HTML

Nameless blog, hiszen a cím részletkérdés

Hitbeli megtapasztalásaimat, gondolataimat gyakran le szoktam írni. Először csak szórakozásból nyitottam a blogot, majd jött az ötlet, hogy ha úgyis leírom a hitbeli dolgokat, akkor miért ne írjam azokat ide a blogba. Bízom benne, hogy aki olvas a blogomból, annak áldáseső fog a nyakába zúdulni és telibekapja őt Isten szeretete, ami ugyebár finoman szólva felülmúlja piciny kis képzeletünket. Na, nem azért bízom ebben, mintha olyan ügyes lennék a blogírásban, hanem azért, mert az áldáseső egyrészt mindenkinek mindig jól jön, másrészt meg hátha Isten van olyan kegyelmes, hogy a "grafomániámat" valami értelmesre felhasználja. A Szentlélek könnyeket felszárító és terheket a vállunkról leemelő szeretete ragyogja be a blog olvasóinak bensőjét, ahogy a felkelő Nap egy téli reggelen beragyogja a hóval fedett friss, csillogó tájat!

Friss topikok

Segítség - de valójában kinek?

2011.11.18. 13:26 Czimby

Elgondolkoztam és arra figyeltem fel, hogy az utóbbi időben többen kérnek tőlem segítséget, ami miatt talán kissé elkötelezettnek érzik magukat velem szemben, hogy ennyit segítek nekik, de ha az én szemszögemből nézzük, én ezt az egészet teljesen másképp élem meg. Akik segítséget kérnek tőlem, nem tudhatják, hogy valójában ők segítenek nekem nagyon sokat azzal, ha hozzám fordulnak. Bizonyára kellemetlenül érzik magukat, amiért "igénybe vesznek" engem, pedig erre semmi okuk nincs.

Az utóbbi időben néha megkeres egy volt évfolyamtársam, hogy segítsek neki a házi feladataiban, a németben. Többször szabadkozott, hogy nagyon rabolja az időmet. Pedig nekem nagy hasznom van abból, hogy segítek neki. Vizsgára készülök németből, így nagyon hasznos számomra, ha ez idő alatt is a némettel foglalkozom, és erre magamtól nem biztos, hogy rászánnám az időt. Közvetve egyéb hasznom is származik ebből a segítésből, lényegében ezzel a segítéssel függ össze egy szabadulásom, egy bizonyos dologtól, tehertől szabadultam meg így, amitől már nagyon sok éve próbáltam azelőtt hiába megszabadulni. Közben egyéb dolgokra is tanít az Úr, ahogy segítek az évfolyamtársamnak, ahogy tartom vele a kapcsolatot. Persze, a csoporttársam erről semmit nem tud, bizonyára nem érzékel belőle semmit, neki csak annyi jön talán át az egészből, hogy "rabolja az időmet". Az még a "poén" az egészben, hogy az évfolyamtársam szeretné majd egy ajándékkal meghálálni nekem a sok segítséget - pedig ebből a segítségből nekem eddig több hasznom volt, mint neki, szinte felbecsülhetetlen hasznom volt belőle, de ő csak még jobban meg akar engem áldani.
Tegnap megkeresett valaki a gyülekezetből, hogy egy angol nyelvű videót kéne lefordítani, és meg tudnám-e neki csinálni. Itt megint talán az jön le az illetőnek, hogy "rabolja az időmet" és esetleg elkötelezve érzi magát felém, pedig ebből is óriási hasznom lesz, ha megvalósul: angolból fogok záróvizsgázni nemsokára, és van egy olyan feladatrész, amikor egy negyedórás angol nyelvű videót kell megnézni és azzal kapcsolatban feladatokat megoldani. Talán ez a vizsgarész tűnik a legnehezebbnek számomra, mert az angol nyelvű beszédet nem mindig könnyű megérteni és sokat kell rá készülni. Talán érthető, hogy azzal, ha ennek a tesónak segítek, igazából én járok a legjobban, nem is ő.
Egy másik dolog, hogy tegnap egy tanítványnál voltam órát adni, de az óra elmaradt. Értelmezhetném úgy ezt, hogy kb. másfél óra kiesett a napomból, mert hiába mentem el oda és onnan vissza. Ennek a tanítványnak van egy betegsége, ami pont tegnap jött elő. Emiatt is neki mindenképpen az kell, hogy én menjek hozzá órát adni, amit már talán nem minden tanár vállal be, de én pont azt szeretem, ha nem itthon kell az órát megtartani, szeretek kimenni itthonról, szeretek sétálni, gyalog elmenni messzire. Talán a tanítvány kellemetlenül érezte magát, amiért (az ő szemszögéből) hiába tettem meg az utat oda és vissza, az én szemszögemből viszont nagyon jó volt az a séta, mert az ilyen sétáimat is az Úr felhasználja és közben tudok pl. imádkozni, a dolgait jobban megérteni, gyakran személyes vezetést is ad az életemre nézve, stb. Így volt ez tegnap is: látva a tanítvány betegségét, kicsit ledöbbentem, hogy milyen dolgokon mennek keresztül egyes emberek, az Úr megérintett és elgondolkoztam arról, hogy mit akar az Úr velem és hogy én mit akarok. Talán ennek is köszönhetem, hogy este aztán néhány dolgot le tudtam tenni az Úr elé, le tudtam leplezni dolgokat, amik szintén évek óta nehezítik az életemet, de pontosan megfogni ezeket a dolgokat addig nem tudtam. Ha a tanítvány szemszögéből nézzük, ő talán csak úgy látja az egészet, hogy én nagy szívességeket teszek neki, még el is megyek hozzá, ráadásul ezennel hiába, míg az én szemszögemből ez a séta egy nagy pozitívum volt, semmi más.
Elgondolkoztam arról is, hogy talán leginkább az anyagi dolgok miatt fontos nekem, hogy órákat adjak. Mégis, ezt az óraadást mintha valami teljesen másra akarná az Úr felhasználni. Viszont dolgozni, pénzhez jutni is kéne, mert anélkül nem lehet megélni, mégis, mintha az Úr valami mást akarna. Még nem értem teljesen, mit akar, de remélem, hamarosan megértem.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://nameless.blog.hu/api/trackback/id/tr663393985

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása