Újév napján felidéződött bennem egy régebbi szemléletmódom, és hogy azóta mi változott meg benne.
Ismerős régebbről egyfajta "szuperszellemi" szemlélet, amikor feketén-fehéren, vagy a jót, vagy a rosszat láttam bizonyos dolgok mögött, de inkább a rosszat, és akkor rögtön jött a varázsszó, Jézus neve, és a rossznak annyi. Van valami probléma az életemben vagy bárhol? Az az ördögtől van: vagy egy átok, vagy valami hasonló az, és fel kell vele szemben venni a "szent harcot". Ebben a szemléletmódban magának Isten személyének volt a legkisebb helye, így Isten leírhatatlan szeretete is teljesen háttérbe szorult, pedig az a mozgatórugója lenne mindennek. Semmi más nem tud annyit jelenteni az embernek, mint ha megérti és tudomásul veszi Istennek azt a szeretetét, ami semmi máshoz nem hasonlítható. Nincs nagyobb szeretet annál, amely gazdaggá akar tenni azzal, hogy önmagát szegénnyé teszi, amely meghal azért, hogy életet adjon.
Ennek a szeretetnek a megtapasztalása és elfogadása más, mint amikor az ember a bokorból is űzi az űznivalót. Talán az elmúlt évek alatt jöttem rá valamire, ami felett csak elsiklottam akkor, de most felidézőtött és tudatosult: sokáig a problémáim forrásának átkokat gondoltam, és a velük szembeni szellemi harcban gondoltam a megoldást. De ez a szemléletmódom megváltozott: Isten szeretete, a Szentlélek szelíd vezetése, az Istennel való kapcsolat és az Ő kedves akaratának elfogadása mutat kiutat a nehézségekből is. Ő formálni akar, és ha ezt vesszük észre a nehézségek mögött, akkor minden olyan más. Ő formálni, vezetni akar, együtt akar működni velünk, emberekkel, kapcsolatban akar lenni velünk. Ez a kapcsolat olyan csoda, amikor valaki a szenvedést választja azért, hogy a másiknak ne kelljen szenvednie, amikor a szegénységet választja, hogy más gazdag lehessen, amikor a halált választja azért, hogy más élhessen. Ezen a leírhatatlan és kimondhatatlan szereteten alapul ez a kapcsolat, amit megfogalmazni nem lehet, de az ember mindig érez belőle valami leírhatatlant, amikor a Szentlélek hangja szól.
(Megjegyzés: az elsőként leírt szemléletmód sem elvetendő teljes egészében, de csak akkor működik, ha a másodiknak alárendeljük.)
Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen ő benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. (Jn.3.16.)
Mert ismeritek a mi Urunk Jézus Krisztusnak jótéteményét, hogy gazdag lévén, szegénnyé lett érettetek, hogy ti az ő szegénysége által meggazdagodjatok. (2Kor.8.9.)
