Itt írtam erről a témáról már.
Van, hogy munkálkodunk, tesszük, amit tehetünk, imádkozunk valami dologért, stb., és látszólag ugyanott vagyunk nagyon régóta és semmi nem változik (erről a témáról pedig itt írtam). Furcsamód egy számítógépes játékon keresztül mutatott rá az Úr arra, miért van szükség türelemre.
A következő számítógépes játéknál az a cél, hogy az összes utat bejárjuk, illetve a négyzeteket bekerítsük:
Mint látható, pontot csak akkor kapunk, ha egy négyzetet bekerítettünk. Az első szinten jól látható, hogy a játékos nagyon sok területet bejárt már és már csak nagyon kevés hiányzik, mégis nulla a pontszáma. A legpraktikusabb, leggyorsabb megoldást választotta a játékos, először a függőleges utakat járja be, és így még egyetlen négyzetet sem kerített be, annak ellenére, hogy a bejárandó területnek legalább a háromnegyedét bejárta. A "szüret" a végén történik, végigmegy a játékos a még kimaradt területeken is vízszintesen, és így egymás után keríti be sorozatban a négyzeteket, egyszerre akár kettőt is.
Szóval úgy tűnhet, eddigi munkáldokásunknak abszolút semmi értelme, sokat tettünk, és ott vagyunk a nullán. Pedig valójában nem a nullán vagyunk, mert nagyonis sokat tettünk már azért, hogy közelebb legyünk az egyhez, csak még nincs semmilyen kézzelfogható eredménye. A fenti játékból is lehet látni, hogy olykor valaki előbbre van nulla ponttal, mint ha néhány pontot már szerzett volna, mert a nulla pontról hirtelen nagyon sok pontot lehet szerezni. Ez gyorsabb is, mint ha külön-külön az egyes lépésekre figyelnénk csak.