Karácsony szenteste abban a rendkívüli eseményben lehetett részem ilyen ünnepen, hogy azon kapom magam, belül a Szentlélek szólni akar hozzám: éreztem belül, hogy hangja már szól. Éppen az ajándékokat csomagoltam be és közben mindenfélére gondoltam, emberekre, barátokra is, és amikor egy keresztény testvérre gondoltam, éreztem, hogy mutatni akar valamit a Szentlélek ővele kapcsolatban. Gyorsan befejeztem, amit csinálok, majd tollat, papírt ragadtam és elkezdtem írni, amit a Szentlélek mond.
Nos, többször hallottam már, hogy amikor az Úr szólni akar valakihez, nem túlzottan "érdeklik" Őt a hétköznapi ügyes-bajos dolgaink, tennivalóink, amikkel éppen foglalkozunk. Nekünk kell döntenünk: félbehagyunk most mindent és az Úrra figyelünk, vagy próba szerencse, talán órákkal később is ott lesz még a "fülünkben" az Úr hangja, amikorra befejezzük hihetetlenül fontos tennivalónkat. Az Urat nem nagyon érdekelte, hogy karácsonykor közvetlen az esti ünneplés előtt még milyen tennivalóim vannak és hogy a család ezt meg tudja-e várni. Nem csoda, hiszen a karácsonynak már olyan szinten nincs köze ahhoz, amiről eredetileg szólnia kéne, hogy Istent egyáltalán nem hatja meg szorgos készülődésünk ahhoz, hogy a megváltónk (aki a legtöbbet tette értünk) születésének ünneplése helyett valami pótcselekvéssel üssük agyon az időt. (Nem mintha az ajándékozás rossz lenne, erről a témáról már írtam régebben, tavaly karácsonykor, ebben a bejegyzésben.)
Szóval karácsony este szólt az Úr, de nem az ügyes-bajos emberi, karácsonyi teendőkben akart segíteni. Mint írtam, egy testvérrel kapcsolatban mutatott valamit. Az ajándékok becsomagolása után elkezdtem leírni, amit az Úr mutatott, miközben a család azt hihette, az ajándékok becsomagolása tart ennyi ideig. Amit leírtam, valószínű másoknak is hasznos lehet, ezért ide is beillesztem (lásd lejjebb).
Ami még elgondolkodtató, hogy a fentebb hivatkozott tavaly karácsonyi bejegyzésben is arról írtam, ajándékcsomagolás közben rámutatott valamire Isten. Mégpedig arra, hogy a karácsonyi ajándékozásból nem kell nagy ügyet csinálni. Az idén mást mutatott ugyan az Úr, de ezzel szintén célzott arra is, hogy nem kell annyit foglalkozni a karácsonyi ajándékokkal, mert Ő valami mást szeretne mondani. Érdekes, hogy a Szentlélek vezetése lehetséges úgy is, hogy évente egyszer megerősít valamiben, ezáltal értem meg, hogy a karácsonyi ajándékozással kapcsolatban valamit üzenni akar nekem. És ahogy belegondolok, tavaly ilyenkor is mondta egyik ismerősöm, hogy (jól megindokolt okokból, a különleges családi helyzetükre való tekintettel) nem vett semmilyen ajándékot, valamint az idén egy másik ismerősöm azt mondta, náluk sem volt ajándékozás. Ezekkel a "véletlenekkel" Isten egész biztosan üzenni akar nekem valamit, még nem teljesen világos, hogy mit.
Szóval íme, amit leírtam karácsony este:
Türelem, ami megáld
Van, amikor az ember még csak keres: keresi, hogy mire van elhívva. Keresi azt, amiért megszületett. Már Istent befogadta a szívébe, és az isteni természet már ott van benne, amikor már más, mint az az ember, aki nem ismeri Istent. Aki már ismeri, Istentől kapott türelemmel és szelídséggel képes a keresési időszakot is átvészelni, és ebben Isten gyönyörködik. Gyönyörködik abban, hogy a gyermeke már magáénak tudhat valami olyat, amit Isten személyesen adott neki, és a gyermeke ezt használni is tudja: a türelem, a szelíd várakozásra való ajándék: Amikor gyermeke nem hibáztatja teremtőjét, amiért még nem árulta el neki, miért teremtette, milyen célból, még ha szenved is emiatt. Nagy kedvesség ez Isten előtt: az isteni természetből az a rész, amikor a gyermeke isteni módon képes a várakozásra. Akiben ilyen isteni képesség van, abban más isteni képességek is megszülettek már, amit Isten használni tud benne. Ahogy a gyermeke Istentől kapott türelemmel várakozik arra, hogy Isten megmutassa neki élete értelmét, és közben ahogy ezt az isteni ajándékot használja magában, úgy az ajándék használata közben az isteni ajándék, isteni természet egyre inkább kiteljesedik benne és egész belsőjét beölti: az egyre jobban kiteljesedő isteni természet egyre több gyümölcsöt, egyre több ajándékot hoz létre benne, melyekkel szelíden szolgálhat teremtője és az embertársai felé.
Nagy áldás, amikor a céltalan elkeseredés egyre inkább háttérbe szorul és ezzel párhuzamosan az Istentől kapott várakozási képesség egyre inkább kibontakozik és Isten gyermekének egész belsőjét, mint valami szelíd fény átjárja.
Jézus azt mondta: Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők: A ki én bennem marad, én pedig ő benne, az terem sok gyümölcsöt: mert nálam nélkül semmit sem cselekedhettek. (Jn.15.5.)
Ahogy mondja, nélküle semmit sem cselekedhetünk. Még a várakozásra is csak Ővele, a segítségével vagyunk képesek.
