Az elmúlt pár nap alatt volt két álmom. Kicsit talán furcsa, hogy az Úr ilyen módon szól hozzám, de hiszem, hogy ezek az álmok Tőle voltak.
Pár napja álmomban valamilyen keresztény alkalmon voltam, pontosan nem tudom, hogy min, egy táborhoz hasonló lehetett. Voltak kiscsoportos foglalkozások, talán minden emberhez tartozott egy vezető, aki segítette különböző dolgaiban, problémáiban. Ez a vezető talán lelkigondozóhoz volt hasonló, de nem teljesen az volt, inkább valamilyen segítő-szerűség. Eszembe jutott akkor egy olyan problémám, ami gyakran elég erőteljesen kihat az életemre, de az utóbbi időben eléggé kikerült a középpontból számomra. Ez a probléma a hétköznapokra is valamilyen szinten kihatással van, de határozottan szembe kéne vele néznem, ha bizonyos nagyobb lépéseket tennék annak érdekében, hogy teljesebb életet élhessek. Ez a probléma akkor előjött, talán a "vezetőm" hozta elő, és akkor annyira szíven érintett ez a problémám, hogy sokáig csak sírtam az Úr előtt álmomban.
Mára virradólag pedig azt álmodtam, hogy valamilyen keresztény alkalmon vagyok újra, de most másmilyenen. Voltak ott emberek, arra emlékszem, és Isten szólt hozzám. Nem tudom, egy embert használt-e fel ott, hogy szóljon hozzám, vagy közvetlenül hozzám szólt. Azt szólta hozzám, hogy tegyek úgy, viselkedjek úgy a problémás szituációkban is, mintha ez a probléma nem lenne, azaz ne féljek úgy viselkedni, aminek az ellenkezőjére a probléma késztet. Persze ezt csak úgy lehetne igazán megérteni, ha leírnám most, hogy mi ez a probléma. Mindenesetre úgy érzem, ez a válasz akkor az Úrtól valóban válasz volt számomra, utat mutatott, hogy mit kezdjek ezzel a problémámmal. Emlékszem, dicsértük akkor ott az Urat és a nagy dolgaiért adtunk neki hálát. Valaki talán olyasmit mondhatott, hogy "Ímé, mily csodálatos az Úr, adjunk hálát neki, dicsérjük őt!"
