Nagyon sokszor arra hivatkozom magamban, hogy nem vagyok képes változtatni azokon a dolgokon, amik nyilvánvalóan nem mennek jól az életemben. Az Úr válasza újra meg újra az volt, hogy mélyedjek el Benne, építsem Vele a kapcsolatomat, töltekezzek be Szentlélekkel, olvassak Bibliát, imádkozzak, szóljak nyelveken sokat, legyek Vele közösségben. Persze erre mondom én emberileg, hol ebben a megoldás, hiszen ezekre régebben is törekedtem, mégsem jutottam előbbre.
Egy-egy istentisztelet után észrevehetem az Úr megújító erejét és láthatom, hogy a Szentlélek által sokminden lehetséges. Rádöbbenek, hogy ajtókat nyit meg, átformál. Ahol régebben zárt ajtók voltak, ott a Szentlélek megnyitja az ajtókat, és éppen sokszor az imádságom, a kéréseim vagy a hálaadásom által.
A Szentléleknek van egy olyan tulajdonsága, amiről hajlamosak vagyunk megfeledkezni. Megtéréskor mindenki szembesült ahhoz hasonlókkal, hogy nem kell már a diszkózene, nem kell már az alkohol, nem kell már a cigaretta, nem kell már a paráznaság. Egész egyszerűen jön a Szentlélek, és többé már nem kellenek ilyen és hasonló dolgok. Megtérés előtt talán nehezen tudtuk elképzelni életünket ezek nélkül a dolgok nélkül, ragaszkodtunk hozzájuk, vágytunk ilyen vagy hasonló dolgokra. És mindenki, aki megtért, megtapasztalt már hasonló csodát az életében. Nem lehet megmagyarázni, de nem kell már az, ami a régi életünkben kellett, és ezt nem veszteségként, hiányként éljük meg, hanem pont ebben érezzük magunkat szabadnak, így jobban érezzük magunkat, mint régi életünkben.
Fontos rendszeresen betöltekezni Szentlélekkel, hogy ez ne csak egy emlék maradjon megtérésünkről. Fontos az élő kapcsolatot ápolni az Úrral, és ha közben elévisszük kéréseinket, hálánkat vagy keresztény zenét, tanításokat hallgatunk, a Szentlélek tovább munkálkodik, teszi a csodákat az életünkben.
Ahogy az elmúlt héten tapasztaltam a Szentlélek ilyen munkáját magamban, szembesültem azzal, hogy mennyi minden van még az életemben, amit még nem igazán vittem elé, amiben még nem engedtem, hogy munkálkodni kezdjen. Életemnek ezeket a területeit földi, emberi módon szemléltem, és nem azzal a szemmel, amelyik látja, hogy a Szentlélek teljesen más, természetfeletti módon munkálkodik az életünkben. Egy megoldhatatlannak látszó probléma addig marad az, amíg nem térünk vissza annak valóságába, amit megtérésünkkor megtapasztaltunk, hogy érthetetlen, természetfeletti módon már nem fontosak számunkra azok a dolgok, amik régebben azok voltak. Isten nem változik, most is ugyanaz, és most is képes természetfeletti módon megváltoztatni bennünket vagy akár a körülményeket.
Egy-egy istentisztelet után észrevehetem az Úr megújító erejét és láthatom, hogy a Szentlélek által sokminden lehetséges. Rádöbbenek, hogy ajtókat nyit meg, átformál. Ahol régebben zárt ajtók voltak, ott a Szentlélek megnyitja az ajtókat, és éppen sokszor az imádságom, a kéréseim vagy a hálaadásom által.
A Szentléleknek van egy olyan tulajdonsága, amiről hajlamosak vagyunk megfeledkezni. Megtéréskor mindenki szembesült ahhoz hasonlókkal, hogy nem kell már a diszkózene, nem kell már az alkohol, nem kell már a cigaretta, nem kell már a paráznaság. Egész egyszerűen jön a Szentlélek, és többé már nem kellenek ilyen és hasonló dolgok. Megtérés előtt talán nehezen tudtuk elképzelni életünket ezek nélkül a dolgok nélkül, ragaszkodtunk hozzájuk, vágytunk ilyen vagy hasonló dolgokra. És mindenki, aki megtért, megtapasztalt már hasonló csodát az életében. Nem lehet megmagyarázni, de nem kell már az, ami a régi életünkben kellett, és ezt nem veszteségként, hiányként éljük meg, hanem pont ebben érezzük magunkat szabadnak, így jobban érezzük magunkat, mint régi életünkben.
Fontos rendszeresen betöltekezni Szentlélekkel, hogy ez ne csak egy emlék maradjon megtérésünkről. Fontos az élő kapcsolatot ápolni az Úrral, és ha közben elévisszük kéréseinket, hálánkat vagy keresztény zenét, tanításokat hallgatunk, a Szentlélek tovább munkálkodik, teszi a csodákat az életünkben.
Ahogy az elmúlt héten tapasztaltam a Szentlélek ilyen munkáját magamban, szembesültem azzal, hogy mennyi minden van még az életemben, amit még nem igazán vittem elé, amiben még nem engedtem, hogy munkálkodni kezdjen. Életemnek ezeket a területeit földi, emberi módon szemléltem, és nem azzal a szemmel, amelyik látja, hogy a Szentlélek teljesen más, természetfeletti módon munkálkodik az életünkben. Egy megoldhatatlannak látszó probléma addig marad az, amíg nem térünk vissza annak valóságába, amit megtérésünkkor megtapasztaltunk, hogy érthetetlen, természetfeletti módon már nem fontosak számunkra azok a dolgok, amik régebben azok voltak. Isten nem változik, most is ugyanaz, és most is képes természetfeletti módon megváltoztatni bennünket vagy akár a körülményeket.
Gyakran természetesen nem úgy hozza a változást a Szentlélek, ahogy mi azt elképzeljük. Hiszen megtérésünkkor sem gondoltuk volna, hogy egyszer csak nem fogunk arra a rossz dologra vágyni, amihez régebben úgy ragaszkodtunk, hogy el sem tudtuk volna képzelni, hogy az másként is lehet. Nem úgy munkálkodik a Szentlélek, ahogy azt földi, emberi szemmel elképzelnénk, hanem ahogy Ő akar: A szél fú, a hová akar, és annak zúgását hallod, de nem tudod honnan jő és hová megy: így van mindenki, a ki Lélektől született. (Jn.3.8.)
