A szeretetben nincsen félelem; sőt a teljes szeretet kiűzi a félelmet (1Jn.4.18.)
Régebben mondogatták a gyüliben, hogy a hit is kiűzi a félelmet, ez logikusan is hangzott, de igazán ezt csak ma értettem meg.
Időnként úgy alakul az ember élete, hogy olyan dolgok történnek, amiben egyértelműen Isten vezetését lehet felfedezni. Pl., nemrég sok dolgot átadtam Istennek, hogy ha akarja, vegye el azokat az életemből. Ezután valami megváltozott bennem, valahogy más lettem. Ez a "más lettem érzés" úgymond nem maradt magára, hanem történt valami nem sokkal utána, ami ezt a megváltozott állapotomat "stabilizálta". Ez a valami, ami történt, tekinthető lehetne csupán egy hétköznapi dolognak, de így, ebben a szellemi megvilágításában egyértelmű, hogy valami teljesen másról, valami Istentől való dologról van szó. Ha hétköznapi dolognak tekinteném, aggódhatnék emiatt a valami miatt: mi lesz ebből vagy mi nem lesz ebből? Mert nem tudhatjuk előre emberileg, kisülhet ilyenből emberi tapasztalatok és elméletek szerint pozitív és negatív is. Viszont tudom, hogy mik voltak az előzmények: dolgaim átadása Istennek, aminek következtében Ő megváltoztatott bennem valamit, és ez a megváltoztatás azóta is tart, és látható, a fizikai világban érezhető módon is folytatja ezt a munkát azóta. Erről a látható dologról lehetne mondani, hogy aggódással is lehetne fogadni, hogy mi lesz ebből. Én is hozzáállhatnék így ehhez a dologhoz, ilyen materialista módon. Azért nem ezt teszem, mert átéltem, hogy mik történtek velem egy életátadás után, és hogy ebbe hogyan illik bele az, ami miatt aggódhatnék, ha csak a láthatóra néznék.
Talán nehéz követni mindezt, mert nem írok konkrétumokat, hiszen életem kis személyes dolgait nem szeretem itt felfedni. De a lényeg, hogy pl. egy életátadás után olyan, nem látható dolgok történhetnek, amik után az ember nem a láthatóra, hanem a láthatatlanra néz abban, ami történik vele. Ilyenkor nem aggódik a következmények miatt, hogy mi lesz. Amikor sikerült a láthatatlant így megragadni és innen szemlélni az életünk folyását, és ezért nem aggódni, akkor egy teljesen új rálátásunk nyílik az életünkre, hit által. Ez a hit ezért a félelmet is kiűzni.
Közismert, hogy a teljes szeretet kiűzi a félelmet. A hit és a szeretet valamiféle kapcsolatban vannak egymással ezek szerint. A szeretet sem önmagát szereti elsősorban, hanem másokat, és az én esetemben ez a hit úgy kezdődött, hogy nem a saját dolgaim voltak fontosak számomra, hanem ezeket átadtam Istennek. Mindkét esetben tehát valami olyasmiről van szó, hogy nem én magam vagyok a legfontosabb magam számára. Sőt, a hitet és a szeretetet kiegészíti a remény is:
Most azért megmarad a hit, remény, szeretet, e három; ezek között pedig legnagyobb a szeretet. (1Kor13.13.)
Hit által tehát reményem van arra, hogy nem rossz, hanem jó fog kisülni abból a dologból, amibe pl. egy odaszánás következtében "keveredtem".
