tért meg, abból is kivált valamit, ha a "Jézus" szót hallja. Mást vált ki belőle, mint bármely más szó. Talán aki nem is hívő, az is legbelül amolyan vigyázállásba rakja magát, ha valaki megfelelő komolysággal mondja ki azt a szót, hogy "Jézus". Ha mondjuk egy nem hívő ember egy olyan rádióműsort hall, ahol minden mondatban előfordul a "Jézus" szó, kellemetlenül kezdi érezni magát, esetleg ki akarja kapcsolni a rádiót vagy el akar menni arról a helyről, mert valami zavarja. Vagy valami más indul el benne belül, amit aztán lehet leplezni, pl. egyházak hibáira, a világ hibáira és sok másra hivatkozni. Régen feltűnt nekem is, talán gyerekkoromban is, hogy a "Jézus" szó más, mint a többi, olyan furcsa "ereje" van, zavarba hoz. Nem teszteltem, de ha nem hívő, ateista emberek előtt is kimondanánk a Jézus szót, vagy olyan hívők előtt, akik nem igazán tudnak róla sok mindent, vagy bármilyen ember előtt, mást váltana ki belőle, mint bármely más szó. Nem látni az emberek fejébe, így nehéz tesztelni a hatást, és nem is biztos, hogy be is ismernék az emberek, hogy mit vált ki belőlük, ha ezt a szót hallják.
Korábban csak arról írtam, hogy ha kimondjuk, hogy "Jézus nevében", az mire lehet jó. De most konkrétan csak a "Jézus" szóra hívnám fel a figyelmet. Tegnap az igehirdető elmondta, hogy ha Jézus nevét kimondják, akkor Jézus megjelenik. Ő ott van benne a nevében. Ezt érzik meg az emberek, ha ezt a szót hallják.
Itt most leegyszerűsítem a dolgot. Nem arról beszélek, hogy úgy kell imádkozni, hogy "így Jézus nevében", "úgy Jézus nevében", csak ha magát a szót mondjuk ki, hogy "Jézus", abban van valami különös. Isten a Fiának nem akármilyen nevet adott, hanem olyan nevet, melyre minden térd meghajol, Mennyen, Földön, és a Föld alatt:
Annakokáért az az indulat legyen bennetek, mely volt a Krisztus Jézusban is. Aki, mikor Istennek formájában vala, nem tekintette zsákmánynak azt, hogy ő az Istennel egyenlő, Hanem önmagát megüresíté, szolgai formát vévén föl, emberekhez hasonlóvá lévén; És mikor olyan állapotban találtatott mint ember, megalázta magát, engedelmes lévén halálig, még pedig a keresztfának haláláig. Annakokáért az Isten is felmagasztalá őt, és ajándékoza néki oly nevet, amely minden név fölött való; Hogy a Jézus nevére minden térd meghajoljon, mennyeieké, földieké és föld alatt valóké. (Fil.2.5-10.)
Talán mindenki tapasztalta még nem hívő időszakából, hogy a "Jézus" valami mást vált ki, mint a többi. Ezt a "valami mást" hívőként fel is használhatjuk. Ha imádkozunk, nyugodtan kimondhatjuk a "Jézus" szót akárhánykor, megszólíthatjuk Jézust, vagy mondhatjuk, hogy "Jézus nevében", vagy bárhogy. A lényeg, ha imánk során használjuk ezt a nevet, annak tudatában, hogy ez mit vált ki, mit váltott ki akár régebben is belőlünk. Ehhez a "valami máshoz", a "Jézus" szóhoz hozzátehetjük imában a kérésünket, így mindjárt más lesz. Nem elcsépelt, vallásos imákat kell mondanunk, hanem kimondhatjuk ezt a nevet mindezek tudatában. Valami mindig történik, amikor kimondjuk ezt a nevet, mely minden név fölött való.
Talán több olyan történetet is hallottam, amikor nem jó szándékú emberek jöttek valakihez, például lopni vagy egyéb kárt tenni. Erre az illető azt mondta nekik, hogy "menjetek innen Jézus nevében!", ők pedig tényleg elmentek. Megijedtek ettől a névtől.
