Több bejegyzésem szól az emberi problémákról. A legutóbb itt írtam róla, konkrétabban a démonokról, akik kilátástalannak állítják be az ember számára a helyzetet, a problémát, illetve az angyalokról és Istenről, akik a problémából mindig a kiutat akarják megmutatni és a kilátástalanság érzését megszüntetni.
A végén még valaki azt gondolja, hogy sok problémám van, amiért Isten ilyen sokat szól hozzám a témával kapcsolatban. Mindegy, ki mit gondol, a személyes dolgaimról, mint tudjuk, nem szeretek itt írni. :D Most kapóra jön az a közhely, hogy problémái mindenkinek vannak.
Igen, nekem is vannak, és néha eluralkodnak rajtam, máskor meg tudomást sem veszek róluk. Egy olyan időszak van mögöttem (és ez az időszak pár napja zárult le, rövidesen le is írom, hogyan), amikor pár hónapig jobban eluralkodtak rajtam a problémák, mint valaha. Hogy ez pontosan mit is jelent, abba természetesen nem mennék bele. Volt, hogy szólt hozzám valamit a Szentszellem, de nem érdekelt, nem tudtam komolyan venni, azt mondtam, hagyjon békén és volt, hogy a szava ellenére cselekedtem. Az istentiszteletek, igehirdetések, dicsőítő énekek is "kevesebbet" (olykor semmit se) jelentettek számomra. Többet nem írnék erről az állapotról.
Vasárnap este megint nagyon megterhelve éreztem magam. Egyik ismerősömmel pár percet beszélgettem MSN-en, semmi komoly téma nem volt, csak viccelődtünk, és ettől a beszélgetéstől nagyon jó kedvem lett. Miután elköszöntünk egymástól, írtam neki egy e-mailt, amiben megköszöntem neki a beszélgetést és írtam, hogy tényleg sokat segített most vele. Ahogy az e-mail utolsó sorait írtam, történt valami, azóta se értem pontosan, hogy mi: volt egy látomásom. Nem a külvilágban láttam, hanem valahol "belül": egy emberi alak volt mellettem, kinyújtotta felém a kezét, hozzám ért és talán megsimogatott. Ebben a pillanatban azt éreztem, hogy az a teher, ami rajtam van, egyszerre leszakad rólam. Egy darabig azt hittem, hogy képzelődöm és hogy az ismerősömet képzeltem oda magam mellé, akinek az e-mailt írtam. De valami nagyon furcsa volt, ami miatt ennek többnek kell lennie, mint puszta képzelődésnek, mert túlságosan nagy volt a változás, miután a terhek leszakadtak rólam. Másnap kezdtem csak el gondolkozni azon, hogy mi is történt és hogy ki/mi is lehetett az a lény, aki/ami hozzámért. Óriási szeretet, szelídség, megértés, együttérzés volt ebben a lényben, ezt nagyon tisztán és erősen éreztem. Azt is éreztem régebben, hogy az említett ismerősömben is megvannak ezek a tulajdonságok - na de ilyen erősen? Nem tudom, mi történt pontosan, lehet, hogy egy angyal volt? Talán ez a legvalószínűbb, de hihetetlen számomra, még mindig nem tudom teljesen kizárni, hogy nem képzelődtem.
Nagyon határozott, kézzelfogható hatása volt ennek a látomásnak, vagy nem tudom minek nevezzem. Volt másnap gyülekezeti alkalom, amire el is mentem, és teljesen más volt a dicsőítés, én is be tudtam kapcsolódni és hosszú idő után újra éreztem az Úr jelenlétét. Rögtön a látomás után tudtam felszabadultan imádkozni. És azóta is más. Nincs már ott az a valami, ami előtte ott volt, amit nem is szeretnék körülírni, hogy milyen.
Eszembe jutott egy pár évvel ezelőtti blogbejegyzésem (Paraklétosz, 2008. ápr. 6.), amiben egy az egyben leírtam azt, ami most történt velem: "Amikor odajön hozzád és megkérdezi, mi fáj, talán már nem is kell válaszolni a kérdésre, mert szeretete, simogató keze a terhet a válladról egyből leemeli."
Egy másik, régebbi blogbejegyzésemben is találtam valami érdekeset (Két álom - az emberi problémákról, 2009. júl. 11.). Egy álmomban valamilyen keresztény összejövetelen voltunk, és minden emberhez tartozott egy vezető, aki segítette különböző dolgaiban, problémáiban. Ez a vezető talán lelkigondozóhoz volt hasonló, de nem teljesen az volt, inkább valamilyen segítő-szerűség. Elképzelhető, hogy ő is egy angyal volt? Nem sok fogalmam van az angyalokról, de elképzelhető, hogy mindenki mellett ott van egy angyal, aki segíti a problémáiban, megoldást akar mutatni reménytelen helyzetekben. És talán barátokon, testvéreken, különböző embereken keresztül is "működhetnek" ezek az angyalok. Nem tudom, csak annyit tudok, hogy történt valami, újra reménység töltött be, újra érezni tudom az Úr jelenlétét, újra elhiszem, hogy szeret és jót akar nekem, és imáimban ezekért előre hálát tudok adni most már.
