Az utóbbi időben többször láttam azt, hogy nehéz emberi sorsok, problémák következtében Isten formálni tudott embereket. Különböző problémáinkat, nehézségeinket úgy használja fel mások életében, hogy azáltal formálja őket.
Amikor azt láttam, hogy mások életében valami nehezen elhordozható dolog van, azt arra használta fel az Úr az utóbbi időben, hogy engem formált általa, megtanított dolgokat nekem általa. Amikor az öngyilkosság széléről hozta vissza egy barátomat az Úr, azzal is kijelentéseket adott nekem személyesen. Mondhatni, túl nagy ár egy kijelentésért, hogy valaki ilyen nyomorúságokat, szenvedésket éljen meg. De inkább úgy fogalmazhatunk: az Úr felhasználta ezt is valamire.
Mindezekből arra tudok következtetni, hogy az Úrnak tökéletes terve van nyomorúságainkkal, szenvedéseinkkel is; ezek által mások kijelentéseket kapnak, az Úrhoz kerülnek közelebb. Ebből arra tudok következtetni, hogy az emberi élet elhagyatott, szenvedésteljes pillanatai is részét képezik Isten tervének. Illetve Ő nem akarhatja, hogy szenvedjünk, de azzal, hogy ezt megengedi, valami sokkal jobbat fog adni nekünk is cserébe azért, aminek a hiányát éltük meg a szenvedésben.
