Nameless blog, hiszen a cím részletkérdés

2007. aug. 11-re virradólag álmomban a tékozló fiú történetét láttam: egy hernyó, féreg volt, aki gondolta, kipróbálja, milyen is lehet az Atyánál. Odament hozzá. Az Atya körül világosság volt. Ahogy ez a hernyó belépett ebbe a világosságba, emberré változott. Ő maga is csodálkozott, hogy ember. Megdöbbenve állt az Atya előtt, aki igazi emberré emelte fel őt, teljes értékű emberré. Talán ebben a pillanatban egy buszon ültem, és azt éreztem, hogy én vagyok ez az ember, és semmihez nem hasonlítható kiegyensúlyozottságot, belső békét éreztem, és egy olyan életem volt, ami igazán emberhez méltó, nem pedig féreghez. Ez az ember, aki az Atyához ment, igazából csak kipróbálta, milyen az Atyánál és úgy volt, hogy ha kipróbálta, kipróbál más dolgokat is. De az Atya világossága megragadta, és elbizonytalanodott további próbálkozós tervét illetően. Az Atya és az emberré változott ex-tékozló fiú átölelték egymást.
Talán egy eltávolodást követően a tékozló fiú újra ment az Atyához. Az Atya egy keskeny folyosón állva várta őt, ez lehetett a keskeny út. A tékozló fiú a folyosón odament hozzá (a folyosó elejefelé lehettek) és átölelték egymást. Az Atya egy idő után elengedte őt és tovább ment az úton. A fiú nem értette, miért engedi el az Atya, de kis értetlenkedés után ment utána. Talán megint átölelték egymást, de az Atya hamar „leszedte magáról” és magára hagyta, talán kicsit el is lökte magától. A fiú nem értette ezt sem, kicsit először tanácstalanul állt, de utána újra ment az Atya felé, aki valószínűleg vezette őt a keskeny úton. Nyilván azt akarta az Atya, hogy a fiú tudjon egyedül is megállni a lábán.