HTML

Nameless blog, hiszen a cím részletkérdés

Hitbeli megtapasztalásaimat, gondolataimat gyakran le szoktam írni. Először csak szórakozásból nyitottam a blogot, majd jött az ötlet, hogy ha úgyis leírom a hitbeli dolgokat, akkor miért ne írjam azokat ide a blogba. Bízom benne, hogy aki olvas a blogomból, annak áldáseső fog a nyakába zúdulni és telibekapja őt Isten szeretete, ami ugyebár finoman szólva felülmúlja piciny kis képzeletünket. Na, nem azért bízom ebben, mintha olyan ügyes lennék a blogírásban, hanem azért, mert az áldáseső egyrészt mindenkinek mindig jól jön, másrészt meg hátha Isten van olyan kegyelmes, hogy a "grafomániámat" valami értelmesre felhasználja. A Szentlélek könnyeket felszárító és terheket a vállunkról leemelő szeretete ragyogja be a blog olvasóinak bensőjét, ahogy a felkelő Nap egy téli reggelen beragyogja a hóval fedett friss, csillogó tájat!

Friss topikok

Keskeny út - valami új

2011.06.15. 20:12 Czimby

Van, hogy az ember megszokja a jól bevált utakat: egy éven keresztül egy bizonyos úton jártam pl. suliba, naná, hogy ma is úgy fogok. Minek változtatna ezen az ember, amikor másik út ennél csak bonyolultabb lehet - látszólag?

Szokásos félórás utamat tettem éppen a suli (kollégium) felé a busszal. A busz ablakából, mint mindig, most is megakadt a szemem a hegyeken az egyik megállónál. Arra gondoltam, milyen jó lenne innen fényképet készíteni a hegyekről, de hát buszról (ablaküvegen át) nem igazán célszerű. Viszont az elmúlt egy év alatt soha nem fordultam meg arrafelé gyalogosan. Az is átsuhant az agyamon hirtelenjében, hogy egyszer rá kéne szánnom egy kis időt és elsétálni arra. Pár másodperc múlva a sofőr megszólal, hogy sajnos nem tud tovább menni, szálljunk le.
Leszálltam ott, ahol gyalog még nem fordultam meg soha, különös élmény volt. Megnéztem a megállóban, jár-e arra más busz, ahova én megyek és úgy láttam, hogy nem, és azt is láttam, hogy még kb. 5 megálló innen a kollégium, ami lehet, hogy gyalog kicsit sok lesz. Nagyon nem zavartattam magam és egyáltalán nem is aggódtam, inkább örültem, hogy most lefényképezhetem a hegyeket végre.

A fényképezés után gyalogosan elindultam abba az irányba, amerre szerintem menni kell. Gondoltam, ha már gyalog járok erre, felderítem kicsit a terepet és készítek még fényképeket útközben. Kb. egy megállóval később láttam egy kis mellékutat, ami a hegyek felé vezet és gondoltam, elmegyek arra, onnan biztos még szebb fényképeket tudok csinálni a hegyről. Nagyon nem zavart, hogy másnap reggel vizsgázom és nem tudok semmit, és az sem, hogy kicsit nehéz utazótáskámat is hurcolom magammal kitérőm közben. Elég lejtős úton indultam el a hegy felé és tisztában voltam azzal, hogy ezen az úton majd visszafele is fel kell jönnöm a batyummal együtt.

Odalent csináltam is szép képeket, majd próbáltam még tovább menni, hogy még arrébb esetleg lehet-e még szebb képeket fényképezni. Elkalandoztam eredeti úticélomtól, a kollégiumhoz vezető úttól, de valahogy egyáltalán nem aggódtam. A kissé elhagyatott helyen találkoztam valakivel, akit megkérdeztem, hogy ha egyenesen megyek tovább, akkor is elérek-e vissza a főútra. Ő azonban jobb megoldást javasolt: ha tovább megyek az elhagyatott úton, a "lejtőn", akkor a kollégiumhoz érek. Ezen kicsit meglepődtem, aztán elindultam tovább arra.

Meglepően gyorsan (kb. 5 perc alatt) odaértem, ahova még azt hittem, legalább fél óra gyaloglás kell. Azt hittem, az az 5 megállónyi távolság még elég nagy. Eléggé csodálkoztam, amikor ezen a rövid úton hirtelen a kollégiumi épületek között lyukadtam ki. Hirtelen nem is tudtam felfogni, hogyan kerültem oda.

Az elmúlt egy év alatt szépen feltérképeztem a környéket, ahol lakom és azt hittem, minden létező utat ismerek már. Soha nem tűnt fel, hogy egy eldugott helyről nyílik egy pici ösvény még, amin a városba lehet eljutni. Ha ezt tudtam volna, arra is elsétáltam volna időnként.

De, mivel ez az utolsó alkalomnak tűnik, hogy a kollégiumba jöttem (utolsó vizsgám), erre már nem lesz lehetőség. Ki gondolta volna, hogy arra ott van egy pici út? Ez az eset felidéz bennem egy másik esetet, amit most nem írok itt le: akkor az utolsó (előtti) hét volt a szorgalmi időszakból, amikor volt egy olyan húzásom, amit aztán sajnáltam, hogy nem tettem meg minden héten azelőtt*. Szeretnék máskor is elsétálni arra, amerre ma - és szeretném, ha megismétlődne az is, ami az utolsó héten történt. Persze ki tudja, hogy alakul, még akár meg is történhet, Istennél ez is lehetséges, nem tudni, mi a terve a jövőben.

* Most, 2017. március 18-án újra elolvastam ezt a bejegyzést és kiegészítem: A másik eset, amit akkor nem írtam le: "volt egy olyan húzásom, amit aztán sajnáltam, hogy nem tettem meg minden héten azelőtt". Az utolsó héten alakult úgy, hogy egyik előadás után valamiért odamentem egy lányhoz, kérdezni tőle valamit. Iránta kicsit többet is éreztem. Miután kérdeztem tőle, spontán tovább mentem vele, arrafelé, ahova ment, egy másik épületbe egy másik órára, és út közben beszélgettünk. Ez az, amit utána sajnáltam, hogy korábban nem tettem meg többször is.

Tudom, mit akar mondani nekem ezzel az esettel az Úr. A szokásos, jól bevált utak, dolgok néha megváltoznak, néha változást akar hozni beléjük. Az ember ezeket az új utakat elsőre bonyolultnak látja, komplikáltabbnak, mint az eredeti, jól bevált utat, sokszor észre se veszi, hogy arra is vezet út. Aztán az ember spontán módon mégis nekivág egy ilyen útnak, minden aggódás nélkül - és kiderül, sokkal rövidebb, egyszerűbb, mint gondolta volna. Először az ember idegenkedik a Szentszellem újításaitól, de aztán kiderül, sokkal egyszerűbb így, mint gondolta volna.
Ez az eset emlékeztet arra is, amikor spontán módon a szemetet vittem le (erről ebben a bejegyzésben írtam): amilyen spontán módon elindultam ma ezen az új úton, olyan spontán módon fogtam meg akkor az ajtó előtt a szemeteszsákokat és indultam el velük lefele. Lefele út közben persze "hülyének néztem magam", hogy mit fogok ezekkel a zsákokkal csinálni, hova fogom eldobni egyáltalán, aztán aggódásom hiábavaló volt, mert nyitva volt (kivételesen) az ajtó, ahol a szemetet ki lehet vinni. Most is, először azon voltam, hogy a lejtőn majd visszamegyek, később derült ki, hogy a legjárhatatlanabbnak tűnő út sokkal rövidebb.
Érdekes, hogy spontán, minden aggódás nélkül teszek néha olyan dolgokat, amiket  más talán nem tenne a helyemben, én sem tudom, miért teszem, és ezekből a dolgokból az sül ki, hogy egy nyitott ajtót találok ott, ahol nem is gondoltam volna. (Erre némiképp emlékeztet az is, amit régebben ebben a bejegyzésben írtam le.)
Pár hónapja beszélt nekem egy tesó a spontaneitásról, annak előnyeiről, azzal szemben, hogy én nagyon szeretem előre jól megtervezni a dolgaimat. Most értettem meg, miről is beszélt. Viszont ha azzal kapcsolatban is be fog jönni a spontaneitás, amire ő értette - az félelmetes, döbbenetes lesz.
Még azt tenném hozzá, hogy közvetve a fenti "sulibamenős" eset által segített abban az Úr, hogy nyitottabb legyek az emberek felé, ami nálam nem éppen szokott működni. Hogy ez pontosan hogyan is történt, maradjon egyelőre az én titkom.

A keskeny út kapcsán az itt leírt eset felidézi két másik, évekkel ezelőtt történt esetemet. Az egyik egy álom volt, amiben szintén egy "batyut" cipeltem, amit ott azonban félúton elhagytam. A másik egy valós eset volt, amikor hegyről jöttem lefele és így olyan úton mentem, ami nem is tudtam, hova vezet, csak feltételeztem, hogy arrafele vezet, amerre menni akarok. (Erről itt írok tömören, a bejegyzés vége felé csak.) Itt is felmerült a halvány lehetősége annak, hogy visszamegyek a meredeken a hegyre, de ez legalább olyan lehetetlennek látszott, mint az útnak alig nevezhető, szűk úton menni.

Szólj hozzá!

Címkék: út vezetése keskeny szentszellem

A bejegyzés trackback címe:

https://nameless.blog.hu/api/trackback/id/tr462987060

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása