HTML

Nameless blog, hiszen a cím részletkérdés

Hitbeli megtapasztalásaimat, gondolataimat gyakran le szoktam írni. Először csak szórakozásból nyitottam a blogot, majd jött az ötlet, hogy ha úgyis leírom a hitbeli dolgokat, akkor miért ne írjam azokat ide a blogba. Bízom benne, hogy aki olvas a blogomból, annak áldáseső fog a nyakába zúdulni és telibekapja őt Isten szeretete, ami ugyebár finoman szólva felülmúlja piciny kis képzeletünket. Na, nem azért bízom ebben, mintha olyan ügyes lennék a blogírásban, hanem azért, mert az áldáseső egyrészt mindenkinek mindig jól jön, másrészt meg hátha Isten van olyan kegyelmes, hogy a "grafomániámat" valami értelmesre felhasználja. A Szentlélek könnyeket felszárító és terheket a vállunkról leemelő szeretete ragyogja be a blog olvasóinak bensőjét, ahogy a felkelő Nap egy téli reggelen beragyogja a hóval fedett friss, csillogó tájat!

Friss topikok

A kegyelemről

2010.06.07. 00:38 Czimby

A kegyelem Isten vad szenvedélye az ember iránt, mely sosem függ az ember elesettségének a mértékétől vagy a megtérési szándékától ... A kegyelmet akkor tapasztalod meg, amikor rádöbbensz, hogy Istennek nem akadály semmi, amit te annak vélsz, és ami közöttetek áll - írta egyszer egy ismerősöm. Most vasárnap valami hasonlót tapasztaltam meg.

Saját hibám, gyarlóságom miatt úgy alakult, hogy csak aránylag nagy késéssel tudtam istentiszteletre odaérni. Ez azt jelentette, hogy majdnem az egész dícsőítésről lemaradtam. Már eleve a késés ténye és hogy egyértelműen saját hibámból, bűnömből adódik, egy olyan dolog, ami után nem könnyű hinni abban a kegyelemben, amiről fent írtam. De Isten nem haragudott, hanem a gyülekezetben tárt karokkal várt és behívott a jelenlétébe. Az Ő jelenléte nem piskóta, és egy ilyen helyzetben így várt engem. Nem minden istentiszteleten szokta ezt az ember megtapasztalni, mégis pont egy ilyen helyzetben ez megadatott.
De ez még nem minden. Kissé rendhagyó istentisztelet volt és a végén is volt dicsőítés. Így a dicsőítést, amiről az elején lemaradtam, bepótolhattam.

Erre már tényleg nem tudok mit mondani... Isten szeretete felülmúlja az emberi képzeletet. Nem elég, hogy nem haragszik rám a bűnöm miatt, hanem még oda is adja azt az áldást, amit ezért elszalasztottam volna. Ezt finoman szólva az ember nem érdemelné meg. De Isten nem csak annyit ad, amennyit nem érdemlünk meg, hanem még annál is többet. Tényleg igaz, hogy ha a Fiút értünk odaadta, miért ne adna vele együtt mindent nekünk.

Szólj hozzá!

Címkék: szeretet kegyelem bűnbocsánat

A bejegyzés trackback címe:

https://nameless.blog.hu/api/trackback/id/tr192061806

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása