Valakinek a kérésére felvettem egy DVD-re néhány zeneszámot, volt köztük Máté Péter is. A megírt DVD-t mindig le szoktam ellenőrizni, megvan-e rajta minden mappa és fájl. Kicsit megdöbbentem, mert ezen a DVD-n éppen 666 fájl volt, pontosan 66 mappában...
Nem szoktam foglalkozni azzal, ki milyen zenét hallgat, nem nagyon szoktam zenészeket "lehúzni" a véleményemmel, de ez most kicsit elgondolkodtató. Vajon miért van az, hogy időnként nem vagyok nyitott arra az evangéliumra, amit Jézus ad nekem ingyen? Miért van az, hogy a problémák nagyobbaknak tűnnek, mint az, aki ezeket segítene elhordozni, megoldani? Valószínű nem azért, mert a világ is arról beszél, hogy Jézusban vannak a válaszok kérdéseinkre, és csak én vagyok ilyen makacs, hogy még így sem hallom meg.
Írhatnám arról is ezt a blogot, hogy milyen problémáim vannak, ezt részletesen kifejtve bejegyzéseken keresztül. Valószínűleg nagyon felemelő lenne számomra is és mások számára is. Esetleg írhatnám azt is, mint amiről Máté Péter is énekelt, hogy "elmegyek, elhagyom otthonom, a jóbarátoktól sem búcsúzom". Aztán valaki írná kommentbe, hogy ne tegyem. Másvalaki meg talán írná, hogy ő is ugyanígy érez. Mi értelme lenne ennek? Pláne, amikor ott van a válasz a problémáinkra, ott van Jézus, ott van a keskeny út, melyen lehetőség van minden körülmények között is örömmel járni. Igen, minden körülmények között, örömmel! Az most egy dolog, hogy Máté Péter és még sokan mások ezt valamiért nem tapasztalták meg, és az evangéliummal ellentétes dolgokkal pumpálták tele az emberek fejét, hogy ők is további terheket rakjanak lehetőleg az örömökkel teli keresztényekre is, nehogy véletlenül legyen valaki, akinek jó. Persze Jézus az ilyen terhek alól is ki tud és ki akar hozni, akkor is, ha én már tehetetlen vagyok, szóval a győzelem mindig ezen az oldalon van.
Máté Péter művészileg nagyon nagyot alkotott és tehetséges művész volt, ezt nem vitatom. És voltak nagyon nagy irodalmárok is, akiknek a műveit sokan elolvasták, aztán öngyilkosok lettek. Ezt nem karizmatikus ultraprotestáns tanítók találták ki, még irodalomórán is szó szerint ezt tanultuk, ez van az irodalomkönyvben is, csak nem váltott akkor ki akkora döbbenetet belőlünk, mint amekkorát ki kellett volna váltania egy egészséges lelkű emberből egy ilyen ténynek.
Nem furcsa, hogy ha valaki az utcán az evangéliumról beszél, sokan szektásnak, bigottnak, agymosottnak, elmebetegnek tartják, míg ami a világból árad ránk, az mindenkinek teljesen természetes? Biztos akadnak olyanok szép számmal, akik ezeket olvasva felháborodnak, hogy hogyan mondhatok ilyeneket Máté Péterről, amikor olyan katartikus élmény felfedezni a zenében, hogy más is hasonlóan éli meg a problémákat. Lehet, hogy csodálatos, katartikus élmény átélni, hogy nem vagyunk egyedül a problémáinkkal, de ettől a problémák nem oldódnak meg, legfeljebb méginkább beletörődünk, és méginkább elutasítjuk azt, ha valaki Jézussal jön, hogy van megoldás. Említhetnék más zenekarokat is, akik azzal töltik tele az ember fejét, hogy "Nincs szeretet, nincs béke, mert az a régi korok emléke", vagy "So lonely, living on my own". Na, ha valaki sok ilyet hallgat, arra ez nyilván nagyon jó hatással van. Nagyszerű, ha egyes zenészek széles látókörűek és jól ismerik a kőkemény valóságot, és ezzel szembesítik a hallgatóságot, de van a valóságnak más oldala is, érdemes lenne a valóság még teljesebb, átfogóbb megismerésére törekeniük a zenészeknek, mielőtt a kőkemény rideg tények ismertetése által agymosásnak teszik ki a tisztelt hallgatóságot.* A Bibliában az is benne van, hogy "Ne ölj!", és közvetve ez is gyilkosság. Ha valaki sok ilyet hallgat, nőhet az öngyilkosság esélye sajnos.
Nem szoktam ilyen bejegyzéseket írni, mint most, de nem tudtam magamban tartani a felháborodásom.
* Persze az ilyen zenészek hivatkozni szoktak szerzeményeikben egyházra, papokra és hasonlókra, főleg arra, hogy csalódtak bennük. De ez még mindig szűklátókörűség, mert Aki a megoldás lenne a problémákra, nem azonosítható sem emberekkel, sem intézményekkel. Vagy saját maguk is bevallják, hogy nem az örömet akarják a hallgatók felé közvetíteni, hanem a mérget: "Megfeszülhetnék érted, mint Jézus a kereszten, de kígyó vagyok, s a mérgemet beléd eresztem" (Na persze muszáj volt ilyen zenéket is hallgatnom, mert mások ezt hallgatták. Persze ha én hallgatnék olyan zenét, amilyet én akarok és ezt másoknak is hallgatniuk kéne, már szektásnak, szenteskedőnek számítanék.)
