Sokat gondolkodtam azon, hogy amikor azt a bizonyos angyalt láttam, amelyik megszabadított, miért volt zavaros számomra, hogy mi történt, és miért éreztem úgy, mintha az ismerősöm lenne az "angyal", akivel azelőtt beszéltem. Régebben is volt egy esetem, amit itt nem írtam le a blogban, amikor szintén láttam valamilyen szellemi lényt, ez azonban határozottan félálomszerű állapotban volt, amikor pihentem, feküdtem. Itt is pozitív tulajdonságokat éreztem ebben a lényben (pl. ártani nem akarás, szeretet), és a bűneim miatt kellemetlenül éreztem magam, amikor a lényt magam előtt láttam. De itt is zavaros volt számomra, hogy kit/mit láttam, mert ez a lény egy ismerősömre is emlékeztetett.
Most már kezdek arra is hajlani, hogy mindkét esetben Jézust láttam, és azért volt számomra zavaros, hogy kit is látok, mert az említett két ismerősöm túl fontos, központi helyet töltött be abban az időszakban az életemben. Amikor valaki/valami túl fontos, az azt jelenti, hogy bálvány. A bálvány pedig egy olyan dolog, aminek legalább akkora jelentőséget tulajdonítunk, mint Jézusnak. Amikor Jézus is és más dolgok (nálam: más személyek) is nagyon fontosak, akkor nem tudom Jézust igazán olyannak látni, amilyen, mert egyszerre van középpontban Ő is és a bálvány is. Talán ezért nem is tudna pillanatnyilag Jézus úgy megjelenni nekem látható módon, hogy egyértelműen felismerjem, mert sajnos bálványok is vannak az életemben, és a megjelenésekor részben Őt fogom látni, részben a bálványt. Ahhoz, hogy Jézust tényleg meglássuk és felismerjük, meg kell tisztítanunk magunkat! Kérdezhetnénk, Jézus miért nem jelenik meg személyesen az embereknek, bár nem is cél az, hogy ebben a világkorszakban így megjelenjen. Azért sem jelenik meg, mert nem ismernénk fel, nem vagyunk hozzá elég tiszták. (Már aki, én nem voltam az ezek szerint, más lehet, hogy igen.) Ha meg is jelenik, nem olyannak látjuk, amilyen valójában, hanem amilyennek mi magunk állítjuk be, bálványainktól függően: amit a bálványtól szeretnénk megkapni, azt nem látjuk benne Jézusban, hogy Őtőle kaphatjuk meg, mert nem Őtőle várjuk. Pedig Jézusnál van minden, amire szükségünk van. Ha bálványokat imádunk és bálványoktól "szívjuk le" azt, ami kell nekünk, Jézust kevesebbnek fogjuk látni, kevésbé fogjuk Őt olyan szerető Istennek látni, aki megad mindent, amire szükségünk van, mert nem Tőle várjuk azt, hanem a bálványoktól. Szerintem ezért is lehet különféle vallásokban, hogy Jézusban nem azt látják, aki annyira szereti őket, hogy az életét adta értük, mert nem Őtőle várnak valamit, amire szükségük van, más módon igyekeznek bizonyos szükségeiket az ilyen emberek betölteni. Az ilyen vallásokban Jézus nem egy olyan Isten, aki közel jön az emberhez, egészen közel, annyira szereti, hanem inkább egy megfoghatatlan, misztikus személy lehet, vagy csak egy próféta. Más vallásban tudtommal nincs olyan kijelentése az istennek, hogy "mindenem a tiéd", pláne nem válik ez kézzelfogható tapasztalattá, valósággá - ilyen esetben az ember valami más módon próbálhatja összekapargatni azt, amire szüksége van, már ha egyáltalán megpróbálja, nem pedig beletörődik, belenyugszik a helyzetbe vagy valami hasonló.
Eléggé utálatos dolog Isten előtt a bálványimádás és nem szívesen "dicsekszik" ilyennel az ember, de most már tudom, hogy mire kell jobban odafigyelnem. Isten most rámutatott erre, és hál Istennek nem elvet magától emiatt, hanem segít, hogy ne legyek ilyen többé, hanem megtisztuljak.
Ne csinálj magadnak faragott képet, és semmi hasonlót azokhoz, a melyek fenn az égben, vagy a melyek alant a földön, vagy a melyek a vizekben a föld alatt vannak. (2.Móz. 20.4.)
(Annyit még hozzá kell tennem utólag, hogy nem feltétlen jelent bálványimádást az, amikor Isten nem teljesen közvetlenül szól hozzánk, hanem az életünk természetes velejárói közül felhasznál valamit, hogy szóljon hozzánk. Az élet természetes velejárói szükséges dolgok, nem feltétlen rosszak, nem feltétlen bálványok, csak ha túlzásba visszük őket.)
