Egy karizmatikus "tévtanításról" - avagy: Inkább áldjon meg túláradóan az Úr és adjon meg dolgokat, amikre vágyom, mintsem hogy én próbáljam megszerezni magamnak ezeket a dolgokat a saját, olykor bűnös módszereimmel (merthogy a szükség nagy úr)
Mivel nem karizmatikus hátterű vagyok, hallottam róla, ilyen közegben mit gondolnak bizonyos karizmatikus tanításokról. És írtam itt nemrég arról, hogy nekem mi a problémám ezekkel a tanításokkal. Nagy ügyet talán sosem csináltam belőlük: amit nem értettem, azzal nem foglalkoztam, majd megértem, ha eljön az ideje.
Itt meg egy karizmatikusnak tűnő megtapasztalásomról írok, és később azt is leírom, hogy mi volt benne a "hiba".
Szóval, rövidre fogva, ezek a karizmatikus dolgok azért nem működnek, ha nem működnek, mert (tapasztalatom szerint) vagy valami bálvány van az életemben, amitől sorsom jobbra fordulását várom vagy ami úgy gondolom, jobban meghatározza a sorsomat, mint Isten, vagy elzárkózom attól, hogy a Szentlélek vezetésével együttműködjek.
Sokan valahogy "írtóznak" már eleve is ezektől a "tévtanításoktól", pedig ha jobban belegondolunk, nagyonis jók. Az embernek vannak mindenféle szükségletei, amikkel valamit muszáj kezdeni: kell enni, fel kell venni valamit, hogy a legfontosabbakat említsem. De ennél jóval több szükségletünk van, amiket csak akkor veszünk észre, ha valami miatt nincsenek betöltve. Az egészségre is minden ember jogosan vágyik, meg pl. az sem utolsó, ha nincsenek az ember nyakán olyan megfigyelők, akik minden lépését feljegyzik, vagy vallásszabadságát vagy egyéb dolgokban való szabadságát korlátozzák, és még sorolhatnánk. Ha ilyen problémái akadnak az embernek, hogy valamiben szükséget szenved vagy korlátozva van, több lehetőség kínálkozik a megoldásra: ha nincs étel vagy ruha, lehet pl. lopni, hogy legyen. Ha valahogyan korlátoznak minket, fel lehet lépni drasztikus módszerekkel, lehet lázadni, stb. Szóval lehet a világban, a világ módszereivel megpróbálni megszerezni azt, ami úgy érezzük, hiányzik nekünk. Vannak ártatlannak tűnő megszerzési módszerek, de igazából nem tudhatjuk, melyik módszerrel ártunk valakinek, mert olyan mélyen nem látjuk át a dolgokat és tetteink következményét. Nem jobb tehát Istenhez fordulni és Tőle kérni, hogy töltse be szükségeinket, nyisson meg számunkra kapukat?
