Egy látásom volt: Talán nem néztem a lábam alá és úgy mentem, és olyan helyre értem, ahol nem volt talaj a lábam alatt. Csak pár lépéssel léptem túl azt a területet, ahol még volt talaj, és hirtelen nagyon megijedtem, biztos voltam benne, hogy lezuhanok rögtön. (Bár nem volt szakadék, talán csak pár méteres, nem estem volna nagyot.) Mégsem zuhantam le, hanem megálltam a levegőben (ahogy azt néha rajzfilmek szereplői szokták), és ebben a helyzetben éreztem úgy, hogy most le fogok esni. Ennek ellenére nem estem le, sőt elkezdtem emelkedni felfele, jóval magasabbra, mint amekkorát amúgy esnem kellett volna.
"Én vagyok az Út..."
2009.08.19. 01:07 Czimby
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
