Egy karácsony, ami más volt, mint a többi
Azon a karácsonyon is eljutott templomba, ahogy minden évben. De az a karácsony más volt, mint a többi. Reggel is szinte érezte már, hogy valami történni fog. Ahogy a templomba belépett, különös békességet érzett, amit a korábbi években nem. A lelkész arról beszélt, miért kellett Jézusnak eljönnie a Földre. Elmondta, hogy minden ember eredendően bűnös, mindannyian bűneink terheit hordozzuk, de ez nekünk fel sem tűnik mindaddig, amíg a bűneinkre Istentől bocsánatot nem kapunk. És, hogy a bűnbocsánathoz csak el kell fogadnunk, hogy Jézus minden bűnünket felvitte a keresztre, helyettünk elszenvedte a büntetést, amit valójában mi érdemeltünk volna meg. Ahogy ezeket a szavakat a lelkésztől hallotta, nagyon különös érzése volt. Úgy érezte, hogy ezek a szavak személyesen hozzá szólnak, és hogy amit a lelkész mond, az úgy igaz, ahogy van, és közben különös békességet érzett, amit azelőtt sosem. Átgondolta: "Tényleg csak ennyit kell tennem? Tényleg csak el kell fogadnom, hogy Jézus az összes bűnömet felvitte a keresztre? Csak el kell fogadnom, hogy helyettem szenvedett a kereszten? Hát én ezt most el tudom fogadni." Az istentisztelet végén egy imát mondott el a lelkész és azt kérte a jelenlevőktől, hogy aki el tudja fogadni Jézustól a bűnbocsánatot, mondja vele együtt az imát. Így is tett, és amikor a templomból hazafelé ment, érezte, hogy valami megváltozott, valami nem az már, mint régen. Úgy érezte, mintha mázsás terhek szakadtak volna le róla és semmihez nem hasonlítható szabadságot és örömöt érzett. "Tényleg igaz, amit a lelkész mondott - gondolta magában. Most már értem, miről szól a karácsony. Sosem értettem a lényegét, de végre megértettem."
Az ima, amit a templomban elmondott ő is a lelkésszel, a következő volt: "Uram, elismerem, hogy eredendően én is bűnös vagyok, mint minden ember. Elismerem, hogy sok bűnt elkövettem. De köszönöm, hogy elküldted Jézust, aki megbocsátotta minden bűnömet és elvette a bűneim terhét is rólam. Én most elfogadom, hogy Jézus az én bűneim miatt szenvedett a kereszten, magára vette a bűneimet és helyettem elszenvedte a bűneim büntetését. Elfogadom Jézus értem hozott áldozatát, befogadom Őt a szívembe. Köszönöm, Uram, hogy megbocsátod minden bűnömet. Én ezentúl nem a bűnöknek élek, hanem Isten akaratának szentelem oda az életem. Ahogy Jézus feltámadt a halálból és most is él, én is feltámadok vele együtt egy új életre, amiben nem a bűnnek szolgálok már, hanem Isten akaratát keresem. Köszönöm a megváltást. Ámen."
Ezt a történetet tegnap írtam.
