Éppen a gyüli épületében ügyködtünk valamit, amikor arra a meglehetősen banális dologra figyeltem fel, hogy egy bogár bejött az ablakon keresztül, de a kifelé vezető utat már nem találja. Többször megfigyeltem, hogy a legyek és mindenféle bogarak az ablaküvegen keresztül akarnak kirepülni és ezen erőlködnek hosszú időn át. Nem tudják hová tenni, hogy látható előttük minden, ami kint van, de mégis ott van egy láthatatlan valami, ami elállja az odavezető utat. Csak az üveg mentén röpködnek, addig, ahol az üveg véget ér, eszükbe nem jut, hogy az üveget megkerülve tovább repüljenek, pedig pont így tudnák a kifelé vezető utat megtalálni, amikor az ablak nyitva van.
Ma is azon igyekezett egy bogár, hogy a tágra nyitott ablak üvegén keresztül átrepüljön. Miután ez nem sikerült neki, nem azt próbálta meg, hogy az ablakot megkerüli, hanem beljebb repült a teremben. Furcsa, hogy ilyen pofonegyszerű dologra nem jön rá, hogy ha kicsit arrébb menne, akkor ki tudna menni. Nyilván a bogarak saját "gondolkodásmódja" nem teszi lehetővé, hogy ezt a helyzetet felismerjék és megoldják.
Szerintem ezzel mi is gyakran hasonlóan vagyunk. Arra akarunk menni, amerre úgy gondoljuk, van egy út, mert azt tapasztaltuk, arra mindig szokott út lenni. De van, hogy még sincs út, nagy meglepetésünkre, és ezt nem értjük, és nem jut eszünkbe, hogy egy elsőre értelmetlennek tűnő, de mégis teljesen nyilvánvaló utat válasszunk helyette. Ugyanezt éltem át akkor, amikor a sofőr váratlanul azt mondta, hogy a busz nem megy tovább, szálljunk le (amiről itt írtam). A jól megszokott út el lett zárva, én pedig elsőre csak azt tudtam volna elképzelni, hogy erre megyek tovább. Aztán tettem egy kitérőt, hogy szórakozásból fényképeket készítsek, és végül így sokkal hamarabb meg is érkeztem.
Érdemes néha "kitérőket" tenni, kicsit lazábbra venni a dolgot, nem a fontos tennivalóinkkal foglalkozni csak. Van, hogy a fontos tennivalóinkat is előbb tudjuk így elintézni, mintha csak a tennivalók körül forognánk. Olykor talán csak az ilyen kitérők által találjuk meg az egyetlen kivezető utat egy helyzetből, a megoldást egy adott problémára. Úgy tapasztalom, néha habozik az ember, hogy valamit megtegyen, ami amúgy nem szokott a hétköznapok része lenni, pedig ha ezt mégis megtenné, olyan ajtók nyílnának meg, amikre nem is gondolunk. De úgy is megközelíthetném ezt a jelenséget, hogy az ember csak végzi a napi teendőit, munkába megy, stb., és közben meglepetések érik. Néha spontán megteszünk valamit, amit addig nem tettünk, és meglepetés ér minket ilyenkor.
